Portál:Kémia/Kiemelt szócikk/Cikk 10

A nátrium-hidroxid (NaOH) (más néven marólúg, marónátron vagy lúgkő) egy szervetlen vegyület. Bázis, vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A 18. század előtt ez volt a legelterjedtebb lúg. A tiszta nátrium-hidroxid számos formában kapható, például granulátum, pellet, vagy oldott formában. A levegőben található nedvességen kívül a szén-dioxidot is elnyeli, ezért légmentes tartályokban kell tárolni. Vízben rendkívül oldékony, valamint a folyamat erősen exoterm. Etanolban, és metanolban is oldható, bár ezekben kevésbé oldódik, mint rokon vegyülete, a kálium-hidroxid. Apoláris oldószerekben (például dietil-éterben) nem oldható. A nátrium-hidroxid sárga bevonatot hagy a fa- és papírfelületeken. A nátrium-hidroxid ionos vegyület, vagyis kizárólag hidroxidionokból (OH^-), és nátrium-ionokból (Na⁺) áll. A nátrium-hidroxid erős bázis, mely savakkal könnyen sót alkot, például a hidrogén-kloriddal reagálva nátrium-klorid, és víz keletkezik. A vegyiparban erős bázikus tulajdonsága miatt széleskörűen felhasználják, főleg a textil- és papíriparban, a szappanok és mosószerek gyártásában. A nátrium-hidroxidot a gyakran használják vegyi laboratóriumokban és a száraztisztításban. 1998-ban a világtermelés kb. 45 millió tonna volt. A nátrium-klorid elektrolízisével állítják elő.