Rick Wakeman

Rick Wakeman
São Paulo, November 2012
Életrajzi adatok
Született	1949. május 18. (75 éves)[1][2][3] Perivale
Házastársa	Nina Carter (1984. november 10. – 2004. december)
Gyermekei	Adam Wakeman Oliver Wakeman Jemma Wakeman
Iskolái	Royal College of Music Drayton Manor High School
Pályafutás
Műfajok	progresszív rock komolyzene hard rock ambient new age zene keresztény zene
Hangszer	orgona zongora Hammond-orgona mellotron Minimoog szintetizátor csembaló
Tevékenység	zeneszerző billentyűs dalszerző zongorista filmzeneszerző rádiós műsorvezető televízióműsor-vezető session musician
Kiadók	A&M Records Charisma President Records Voiceprint Records Griffin Music EMI Classics EMI
IPI-névazonosító	00069672140 00057450477
Rick Wakeman weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rick Wakeman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Richard Christopher „Rick” Wakeman (London, 1949. május 18. – ), angol billentyűs, többek között a progresszív rockot játszó Yes tagja volt. Először a komolyzene irányában indult el: szimfonikus zenekarban játszott, kórusban énekelt, végül rockzenész lett belőle.

Született és nevelkedett nyugat Londonban. Wakeman eleinte koncert zongoristának készült de tanulmányait az angol királyi zenei főiskolán 1969-ben félbehagyta és session zenészként dolgozott tovább. Korai munkái során, többek között a "Space Oddity" kapcsán játszott David Bowienak és számos más zenésznek és zenekarnak úgy mint Junior's Eyes, T. Rex, Elton John és Cat Stevens. Wakeman 1970-ben tagja lett a Strawbs zenekarnak, majd egy évvel később a csatlakozott a Yes-hez. Ezzel része lett a Yes klasszikus felállásának és játszott számos nagyon sikeres és meghatározó albumon egészen 1980-ig. Wakeman időközben szólókarrierbe is belekezdett, az első három legsikeresebb albuma 1973-tól: The Six Wives of Henry VIII (1973), Journey to the Centre of the Earth (1974) és a The Myths and Legends of King Arthur and the Knights of the Round Table (1975).

1974-ben megalapította rockzenekarát The English Rock Ensemble néven akikkel rendszeresen fellépett.

Wakeman változó sikerekkel folytatta szólókarrierjét az 1980-as években, legsikeresebb albuma az 1984 címet viseli, amit 1981-ben adott ki, ezt követte egy kisebb pop sláger single kiadvány a "Glory Boys" a Silent Nights című 1985-ös albumról.

Wakeman egy Gastank című televíziós show-t is vezetett, illetve dolgozott megannyi első generációs New-age és ambient albumának létrehozásán.

1988-ban három másik zenésztársával megalapították a Anderson Bruford Wakeman Howe zenekart ami a Yes-szel harmadik közös munkájához vezetett. Az 1992-es ismételt távozása után még kétszer tért vissza a zenekarban, 1995-ben és 2004-ben, ez idő alatt befejezett néhány más szóló projektet és turnét, illetve kalandozott a keresztény zenében is majd tovább folytatta a koncertezést világszerte.

• 1970 Just a Collection of Antiques and Curios

• 1971 From the Witchwood

• 1971 Fragile
• 1972 Close to the Edge
• 1973 Tales from Topographic Oceans
• 1977 Going for the One
• 1978 Tormato
• 1991 Union
• 1996 Keys to Ascension
• 1997 Keys to Ascension 2

• 1973 Yessongs
• 1980 Yesshows
• 1996 Keys to Ascension
• 1997 Keys to Ascension 2

• 1975 Yesterdays (első szám)
• 1981 Classic Yes
• 1991 Yesyears
• 1992 Yesstory
• 1993 Highlights: The Very Best of Yes
• 2001 Keystudio
• 2002 In a Word: Yes (1969–)
• 2003 The Ultimate Yes: 35th Anniversary Collection
• 2005 The Word Is Live
• 2006 Essentially Yes

• Rick Wakeman hivatalos oldala
• A Yes hivatalos oldala
• Rick Wakeman olasz oldala
• Steve Raiteri album kritikái
• Rick Wakeman interjú Archiválva 2008. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Rick Wakeman a Planet Rock oldalán
• A The Heritage Foundation alapítvány hivatalos oldala