Ugrás a tartalomhoz

Tim O’Brien

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tim O'Brien
O'Brien a 2012-es Texasi Könyvfesztiválon
O'Brien a 2012-es Texasi Könyvfesztiválon
SzületettWilliam Timothy O'Brien
1946. október 1. (78 éves)
Austin, Minnesota, USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
  • író
  • tanár
  • regényíró
IskoláiHarvard Egyetem
Kitüntetései
  • Nemzeti Könyvdíj (1979)[1]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1981)[2]
  • Heartland Prize (1990)
  • Society of American Historians Prize for Historical Fiction (1995)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Tim O'Brien témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

William Timothy O'Brien (Austin, 1946. október 1. –) amerikai regényíró, katonaként szolgált a vietnámi háborúban. Írásainak nagy része a háborús Vietnámról szól,[4] és későbbi munkái gyakran veteránjainak háború utáni életét tárják fel.[5] O'Brien talán leginkább a The Things They Carried(wd) (1990) című könyvéről ismert, amely a háborús élményeiből ihletett, félig önéletrajzi történetek gyűjteménye.[6] 2010-ben a The New York Times "a kortárs háborús fikció klasszikusaként" írta le.[7][8] Going After Cacciato(wd) (1978) című háborús regényét Nemzeti Könyvdíjal tüntettek ki.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Tim O'Brien a minnesotai Austinban született[9] William Timothy O'Brien és Ava Eleanor Schultz O'Brien fiaként.[4] Amikor tíz éves volt, családja – köztük egy öccse és nővére – a minnesotai Worthingtonba költözött. Worthington nagy hatással volt O'Brien képzeletére és korai szerzői fejlődésére. A város az Okabena-tó(wd) partján, az állam délnyugati részén található, és színhelyéül szolgál néhány történetének, különösen a The Things They Carried című könyvnek.

Katonai szolgálat

[szerkesztés]

O'Brien 1968-ban szerzett diplomát politológiából a Macalester College-ban, ahol a hallgatói testület elnöke volt. Ugyanebben az évben besorozták az Egyesült Államok hadseregébe, és Vietnamba küldték, ahol 1969 és 1970 között szolgált az A század 3. szakaszában, az 5. zászlóaljnál, a 46. gyalogezredben,[10] amely a 23. gyalogos hadosztály[11] része, tartalmazta azt az egységet, amely az érkezése előtti évben elkövette a Mỹ Lai-i mészárlást. O'Brien azt mondta, hogy amikor egysége a My Lai (amelyet az amerikai csapatok "Pinkville"-ként emlegettek) környékére ért, "mindannyian azon tűnődtünk, miért olyan ellenséges a hely. Nem tudtuk, hogy egy évvel korábban mészárlás történt ott. Az erről szóló hír csak később jelent meg, amikor ott voltunk, és akkor tudtuk meg."[12]

Első könyve megjelent

[szerkesztés]

Szolgálati körútja befejeztével O'Brien a Harvard Egyetemen végzett posztgraduális képzésben. Ezt követően a Washington Postnál kapott szakmai gyakorlatot. 1973-ban kiadta első könyvét, emlékiratát If I Die in a Combat Zone, Box Me Up and Ship Me Home (Ha meghalok egy harci zónában, dobozolj be és szállíts haza) címmel háborús élményeiről. Ebben az emlékiratában O'Brien ezt írja: "Taníthat-e a gyalogos katona bármi fontosat a háborúról, pusztán azért, mert ott volt? Szerintem nem. Háborús történeteket tud csak mesélni."

Magánélete

[szerkesztés]

O'Brien Texas központjában élt, családot alapított, és minden második évben teljes munkaidőben tanított a San Marcos-i Texas Állami Egyetemen(wd). Felváltva több munkacsoportot tart az MFA(wd) hallgatóinak a kreatív írás programban.

O'Brien iratait az austini Texasi Egyetem Harry Ransom Központjában(wd) tárolják.

Írói stílusa

[szerkesztés]

A "The Things They Carried" című, félig önéletrajzi történetek gyűjteményéből származó "Good Form" című történetben O'Brien a "történet-igazság" (a fikció igazsága) és a "történés-igazság" közötti különbségtételt tárgyalja (a tény vagy a történet igazsága), azt írva, hogy "a történet-igazság néha igazabb, mint a történés-igazság". O’Brien azt sugallja, hogy a történet igazsága érzelmi igazság. A kitalált történetek által keltett érzelmek viszont néha igazabbak, mint ami a tények puszta olvasásából adódik.

Ez O'Brien írói stílusának egyik aspektusát mutatja: a fikció és a valóság közötti szokásos különbségtétel elmosódását, mivel a szerző saját életéből vett részleteket használ fel, de azokat egy öntudatos vagy metafikciós elbeszélői hangon keretezi.

Ugyanezen alapon a „The Things They Carried” történetek bizonyos sorozatai ellentmondani látszanak egymásnak, és bizonyos történetek célja a korábbi történetekben létrehozott a hitetlenség felfüggesztése(wd) „visszavonása”. Például a „Speaking of Courage” (Bátorságról beszélni) szót a „Jegyzetek” követi, amely elmagyarázza, hogy a „Speaking of Courage” milyen szempontból kitalált.[13] Ez egy újabb példa arra, hogy O'Brien hogyan homályosítja el a tények és a fikció közötti hagyományos különbségeket.

