Ugrás a tartalomhoz

Tasik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
tasik
Más néven다식
Típushangva
Nemzet, országKorea
Alapanyagokkeményítő, rizsliszt, méz, virágpor
A Wikimédia Commons tartalmaz tasik témájú médiaállományokat.

A tasik (hangul: 다식handzsa: 茶食, RR: dasik?) hagyományos koreai édesség, hangva, kínai írásjegyes nevének jelentése szó szerint „teához [felszolgált] étel”, ennek megfelelően leginkább koreai tea mellé fogyasztják.[1] A tasik puha, kerek, mintázott édesség, melyre a mintát fa- vagy porcelán nyomóval nyomják rá.[2][3] Egészséges édességnek tartják, mert jóval kevésbé édes, mint a nyugati édességek, csokoládék.[3]

Története

[szerkesztés]

Az édességet jobbára az arisztokraták fogyasztották tea társaságában, ami eredetileg a buddhizmussal terjedt el Koreában, buddhista szertartásokon is kínáltak tasikot a tea mellé. A köznép jórészt csak ünnepek, például újév alkalmával tudott édességet fogyasztani, a mézes sütemények kifejezetten drága csemegének számítottak.[2]

Változatok

[szerkesztés]

A tasik hagyományosan öt színben készül, természetes növényi színezékkel. A sárga színt fenyő virágpor szonghva) adja, amihez nehéz hozzájutni. A fekete színt pörkölt, őrölt fekete szezámmagból (hugimdzsa) nyerik. A piros illetve rózsaszín tasik kínai kúszómagnólia (omidzsa) gyümölcsének levével készül, melyhez mungóbab-keményítőt és mézet kevernek. A zöld színhez az angyalgyökér Koreában honos egy fajtájának, az Angelica gigasnak a levelét használják, melyet szárítanak és őrölnek. A fehér színű változat mungóbab-keményítővel készül.[2]

Források

[szerkesztés]
  1. Sweet treats for teatime snacks. Korea JoongAng Daily, 2007. november 26. [2014. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 19.)
  2. a b c Koo Chun-sur (2002). „Dasik : Unique Delicacy to Accompany Tea”. Koreana 16 (3). [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 19.) 
  3. a b Uniqueness of Korean Desserts. Korea Times, 2008. október 2. (Hozzáférés: 2015. május 19.)