Ugrás a tartalomhoz

Roy Ayers

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roy Ayers
Glastonbury Festival, 2019
Glastonbury Festival, 2019
Életrajzi adatok
Született1940. szeptember 10. (84 éves)[1][2]
Los Angeles[3]
Származásafroamerikai
IskoláiJefferson High School
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
  • énekes-dalszerző
  • dzsesszzenész
  • énekes
  • előadóművész
KiadókAtlantic Records
IPI-névazonosító00040053828

Roy Ayers weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Roy Ayers témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Roy Ayers (Los Angeles, 1940. szeptember 10. –) amerika vibrafonos.

Pályafutása

[szerkesztés]

Ayers apja harsonázott, anyja zongorázott. Ayers első vibrafonját állitólag a legendás jazzvibrafonista, Lionel Hampton ajándékozta neki, amikor ötéves volt.

Ayers az 1960-as években dzsesszzenészként vált ismertté, különösen soul számaival. Az 1970-es években azonban egyre inkább a funkra koncentrált. Énekesként és zeneszerzőként is dolgozott. Ekkor legnagyobb slágere, az „Everybody Loves The Sunshine”, a Blaxploitation-Film Coffy filmsláger volt. Az 1980-as évekig együtt turnézott és producerkedett Fela Kuti nigériai zenésszel, akivel az Uno Melodic Records lemezcéget is megalapították. A hiphop felvételei különösen sikeresek lettel Angliában, és a népszerű acid jazz területén.

Az 1990-es évek végén a befolyásos brit DJ-guru, Gilles Peterson hívta fel Ayers zenéjére a figyelmet azzal, hogy a BBC rádió „Worldwide” című műsorában gyakrabban játszotta régi darabjait. Nem utolsósorban emiatt 2001-ben megjelent egy Roy Ayers album 1976-tól 1981-ig korábban kiadatlan felvételekkel, amely aztán számos remix alapjául szolgált, és Ayers zenéje visszanyerte népszerűségét az elektronikus tánczene területén.

Roy Ayers ma is aktív zenész. 2010-ben egy európai turné során többször is fellépett Németországban és Franciaországban.

Albumok

[szerkesztés]
  • West Coast Vibes (1963)
  • Virgo Vibes (1967)
  • Stoned Soul Picnic (1968)
  • Daddy Bug (1969)
  • All Blues (1969)
  • Unchain My Heart (1970)
  • Ubiquity (1970)
  • Live at the Montreux-i Jazz Fesztivál (1972)
  • He's Coming (1972)
  • Virgo Red (1973)
  • Red Black & Green (1973)
  • Coffy (1973)
  • Change Up the Groove (1974)
  • Mystic Voyage (1975)
  • A Tear to a Smile (1975)
  • Daddy Bug & Friends (1976)
  • Everybody Loves the Sunshine (1976)
  • Vibrations (1976)
  • Lifeline (1977)
  • You Send Me (1978)
  • Step in to Our Life (1978)
  • Starbooty (1978)
  • Let's Do It (1978)
  • Fever (1979)
  • No Stranger to Love (1979)
  • Love Fantasy (1980)
  • Africa, Center of the World (1981)
  • Feeling Good (1982)
  • Lots of Love (1983)
  • In the Dark (1984)
  • You Might Be Surprised (1985)
  • I'm the One (1987)
  • Drive (1988)
  • Wake Up (1989)
  • Searchin' (1991)
  • Hot (1992)
  • Good Vibrations (1993)
  • The Essential Groove Live (1994)
  • Nasté (1995)
  • Mahogany Vibe (2004)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Roy Ayers című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.