Személyes vélemények a vietnámi háborúról

[szerkesztés]

Bár O'Brien nem tartja magát a vietnámi háború szóvivőjének, időnként kommentálta azt. Évekkel később neveltetéséről és a háborúról beszélve úgy jellemezte szülővárosát, mint "olyan várost, amely nap mint nap gratulál önmagának a világgal kapcsolatos tudatlanságához: egy város, amely elvezetett minket Vietnámba. Ó, az ott élő emberek A város küldött engem abba a háborúba, tudod, nem tudta leírni a „Hanoi” szót, ha három magánhangzót vett észre.”[14]

Összehasonlítva az amerikai eltűnt katonák(wd)[15] utáni folyamatos amerikai kutatást Vietnámban a vietnámi háborús halottak nagy számával, az amerikai nézőpontot a következőképpen írja le:

Perverz és felháborító kettős mérce. Mi lenne, ha a dolgok megfordulnának? Mi lenne, ha a vietnamiak kérnék, vagy megkövetelnék tőlünk, hogy keressük meg és azonosítsuk a saját eltűnt katonáikat? A számok önmagukban lehetetlenné teszik ezt: 100 000 az óvatos becslés. Talán a duplája. Talán a háromszorosa. Saját tapasztalatomból - egy év háborúban töltött idő, egy szempár - tanúsíthatom, hogy nagyon sok vietnami halott maradt névtelen.[16]

Díjak és kitüntetések

[szerkesztés]
  • If I Die in a Combat Zone, Box Me Up and Ship Me Home was named Outstanding Book of 1973 by the New York Times.
  • O'Brien won the 1979 National Book Award for his novel Going After Cacciato.
  • O'Brien received the Vietnam Veterans of America Excellence in the Arts Award in 1987
  • His novel In the Lake of the Woods won the James Fenimore Cooper Prize for Best Historical Fiction in 1995.
  • In August 2012, O'Brien received the Dayton Literary Peace Prize Foundation's Richard C. Holbrooke Distinguished Achievement Award.
  • In 2010, O'Brien received the honorary Doctor of Humane Letters (L.H.D.) from Whittier College.

Könyvei

[szerkesztés]
regények
memoárok
egyéb
  • "Where Have You Gone, Charming Billy?" (1975) - short story

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.nationalbook.org/books/going-after-cacciato/
  2. ↑ tim-obrien
  3. ↑ https://sah.columbia.edu/content/prizes/society-american-historians-prize-historical-fiction-formerly-known-james-fenimore
  4. ↑ a b Tim O'Brien &#124. Gale - Databases Explored
  5. ↑ "National Book Awards – 1979". National Book Foundation. Retrieved 2012-03-29.
    (With essay by Marie Myung-Ok Lee from the Awards 60-year anniversary blog.)
  6. ↑ Conan, Neal. „'The Things They Carried,' 20 Years On”, Talk of the Nation, NPR, 2010. március 24. 
  7. ↑ Kakutani, Michiko. „Soldiering Amid Hyacinths and Horror”, The New York Times, 2012. szeptember 7. 
  8. ↑ „Shorts”, WNYC, 2010. március 21.. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  9. ↑ Tim O'Brien. Minnesota Author Biographies. Minnesota Historical Society. [2014. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.)
  10. ↑ A 46. gyalogezred az Egyesült Államok hadseregének egy egysége, amely a második világháborúban és Vietnamban szolgált.
  11. ↑ Az Egyesült Államok hadseregének 23. gyalogos hadosztályát (közismertebb nevén Amerikai hadosztályát) eredetileg 1942. május 27-én aktiválták Új-Kaledónia szigetén.
  12. ↑ „Tim Obrien: A Storyteller For the War That Won't End”, The New York Times, 1990. április 3. 
  13. ↑ The Things They Carried. Spark Notes. (Hozzáférés: 2015. február 26.)
  14. ↑ Writing Vietnam – Tim O'Brien Lecture Transcript. Stg.brown.edu, 1999. április 21. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.)
  15. ↑ A Missing in action (MIA) a harcosok, katonai lelkészek, felcserek és hadifoglyok besorolása, akiket háború vagy tűzszünet idején jelentettek eltűntnek.
  16. ↑ O'Brien, Tim. „The Vietnam in Me”, The New York Times, 1994. október 2. 
  17. ↑ Young, John K.. How to Revise a True War Story. University of Iowa Press (2017. január 15.). ISBN 1-60938-467-9 
  18. ↑ „Will the real Tim O'Brien please stand up?”, LiteraryYard.com, 2013. március 29. 
  19. ↑ „Lying All the Way to the Bank in 'America Fantastica'”, The New York Times, 2023. október 23.. [2023. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  20. ↑ America Fantastica. HarperCollins

Egyéb információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tim O'Brien című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tim_O’Brien&oldid=27695956”