Nagycsűr
Nagycsűr (Șura Mare) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Szeben | ||
Község | Nagycsűr | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 557265 | ||
Körzethívószám | 0269 | ||
SIRUTA-kód | 145774 | ||
Népesség | |||
Népesség | 3684 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 13 (2011)[1] | ||
Népsűrűség | 49,22 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 450 m | ||
Terület | 74,85 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 51′ 04″, k. h. 24° 08′ 42″45.851111°N 24.145000°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 04″, k. h. 24° 08′ 42″45.851111°N 24.145000°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycsűr témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagycsűr, románul Șura Mare, németül: Groß-Scheuern vagy Großscheuern, szászul Griuss Scheiern falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Itt zajlott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Erdélyben zajló utolsó nagy csatája. (Nagycsűri ütközet 1849. augusztus 5-6.)
Fekvése
[szerkesztés]A Nagyszebent és Medgyest összekötő DN 14-es úton fekszik, a megyeszékhelytől nyolc kilométerre.
Története
[szerkesztés]Első fennmaradt említése 1337-ből származik Magnum Horreum néven. A magyar Nagycsűr elnevezés először 1445-ben bukkant fel. A községet 1529-ben moldvai csapatok, 1600-ban Vitéz Mihály, a 18. század elején több ízben a kurucok dúlták fel. 1849-ben Bem Józsefet és csapatát a nagycsűri lelkész látta vendégül. 1944. szeptember 7-9 között a falut több ízben a Luftwaffe bombázta. 1945 januárjában 223 lakost vittek el a Szovjetunióba kényszermunkára. A második világháború után a szászok helyére románokat telepítettek.
A 2002-es népszámlálás adatai szerint a községben 3102 román, 141 roma és 50 szász élt.
Látnivalók
[szerkesztés]- Evangélikus templom (román stílusú bazilika) 1238-ból. 1500-ban és 1854-ben átépítették. A barokk oltár 1744-ben készült.
Híres emberek
[szerkesztés]- A nagycsűri származású Goblinus volt az egyedüli erdélyi szász, akiből gyulafehérvári katolikus püspök lett. 1376-1386 között töltötte be ezt a hivatalt.
- Régebben úgy tartották, hogy a községben született Hieronymus Ostermayer, 1530-tól Brassóban volt orgonista, de a mai álláspont szerint bajorországi származású volt.
- A szegény családból származó Johann Haupt 1678-1685 között Nagyszeben polgármestere, illetve 1685-86 szász királybíró volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Șura Mare című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.