Mihail Ivanovics Csigorin

Mihail Csigorin
Mihail Csigorin
Személyes adatok
Teljes név	Mihail Ivanovics Csigorin
Születési dátum	1850. november 12.
Születési hely	Gatcsina)
Halálozási dátum	1908. november 12. (58 évesen)
Halálozási hely	Lublin
Állampolgárság	orosz
Versenyzői adatok
Cím	sakkmester[1]
Legmagasabb Élő-pontszám	2797 (1895. október)[2]
Legmagasabb ranglista	2. (17 különböző hónapban 1889. október és 1897. szeptember között)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Csigorin témájú médiaállományokat.

Ez a cikk a sakkjátszmák algebrai lejegyzését alkalmazza.

Mihail Ivanovics Csigorin (oroszul Михаил Иванович Чигорин, Gatcsina, 1850. november 12. – Lublin, 1908. november 12.) orosz sakkmester volt, a 20. század közepén és végén a világ sakkját uraló szovjet sakkiskola egyik legfontosabb inspirálója. 2013-ban beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.^[4]

Szentpétervár közelében született és sokáig az akkori orosz fővárosban élt. A komoly sakkozók zöméhez képest nagyon idősen, 16 évesen ismerkedett meg a sakk alapjaival, az egyik tanára tanította meg sakkozni. Még ekkor sem igazán foglalkozott komolyan a játékkal, csak 1874 környékétől, mielőtt megkezdte hivatalnoki pályáját.

Miután megérintette a játék varázsa, otthagyta állását és profi sakkozónak állt. 1878 és 1880 közt a neves sakkozó Emanuel Schiffers, 1880-ban pedig Szemjon Alapin ellen vívott mérkőzéssorozatot és mindkettejüket alaposan megverte. Hamarosan a város, sőt talán egész Oroszország legjobb sakkozójának tekintették.

Első nemzetközi versenyén 1881-ben Berlinben holtversenyben a harmadik helyen végzett Szymon Winawerrel, Johannes Zukertort és Joseph Henry Blackburne mögött. Az 1883-as nagy londoni tornán negyedik volt Zukertort, Wilhelm Steinitz és Blackburne után. 1889-ben Weiss Miksával holtversenyben megnyerte a nagyon erős New York-i versenyt. Sikere után párviadalra hívta a világbajnok Steinitzet.

A Havannában 1889-ben vívott mérkőzést Csigorin 10½–6½ elvesztette. 1892-ben ugyanott újra összecsaptak és az orosz mester ekkor már keményebb diónak bizonyult, de Steinitz 12½–10½-re nyert. Csigorin mérlege a világbajnok ellen azonban impresszív volt: 24 győzelem, 27 vereség és 8 döntetlen. Egy nagy nyilvánosságot kapott távírón keresztül vívott mérkőzést is vívtak egymással, hogy így döntsenek el egy elméleti vitát. Csigorin némi előnyt kapott, mivel ő választhatta ki a megnyitást egy Steinitz által összeállított listáról, és meg is nyerte mindkét meccset.

A század vége felé hírneve egyre nőtt és a négy-öt legjobb élő játékos közé sorolták. 1893-ban Szentpéterváron páros mérkőzést vívott a félelmetes játékosnak tartott Siegbert Tarrasch ellen, amely döntetlenre végződött (kilienc-kilenc nyert meccs és négy döntetlen. Tarrasch ellen összesített mérlege életükben Csigorin számára volt a jobb, 14-szer nyert ellene és csak 13-szor vesztett, nyolc döntetlen mellett. Mások ellen ugyanakkor a mérlege vegyes volt, Richard Teichmannt például nyolcszor verte meg, három vesztett parti és egy döntetlen mellett, David Janowskitól viszont 17-szer is kikapott, csak négyszer nyert és négyszer döntetlenezett.

Élete legjobb teljesítményét az 1895-ös hastingsi versenyén mutatta be, ahol részt vettek a világ akkori legjobbjai. Csigorin második lett, az akkori világbajnok Emanuel Lasker, Tarrasch és a korábbi világbajnok Steinitz előtt. Megverte a versenygyőztes Harry Nelson Pillsburyt is. Győzött Lasker ellen is, mégpedig sötéttel, egy emlékezetes végjátékban, amelyben huszárpárja erősebbnek bizonyult a világbajnok futópárjánál.^[5] (Igaz, Lasker ellen végül nagyon rossz lett a mérlege, egy győzelem mellett nyolcszor kapott ki és négy döntetlent ért el.)

Egyéni nagy versenyeken 1896-ban a magyar Charousek Rudolffal holtversenyben nyert Budapesten és a rájátszásban a fiatal magyar sakkozónál is jobbnak bizonyult, 3 nyert és egy vesztett partiban. 1898-ban Kölnben Charousekkel és Wilhelm Cohnnal együtt holtversenyben a második lett Amos Burn után. Az 1899-es londoni tornán a csalódást keltő hetedik helyet érte el, igaz, ez nagyon erős verseny volt. 1901-ben Monte Carlóban Janowski és Carl Schlechter után harmadik lett.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Chigorin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Mikhail Chigorin 171 játszmája pgn formátumban
• Statistics at ChessWorld.net