Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-42-2
A K-pop (케이팝, 가요, kajo) vagy koreai popzene többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik és különálló zenei műfajként tartják számon.
A koreai popzene alapjai az 1920-as évek trot műfajára vezethetőek vissza, ezeket a dalokat a japán enkadalok befolyásolták. A második világháborút követően elkezdett megnőni az amerikai kultúra befolyása Koreában, ami a populáris zenére is kihatott. Az 1970-es évek hippi-kultúráját, valamint az 1980-as évekbeli balladák korszakát 1992-ben éles fordulópont követte, ekkor jelent meg a Seo Taiji & Boys nevű együttes, akik új alapokra helyezték a koreai popzenét, megalkotva a mainstream popdalok sikerformátumát.
A saját szokásrendszerével, különleges módon strukturált rajongótáborával és egyedi gyakornoki rendszerével külön szubkultúrát alkotó K-popot az úgynevezett idolegyüttesek (azaz fiú- és lányegyüttesek) dominálják, mint a BTS, a Super Junior, a SHINee, a Stray Kids, az EXO, a Mamamoo, a Blackpink, a Red Velvet, a Twice, de számos sikeres szólóelőadó is létezik, mint például PSY, Rain, BoA, IU, Jessi, Hyuna vagy Taemin. A K-pop-ipart a kiadóként is funkcionáló ügynökségek irányítják, melyek közül piaci részesedés tekintetében a legnagyobbak az S.M. Entertainment, a YG Entertainment, a JYP Entertainment és a Big Hit Entertainment. A K-pop hatással van az ázsiai divatra, több előadó is divatikonnak számít.
A K-pop Ázsiában a legnépszerűbb, különösen Japánban, de a koreai hullám keretén belül, főképp az internetes megosztási lehetőségeknek és a cégek marketing-stratégiáinak köszönhetően a K-pop-előadók a világ többi részén is népes rajongótáborral bírnak. Európai és amerikai dalszerzők illetve producerek (például Quincy Jones, will.i.am, Ludacris és Swizz Beatz) is felfigyeltek a koreai popzenére és írnak dalokat K-pop-előadóknak.
A K-pop leggyakoribb kritikája, hogy az előadókat „futószalagon gyártják”, a dalok többsége egynyári sláger, a dalszövegek felszínesek és az egész iparág túlzottan profitorientált, ami többször együtt jár azzal is, hogy az előadókkal méltánytalan szerződéseket kötnek a kiadók.