Pellengér

A pellengér (szégyenfa, szégyenoszlop, szégyenkő, bitófa, cégér, pelengér, pilinger, pillinger, perrengér, pölöngér) a középkorban (Magyarországon a 13. századtól) elterjedt megszégyenítő büntetési eszköz, amelynek nevelő-elrettentő-visszatartó ereje a nyilvánosságban rejlett. Általában kőből készült dobogóból és a rajta elhelyezett oszlopból áll, amelyhez hozzákötözték az elítéltet.

Magyarországon II. József tiltotta be a pellengér alkalmazását.^[1]

Neve a középkori latin pilloria szóból származhat, ami valószínűleg az „oszlop, kőakadály” jelentésű pila szó diminutív (kicsinyített) alakja.

A mai napig fennmaradt néhány pellengér, így például Burgenlandban, Magyarországon: Fertőrákoson, Monyorókeréken, Szlovákiában például: Alsódióson, az Árvai várban, Cseklészen, Gellén, Jókőn, Máriatölgyesen, Nyárasdon, Nyékvárkonyban, Óturán, Pozsonyban,^[2] Pöstyénben, Stomfán, Szárazpatakon, Szencen, Szkároson, Szucsányban, Tarnócon, Újvároskán, Szlovéniában, valamint több más mellett Poznańban és Bonnban.

Több kifejezésünk őrzi a pellengér emlékét, így

• kipellengérez,
• pellengérre állít.

A pellengérre állítás híres, a világsajtót bejárt esetei történtek Kínában a kulturális forradalom (1966–1976) első éveiben. Ekkor a Mao Ce-tung által elindított terror részeként a vörösgárdista fiatalok számos értelmiségit, köztük egyetemi tanárokat tettek közszemlére köztereken, nyilvános helyeken, nyakukban szégyentáblával.^[3][4]

A Wikimédia Commons tartalmaz Pellengér témájú médiaállományokat.

Nézd meg a pellengér címszót a Wikiszótárban!

• Pellengér, szégyenfa (Magyar néprajzi lexikon)
• Fertőrákosi pellengér (Geocaching.hu)
• Fertőrákosi pellengér (Fertőrákosi Kirándulás)