Onirológia

Az onirológia az emberi álmokat vizsgáló tudományág, amely az alvás élettani természetét, biokémiai és evolúciós mechanizmusait, az álmok agy és test működésére gyakorolt hatását vizsgálja. Ez a tudományág a neurológia, pszichológia és a pszichiátria, valamint az agy-mikrobiológia területén dolgozó szakembereket összesíti.

A kutatás összefüggéseket keres az álmodás és az agyműködéssel kapcsolatos ismeretek között, valamint vizsgálja annak megértését, hogy hogyan működik az agy az álmodás során, ami az emlékezet kialakulásával és a mentális zavarokkal kapcsolatos. Az onirológia tanulmányozása annyiban különböztethető meg az álomértelmezéstől, hogy célja az álmok folyamatának kvantitatív tanulmányozása, ahelyett, hogy a mögöttük rejlő jelentést elemezné.

A 19. században e tudományág két szószólója a francia sinológusok, d'Hervey de Saint Denys márki és Alfred Mauryvoltak. A terület 1952-ben kapott lendületet, amikor Nathaniel Kleitman és tanítványa, Eugene Aserinsky felfedezték a szabályos ciklusokat. Kleitman és William C. Dement, aki akkoriban szintén orvostanhallgató volt, egy további kísérletben kimutatták az alvás azon különleges időszakát, amely során az elektroenkefalográffal (EEG) mért elektromos agyi aktivitás nagyon hasonlít az ébrenléthez, amikor a szemek aktívan mozognak. Ez a fajta alvás gyors szemmozgású alvásként (REM) vált ismertté, és Kleitman és Dement kísérletében 0,80-as korrelációt találtak a REM alvás és az álmodás között.

Az álmokkal kapcsolatos kutatások közé tartozik az álmodás mechanizmusainak, az álmodásra gyakorolt hatásoknak és az álmodással összefüggő rendellenességeknek a feltárása. Az onirológiai munka átfedésben van a neurológiával, és az álmok számszerűsítésétől az álmodás közbeni agyhullámok elemzésén át a gyógyszerek és neurotranszmitterek alvásra vagy álmodásra gyakorolt hatásának vizsgálatáig terjedhet. Bár az álmok céljáról és eredetéről továbbra is vita folyik, az álmok mint az agyi aktivitás függvényének tanulmányozásából nagy hasznot lehet húzni. Az ezen a területen szerzett ismeretek például hatással lehetnek bizonyos mentális betegségek kezelésére.

Az álmodás főként a REM-alvás során történik, és az agyi aktivitást rögzítő agyi szkennelések során a limbikus rendszer és az amygdala nagyfokú aktivitását tapasztalták ebben az időszakban. Bár a jelenlegi kutatások megdöntötték azt a mítoszt, hogy az álmodás csak a REM alvás alatt történik, azt is kimutatták, hogy a nem gyors szemmozgások (NREM) és a REM alvás során jelentett álmok minőségileg és mennyiségileg is különböznek, ami arra utal, hogy az egyes alvásokat irányító mechanizmusok eltérőek.

A REM-alvás során a kutatók elmélete szerint az agy egy olyan folyamaton megy keresztül, amelyet szinaptikus hatékonyság-frissítésnek neveznek. Ez az alvás során az agyhullámok öngyulladásaként figyelhető meg, lassú ciklusokban, körülbelül 14 Hz-es frekvenciával, és úgy vélik, hogy a közelmúltbeli emlékek megszilárdítását és a régi emlékek megerősítését szolgálja. Az ilyen típusú agyi stimulációnál az álmodás, ami bekövetkezik, a folyamat mellékterméke.

A normál alvási ciklusok során az ember váltakozik a normál, NREM alvás és a REM alvás között. Az álmodásra jellemző agyhullámokat, amelyeket a REM-alvás során figyelnek meg, az álomkutatásban a leggyakrabban tanulmányozzák, mivel a legtöbb álom a REM-alvás során történik[1].

1952-ben Eugene Aserinsky felfedezte a REM-alvást, miközben doktori tanácsadója rendelőjében dolgozott. Aserinsky észrevette, hogy az alvók szemei a csukott szemhéjak alatt rebegnek, később pedig poligráfos készülékkel rögzítette agyhullámaikat ezekben az időszakokban. Az egyik ülés során felébresztett egy kísérleti személyt, aki REM-időszakban jajgatott és kiabált, és megerősítette a gyanúját, hogy álmodás zajlik. 1953-ban Aserinsky és tanácsadója a Science című folyóiratban publikálta az úttörő tanulmányt.

