Szlatvin
| Szlatvin (Slatvina) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Iglói | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1246 | ||
| Polgármester | Vladislav Vrábeľ | ||
| Irányítószám | 053 61 | ||
| Körzethívószám | 053 | ||
| Forgalmi rendszám | SN | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 308 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 74 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 460 m | ||
| Terület | 4,41 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 57′ 40″, k. h. 20° 50′ 30″48.961111°N 20.841667°EKoordináták: é. sz. 48° 57′ 40″, k. h. 20° 50′ 30″48.961111°N 20.841667°E | |||
| Szlatvin weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szlatvin témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Szlatvin (szlovákul: Slatvina) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Szepesváraljától 12 km-re délkeletre, a Hernád mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést a 12. században magyar telepesek alapították, első neve Szék volt. 1246-ban „Zek” néven említik először. 1336-ban „Sceek”, 1428-ban „Zyk”, 1460-ban „Zekelfalva”, 1525-ben „Zeek sive Zlathwina” néven említik a korabeli források. A középkorban határában rezet és ezüstöt bányásztak. A Zsigray család birtoka volt, majd kés��bb a Szapolyaiak szepesvári uradalmához tartozott. 1531 és 1636 között a Thurzók birtokolták, majd 1848-ig a Csákyaké. 1787-ben 19 házában 154 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZLATVINA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai többfélék, határja hegyes, és közép termésű.”[2]
1828-ban 29 háza és 218 lakosa volt. Lakói földművesek és bányászok voltak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szlatvina, tót falu, Szepes vmegyében, Olaszihoz 1/2 órányira: 108 kath. lak., paroch. templommal, jó savanyuvizzel. F. u. gr. Csáky Károly. Ut. p. Lőcse.”[3]
A 19. század végén Anna nevű ásványvízforrására fürdő is épült, azonban nem sokáig működött. Ásványvizét a Monarchia minden részébe szállították. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 192, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 294 szlovák lakosa volt.
2011-ben 327 lakosából 322 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. században épült román-gótikus stílusban. Az 1800-as években barokk stílusban építették át. Középkori, 14. századi freskóinak egy része az évszázados vakolat alatt fennmaradt. Gótikus kő keresztelőmedencéje szintén 14. századi.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Az Iglói járás települései | ||
|---|---|---|
Igló (Spišská Nová Ves) | ||
Ágostháza (Bystrany) · Arnótfalva (Arnutovce) · Betlenfalva (Betlanovce) · Dénesfalva (Danišovce) · Detrefalva (Olcnava) · Haraszt (Chrasť nad Hornádom) · Hernádmáté (Matejovce) · Hernádtapolca (Teplička) · Hollópatak (Mlynky) · Illésfalva (Iliašovce) · Káposztafalva (Hrabušice) · Kisolsva (Oľšavka) · Kolinfalva (Kolinovce) · Korompa (Krompachy) · Leszkovány (Lieskovany) · Létánfalva (Letanovce) · Márkusfalva (Markušovce) · Nyilas (Hnilec) · Ötösbánya (Rudňany) · Pálmafalva (Harichovce) · Szalánk (Slovinky) · Szepesárki (Jamník) · Szepesedelény (Odorín) · Szepeskárolyfalva (Kaľava) · Szepeskörtvélyes (Spišský Hrušov) · Szepesnádasd (Hincovce) · Szepesolaszi (Spišské Vlachy) · Szepespatak (Hnilčík) · Szepessümeg (Smižany) · Szepestamásfalva (Spišské Tomášovce) · Szlatvin (Slatvina) · Vereshegy (Poráč) · Vitfalva (Vítkovce) · Vojkfalva (Vojkovce) · Zsigra (Žehra) |  | |
