Ugrás a tartalomhoz

Quitt László

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Quitt László
Életrajzi adatok
Született1962. június 30.
Budapest
Elhunyt2022. június 10. (59 évesen)[1][2]
Pályafutása
IskoláiMagyar Képzőművészeti Egyetem
Aktív évek20032022
Díjai
További díjakLegjobb alakítás (Szegedi Alternatív Színházi Szemle, 2006)

Quitt László IMDb-adatlapja
SablonWikidataSegítség

Quitt László (Budapest, 1962. június 30.2022. június 10.) magyar színész, képzőművész, karikaturista, a Pintér Béla és Társulata tagja volt.

Képzőművészeti pálya

[szerkesztés]

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott festő szakon 1989-ben. Mestere Gerzson Pál volt.{refhely|Magyar Képzőművészeti Egyetem} Illusztrált könyveket, többek között Németh Attila Pszichiátria – másképp című 2006-os kötetét,[3] valamint a film- és reklámiparban dolgozott rajzolóként.[4] Részt vett a Pintér Béla és Társulata A soha vissza nem térő című darabja kellékeinek elkészítésében.[5]

2022. június 14-én helyezték örök nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben.[6]

Színészpálya

[szerkesztés]

Színészi pályafutása a Nemzetközi Tánc- és Mozgásközpont látogatásával kezdődött. A Szkénében ismerkedett meg Pintér Bélával és társulata tagjaival. Pintér Béla a Gyévuskában adott először szerepet neki, bemutatkozó előadása a Nemzeti Színházban volt.[4]

Szerepei

[szerkesztés]

Reklám

[szerkesztés]
  • Herosz Állatotthon – Adj időt a boldogságra (2014)[10]

Színház

[szerkesztés]
  • A 42. hét (2012)
  • Kaisers TV, Ungarn (2011)
  • Tündöklő Középszer (2010)
  • Szutyok (2010)
  • Kézimunka (Stecken, Stab und Stangl) (2010)
  • A láthatatlan légió (2009)
  • Párhuzamos Óra (2009)
  • A soha vissza nem térő (2008)
  • A démon gyermekei (2008)
  • Csontbrigád (2008)
  • Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög (2007)
  • Árva csillag (2007)
  • Korcsula (2006)
  • A menekült (2005)
  • Anyám orra (2005)
  • A Sütemények Királynője (2004)
  • Gyévuska (2003)[11]

Díjak

[szerkesztés]
  • Szegedi Alternatív Színházi Szemle (2006) – Legjobb alakítás (Anyám orra)[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Humorlexikon; szerk. Kaposy Miklós. Bp., Tarsoly Kiadó, 2001