A felhalmozott megfigyelések azt mutatják, hogy az álmok erősen kapcsolódnak a REM alváshoz, amely során az elektroenkefalogram az agyi aktivitást az ébrenléthez leginkább hasonlónak mutatja. Bár a REMS-szakasz az álmodáshoz kapcsolódik, nem minden REMS-szakasz eredményez jelentett álmokat, és nem minden álom történik a REMS-szakasz alatt. A NREM-szakasz alatti résztvevő-emlékezet nélküli álmok ehhez képest általában hétköznapibbak. Egy átlagos élettartam alatt az ember összesen körülbelül hat évet tölt álmodással (ami körülbelül két órát jelent éjszakánként). A legtöbb álom mindössze 5-20 percig tart. Nem ismert, hogy az álmok az agyban honnan erednek, hogy az álmoknak van-e egyetlen eredete, hogy az agy több része is érintett-e, vagy hogy mi az álmodás célja a test vagy az elme számára.

A REM-alvás alatt bizonyos neurotranszmitterek felszabadulása teljesen elnyomott. Ennek eredményeképpen a motoros neuronok nem stimulálódnak, ez a REM-atónia néven ismert állapot. Ez megakadályozza, hogy az álmok veszélyes testmozgásokat eredményezzenek.

Az állatoknak összetett álmaik vannak, és képesek hosszú eseménysorozatokat megőrizni és felidézni alvás közben. A tanulmányok azt mutatják, hogy különböző emlős- és madárfajok alvás közben REM-élményt élnek át, és az alvási állapotok ugyanazon sorozatát követik, mint az emberek.

Az a felfedezés, hogy az álmok elsősorban az alvás egy jellegzetes elektrofiziológiai állapota (REM) alatt zajlanak, amely objektív kritériumok alapján azonosítható, a jelenség iránti érdeklődés újjászületéséhez vezetett. Amikor a REM alvás epizódok időtartamát meghatározták, és az alanyokat felébresztették, hogy beszámolót készítsenek, mielőtt nagyobb felejtésre kerülhetett volna sor, megállapították, hogy az alanyoknál pontosan megfelelt az álomelbeszélés általuk megítélt időtartama az ébredést megelőző REM alvás hosszával. A REM alvásnak és az álomélménynek ez a szoros korrelációja volt az alapja az álmodás természetét leíró első jelentéssorozatnak: hogy az álmodás nem alkalmi jelenség, hanem rendszeres éjszakai esemény, és hogy az egyes alvási időszakokon belül nagy gyakoriságú tevékenység, amely minden embernél kiszámítható időközönként, körülbelül 60-90 percenként fordul elő az egész élettartam során.

A REM alvási epizódok és az őket kísérő álmok az éjszaka folyamán fokozatosan hosszabbodnak, az első epizód a legrövidebb, körülbelül 10-12 perces, a második és a harmadik epizód pedig 15-20 percesre nő. Az éjszaka végén az álmok jellemzően 15 percig tarthatnak, bár ezek több különböző történetként is megélhetők az alvást az éjszaka végén megszakító pillanatnyi ébredések miatt.

Álombeszámolók általában az esetek 50%-ában készíthetők, ha az ébredés az első REM-periódus vége előtt történik. Ez a visszahívási arány körülbelül 99%-ra nő, ha az ébredés az éjszaka utolsó REM-periódusa alatt történik. Úgy tűnik, hogy a felidézési képesség növekedése összefügg az álomképek, színek és érzelmek élénkségének az éjszaka folyamán történő fokozódásával. Maga az álomtörténet az utolsó REM-periódusban áll a legtávolabb a valóságtól, bizarrabb elemeket tartalmaz, és ezek a tulajdonságok, valamint a reggeli ébredés felülvizsgálatának megnövekedett valószínűsége növelik az utolsó álom felidézésének esélyét.

Az álom G. William Domhoff és Adam Schneider meghatározása szerint „egy kognitív élmény emlékének beszámolója, amely olyan körülmények között történik, amelyek leggyakrabban az »alvásnak« nevezett állapotban jönnek létre”.

Bizonyos fajta bizarr megismerések, mint például a diszjunktív megismerések és az interobjektumok, gyakoriak az álmokban.

