Nyálkaspórások

Myxozoa
Myxobolus cerebralis aktinospóra
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Csoport: Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata) Törzs: Csalánozók (Cnidaria) Csoport: Myxozoa Grassé, 1970
Csoport
Malacosporea Myxosporea
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Myxozoa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Myxozoa témájú kategóriát.

A „Myxozoa” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Myzozoa.

A nyálkaspórások (Myxozoa, etymológia: görög myx- „nyálka” + zoa „állatok”) csoportját a közelmúltig az egysejtűek (Protista ország) közé sorolták, azonban sejttani és molekuláris genetikai bizonyítékok alapján ma már a csalánozók,^[1] vagy esetleg a kétoldalasan szimmetrikus állatok (Bilateria)^[2] leegyszerűsödött utódainak tekintjük őket. Átsorolásuk óta őket tekintik a legkisebb élő állatoknak; legkisebb ismert fajuk a 2011-ben leírt és legfeljebb 8,5 mikrométer hosszú Myxobolus shekel.^[3]

A Myxobolus fajok a hazai halakban és gerinctelenekben gyakoriak, és olykor jelentős halgazdasági károkat is okozhatnak. Az Actinomyxida csoport fajai gerinctelenekben — főként gyűrűsférgekben — élősködnek, így például a Triactinomyxon fajok a csővájó férgekben (Tubifex spp.).

Legtöbb ismert fajuk halakban és/vagy gerinctelenekben élősködik.

Sok fajuk fejlődési ciklusának alapja, hogy a fertőzött halból ürülő myxospórák gerinctelen gazdát fertőznek, majd az abból ürülő aktinospórák újabb halat fertőznek meg. Bonyolult fejlődési ciklusaikban vannak a gazdasejtben élő egysejtű, amőboid alakok is (Molnár 1994), de terjesztő képleteik (amelyeket hibásan spóráknak neveznek) többsejtűek, és egyebek közt két csalánsejtet is tartalmaznak. A „spóra” csalánsejtjei alapján régóta sejtették, hogy a csalánozók rokonai, de mivel fejlődési ciklusukban nincs embrió szakasz és így szöveteik sincsenek, ezt a kapcsolatot a közelmúltig vitatták. A gazdaállat testével érintkezve a csalánsejtekből kicsapódó fonal rögzíti a „spórát”, de ez nem alkot behatoló csövet, mint a kisspórások rögzítőfonala. A kiszabaduló amőboid sejtek a szervezetben vándorolnak (talán a véráram felhasználásával), és az alkalmas testtájakban megtelepedve ivartalanul szaporodnak. Halakban akár több centiméteres kinövéseket is okozhatnak. Ivaros folyamataik kevéssé ismertek.

1. Cavalier-Smith T. 1998. A revised six-kingdom system of life. Biological Reviews, 73, 203-266.
2. Kent ML, Margolis L., Corliss JO 1994. The demise of a class of protists: taxonomic and nomenclatural revisions proposed for the protist phylum Myxozoa Grasse, 1970, Canadian Journal of Zoology, 72, 932-937.
3. Molnár K. 1994. Comments on the host, organ and tissue specificity of fish myxosporeans and on the types of their intrapiscine development. Parasitologia Hungarica, 27, 5-20.
4. Rózsa L. 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
5. Siddall ME, Martin DS, Bridge D, Desser SS, Cone DK 1995. The demise of a phylum of protists: phylogeny of Myxozoa and other parasitic cnidaria. Journal of Parasitology, 81, 961-967.