Posztócsarnok
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Posztócsarnok | |
 | |
 | |
| Település | Krakkó |
| Cím |  Lengyelország, Krakkó, Főpiac tér 3. |
| Építési adatok | |
| Megnyitás | 1257 |
| Rekonstrukciók évei | 1344–1392, 1557–1559, 1875–1879 |
| Építési stílus | reneszánsz-neogótikus |
| Építész(ek) | Giammaria Mosca |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | bazár, múzeum |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 1 |
| Elhelyezkedése | |
 Posztócsarnok
Pozíció Óváros (Krakkó) térképén
| |
 é. sz. 50�� 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″50.061667°N 19.937222°EKoordináták: é. sz. 50° 03′ 42″, k. h. 19° 56′ 14″50.061667°N 19.937222°E | |
 | |
| Posztócsarnok weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Posztócsarnok témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Posztócsarnok (lengyelül Sukiennice) Krakkó egyik legjellegzetesebb épülete, mely a város főterén található.
Valamikor a nemzetközi kereskedelem fontos gócpontja volt. Fénykorát a 15. században élte, amikor a Keletről érkező egzotikus áruk – fűszerek, selyem, bőr és viasz – ide érkeztek be, Krakkó pedig itt adott túl textiljén, a Wieliczkában bányászott són és az ólmon.
Krakkó, Lengyelország királyi székhelyeként a középkori Európa legpompásabb városai közé tartozott. Fénykora azonban nem tartott örökké. A város hanyatlását háborúk és politikai balfogások gyorsították fel. 1870-re, amikor a Sukiennice felújítása felmerült, Krakkó történelmi központjának nagy része már elöregedett. Ám a politikai szerencse forgandósága Galícia számára egyfajta új reneszánszt hozott, melynek folyamán a Posztócsarnok felújítása a korszak egyik legjelentősebb tette volt. Az 1875 –1879 közötti felújítás Tomasz Pryliński tervei alapján zajlott, az épület a keleti és nyugati oldalán egy-egy árkádsort kapott. A Jan Matejko festő karikatúrái alapján Walery Gadomski által faragott maszkok a város vezetőit ábrázolják az oszlopfőkön. 1895-ben az alsó csarnokban lengyel városok címereit festették fel a falra.
A csarnok számtalan hírességet látott vendégül az évszázadok során, és még gyakran fogad magas méltóságokat és uralkodókat. A brit Károly herceg és Akihito japán császár is járt itt 2002-ben. A régmúltban bálokat is tartottak itt, különösen miután Józef Poniatowski herceg felszabadította a várost az Osztrák Birodalom alól 1809-ben. Fényes történelme és óriási kulturális értéke mellett a Posztócsarnok jelenleg is működik kereskedelmi funkciójában, bár az árult javak eléggé különböznek az évszázadokon keresztül itt árultaktól, leginkább turisták számára készült emléktárgyak kaphatók itt.
Míg a csúcsíves árkádok alatt rengeteg kis bazár sorakozik az aranyművesektől kezdve a fafaragókig, pincéjében pedig egy kevesek által ismert, 100 méter széles és 5 méter magas földalatti vásárcsarnok húzódik, a Posztócsarnok emeletén a Nemzeti Múzeum képcsarnoka található.
Léteztek a Sukiennicéhez hasonló posztócsarnokok Lengyelországban és más európai városokban is, például Ypres (Belgium), Braunschweig (Németország), Leeds (Anglia) négy egymást követő csarnokkal, de a krakkói Posztócsarnok a legismertebb és a legjobb állapotban fennmaradt mind közül.
Képek
[szerkesztés]-
Az épület még gótikus stílusban 1555-ben -
Az épület északi oldala -
A Posztócsarnoktól a képen jobbra a középkori Városházából megmaradt gótikus torony látható -
Faragott kőfej az óratorony felőli részen -
A nyugati oldal esti kivilágításban -
Festmények az emeleten található Nemzeti Múzeumban
További információk
[szerkesztés]
- A Posztócsarnokról – Cracow-life.com (angolul)
- Sukiennice – Fodors.com (angolul)
- Képek Archiválva 2020. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben – Krakow4u.pl (lengyelül)