Az interobjektumok, akárcsak a diszjunktív kogníciók, az álomvilág egyik hétköznapi bizarrsága. Az interobjektumok egyfajta álomsűrítményt jelentenek, amely olyan új tárgyat hoz létre, amely az ébrenléti életben nem fordulhatna elő. Ennek lehet egy homályos szerkezete, amelyet úgy írnak le, hogy „valami egy X és egy Y között”. Hobson „egy hardverdarabot álmodott, valami olyasmit, mint egy ajtó zárja, vagy talán egy pár festékkel megdermedt zsanér”.

Az autentikus álmokat az határozza meg, hogy hajlamosak „a tapasztalati birodalmon belül” bekövetkezni, és tényleges emlékeket vagy élményeket tükröznek, amelyekhez az álmodó kapcsolódni tud. A hiteles álmokról úgy vélik, hogy a szinaptikus hatékonyság felfrissülésének mellékhatása, amely hiba nélkül történik. A kutatások szerint az autentikus álmok megálmodásakor fellépő agyi stimuláció jelentős szerepet játszik a neurológiai pályák megerősítésében, és az elme számára bizonyos dolgok „begyakorlásának” módszereként szolgál alvás közben.

Az illuzórikus álmokat olyan álmokként határozzák meg, amelyek lehetetlen, inkongruens vagy bizarr tartalmakat tartalmaznak, és feltételezések szerint a hatékonysági hibákat felhalmozó memóriaáramkörökből erednek. Elméletileg a régi emlékek, amelyek életünk során többször is átmentek szinaptikus hatékonysági frissítésen, olyan hibák felhalmozódását eredményezik, amelyek stimuláláskor illuzórikus álmokként jelentkeznek. Az illuzórikus álmok tulajdonságait a mentális zavarokban megfigyelt téveszmékkel hozták összefüggésbe. Az illuzórikus álmok valószínűleg olyan régebbi emlékekből származnak, amelyekben a hibák felhalmozódása tapasztalható, ellentétben az autentikus álmokkal, amelyek újabb tapasztalatokból származnak.

Az álmodás egyik vizsgált aspektusa az álmok tartalmának külsőleg, különböző ingerekkel való befolyásolhatósága. Az egyik ilyen sikeres kapcsolatot a szaglórendszerrel hozták létre, az álmok érzelmeinek befolyásolását egy szagingerjesztésen keresztül. Kutatásaik kimutatták, hogy pozitív szagú inger (rózsa) bevezetése pozitív álmokat, míg negatív szagú inger (záptojás) negatív álmokat váltott ki.

Bár a szakmán belül sok vita folyik az álmodás céljáról, az egyik vezető elmélet az emlékek és élmények konszolidációját foglalja magában, amely a REM-alvás során történik. Úgy vélik, hogy az agyat alvás közben érő elektromos önkéntelen ingerlés az álmodás nagy részének alapja. A kutatások szerint az álmok, különösen a REM-alvás során, segítenek az emlékek megszilárdításában azáltal, hogy az új információkat integrálják a meglévő emlékekbe. Ez a folyamat az érzelmileg jelentős vagy feldolgozatlan élményeket helyezheti előtérbe.

Az emlékezet, az alvás és az álmok közötti kapcsolat az alvás alatti emlékezeti konszolidációt elemző vizsgálatokban válik jelentősebbé. A kutatások kimutatták, hogy az NREM alvás a tények és epizódok konszolidációjáért felelős, szemben a REM alvással, amely az emlékezet érzelmileg kötődőbb aspektusait konszolidálja. A REM és az érzelmi konszolidáció közötti összefüggés értelmezhető úgy, hogy az álmok miért olyan érzelmi jellegűek, és miért váltanak ki erős reakciókat az emberekből.

Az emberek által tudatosított emlékezet és tapasztalat álmodásban játszott tudatos szerepe mellett az olyan tudattalan hatások, mint a kapcsolatok egészsége is szerepet játszanak abban, hogy az agy milyen típusú álmokat produkál. Az elemzett emberek közül azok, akik „bizonytalan kötődésben” szenvedtek, gyakrabban és élénkebben álmodtak, mint azok, akiket „biztonságos kötődésűnek” értékeltek.

Dokumentálták a kábítószer-használat és az álmodás közötti összefüggéseket, különösen a kábítószerek, például a nyugtatók használatát és az álmodás elnyomását, mivel a kábítószerek hatással vannak az alvás ciklusaira és szakaszaira, miközben nem teszik lehetővé, hogy a használó elérje a REM-szakaszt. A stimuláló tulajdonságaik miatt használt kábítószerek (kokain, it és időtartamátmetamfetamin és ecstasy) bizonyítottan csökkentik a REM alvás pihentető tulajdonságait.

Az álomzavarokat nehéz számszerűsíteni az álmodás kétértelmű természete miatt. Az álomképzavarok azonban pszichológiai rendellenességekhez, például a rémálmok formájában kifejeződő poszttraumás stressz zavarhoz köthetők. Az álmodással kapcsolatos kutatások az illuzórikus álmodás és a téveszmék hasonlóságára és kapcsolataira is utalnak.

A diagnosztikus tünetek közé tartoznak az eredeti traumák újraélései flashbackek vagy rémálmok formájában; a traumával kapcsolatos ingerek elkerülése; és fokozott arousal, például elalvási vagy elalvási nehézségek, düh és hipervigilancia.

Az áldozatok által elszenvedett flashbackek vagy rémálmok tanulmányozása során összefüggést találtak a poszttraumás stresszbetegséggel (PTSD) és az álmodással. Az ezeket az epizódokat átélő alanyok által mutatott agyhullámok mérése nagy hasonlóságot mutatott az álmodókéval. A flashbackek és rémálmok e tüneteitől szenvedők kezelésére használt gyógyszerek nemcsak ezeket a traumatikus epizódokat, hanem minden másfajta álmodási funkciót is elnyomnának.

A skizofrénia tünetei a valóság érzékelésének vagy kifejezésének rendellenességeivel járnak, amelyek elsősorban a téveszmékre és a hallucinációkra összpontosítanak.

A skizofréniában szenvedők által tapasztalt téveszméket az illuzórikus álmok élményéhez hasonlították, amelyeket az alanyok tényleges élményként értelmeztek. A skizofrénia tüneteinek elnyomására szolgáló gyógyszerekkel kapcsolatos további kutatások azt is kimutatták, hogy a gyógyszereket szedők REM-ciklusát befolyásolják, és ennek következtében befolyásolják az alanyok alvási és álmodási mintáit.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Onirology című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Takeuchi T, Miyasita A, Inugami M, Yamamoto Y (2001). "Intrinsic dreams are not produced without REM sleep mechanisms: evidence through elicitation of sleep onset REM periods". Journal of Sleep Research. 10 (1): 43–52. doi:10.1046/j.1365-2869.2001.00237.x. PMID 11285054. S2CID 44345259.
• Kavanau JL (2000). "Sleep, memory maintenance, and mental disorders". Journal of Neuropsychiatry and Clinical Neurosciences. 12 (2): 199–208. doi:10.1176/jnp.12.2.199. PMID 11001598. S2CID 21414730.
• Dement WC (1996). The Sleepwatchers. Springer-Verlag. ISBN 978-0-9649338-0-4.
• Aserinsky E, Kleitman N (1953). "Regularly occurring periods of eye motility and concomitant phenomena, during sleep". Science. 118 (3062): 273–274. Bibcode:1953Sci...118..273A. doi:10.1126/science.118.3062.273. PMID 13089671. S2CID 43636051.
• J. F. Pagel, “The Persistent Paradox of Rapid Eye Movement Sleep (REMS): Brain Waves and Dreaming,” Brain Sciences (2076-3425) 14, no. 7 (July 2024): 622.
• Dement WC, Kleitman N (1957). "The relation of eye movements during sleep to dream activity: an objective method for the study of dreaming". Journal of Experimental Psychology. 53 (5): 339–46. CiteSeerX 10.1.1.308.6874. doi:10.1037/h0048189. PMID 13428941. S2CID 17299436.
• Obringer LA (2006). "How Dreams Work". How Stuff Works. Retrieved July 26, 2018.
• "Brain Basics: Understanding Sleep". National Institute of Neurological Disorders and Stroke. 2006. Archived from the original on 2007-10-11. Retrieved 2009-11-16.
• "REM Sleep Behavior Disorder". Mayo Clinic. Retrieved 2010-01-02.
• Schutte-Rodin S. "REM Sleep Behavior Disorder". yoursleep.aasmnet.org. American Academy of Sleep Medicine. Archived from the original on 19 November 2014. Retrieved 1 October 2011.
• News Office (January 24, 2001). "Animals have complex dreams, MIT researcher proves". MIT News. Massachusetts Institute of Technology. Retrieved April 27, 2024.
• Louie K, Wilson MA (2001). "Temporally Structured Replay of Awake Hippocampal Ensemble Activity during Rapid Eye Movement Sleep". Neuron. 29 (1): 145–156. doi:10.1016/S0896-6273(01)00186-6. PMID 11182087. S2CID 10951037.
• Wilkerson RC (2003). "The Evolution of REM Dreaming: New Research Includes All Mammals". Electric Dreams. Vol. 10, no. 1. Retrieved April 27, 2024 – via improverse.com.
• Schneider A (2009). "The Quantitative Study of Dreams". University of California, Santa Cruz. Retrieved August 12, 2017.
• Hobson JA (1988). The Dreaming Brain. New York: Basic Books. p. 23.
• Antrobus J (1991). "Dreaming: cognitive processes during cortical activation and high afferent thresholds". Psychological Review. 98 (1): 96–120. doi:10.1037/0033-295x.98.1.96. PMID 2006234. S2CID 28316430.
• Schredl M, Atanasova D, Hormann K, Maurer JT, Hummel T, Stuck BA (2009). "Information processing during sleep: the effect of olfactory stimuli on dream content and dream emotions". Journal of Sleep Research. 18 (3): 285–290. doi:10.1111/j.1365-2869.2009.00737.x. PMID 19552703. S2CID 19625857.
• Carlo Cipolli, “Sleep, Dreams and Memory: An Overview,” Journal of Sleep Research 4, no. 1 (1995): 2–9.
• Wagner U, Born J (2008). "Memory consolidation during sleep: Interactive effects of sleep stages and HPA regulation". Stress. 11 (1): 28–41. doi:10.1080/10253890701408822. PMID 17853075. S2CID 2124331.
• McNamara P, Andresen J, Clark J, Zborowski M, Duffy CA (2001). "Impact of attachment styles on dream recall and dream content: a test of the attachment hypothesis of REM sleep". Journal of Sleep Research. 10 (2): 117–127. doi:10.1046/j.1365-2869.2001.00244.x. PMID 11422726. S2CID 25618302.
• Schierenbeck T, Riemann D, Berger M, Hornyak M (2008). "Effect of illicit recreational drugs upon sleep: Cocaine, ecstasy and methamphetamine". Sleep Medicine Reviews. 12 (5): 381–389. doi:10.1016/j.smrv.2007.12.004. PMID 18313952. S2CID 11788659.
• Lusignan F, Zadra A, Dubuc MJ, Daoust AM, Mottard JP, Godbout R (2009). "Dream content in chronically-treated persons with schizophrenia". Schizophrenia Research. 112 (2): 164–173. doi:10.1016/j.schres.2009.03.032. PMID 19409757. S2CID 7240632.

• Aserinsky E, Kleitman N (1953). "Regularly Occurring Periods of Eye Motility and Concomitant Phenomena during Sleep". Science. 118 (3062): 273–274. Bibcode:1953Sci...118..273A. doi:10.1126/science.118.3062.273. PMID 13089671. S2CID 43636051.
• Blagrove M, Lockheart J (2023). The Science and Art of Dreaming. Abingdon-on-Thames: Routledge.
• Dement WC, Kleitman N (1957). "The relation of eye movements during sleep to dream activity: an objective method for the study of dreaming". Journal of Experimental Psychology. 53 (5): 339–46. CiteSeerX 10.1.1.308.6874. doi:10.1037/h0048189. PMID 13428941. S2CID 17299436.
• Domhoff GW (2003). The Scientific Study of Dreams: Neural Networks, Cognitive Development, and Content Analysis. Washington, DC: American Psychological Association.
• Gackenbach J, LaBerge S, eds. (1988). Conscious Mind, Sleeping Brain. New York: Plenum Press.
• Hadfield JA (1969). Dreams and Nightmares. Middlesex, England: Penguin Books.
• Hobson JA. The Dreaming Brain. New York: Basic Books, Inc., Publishers.
• Kramer M (ed.). Dream Psychology and the New Biology of Dreaming. Springfield, Illinois: Thomas Books.
• LaBerge S (1985). Lucid Dreaming. New York: Jeremy P. Tarcher Inc.
• Oswald I (1972). Sleep. Middlesex, England: Penguin Books.
• de Castle RL. Our Dreaming Mind. New York: Ballantine Books.