Mesterházi Lajos
| Mesterházi Lajos | |
 | |
| 1974-ben | |
| Született | Hoffstaedter Lajos 1916. március 3.[1] Kispest |
| Elhunyt | 1979. április 4. (63 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Mesterházi Márton |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1940) |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-34) |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | elbeszélés, regény, dráma |
| Első műve | Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mesterházi Lajos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mesterházi Lajos (eredeti neve: Hoffstaedter Lajos) (Kispest, 1916. március 3. – Budapest, 1979. április 4.) Kossuth- és négyszeres József Attila-díjas magyar író. A pártos realizmus kiemelkedő hazai képviselője,[2] a kádári konszolidáció feltétlen támogatója.
Életpályája
[szerkesztés]Hoffstaedter Lajos (1884–1945)[3] és Weinberger Lenke fia.[4] 1934-ben érettségizett Budapesten, majd Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin–francia szakon. 1938–1939 között párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1941–1944 között az Angol–Magyar Bank kereskedelmi levelezője volt. 1945–1947 között az MKP I. Kerületi szervezetének párttitkára volt. 1947–1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950–1954 között a Művelt Nép, 1957–1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. 1966–1979 között a Budapest című folyóirat főszerkesztője volt.
Házastársa Ditróy Zsófia volt, akit 1940. május 11-én Szegeden vett nőül.[5]
Költészete
[szerkesztés]Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. 1958-ban született nagy sikerű színműve, a Pesti emberek, amely az 1956-os forradalom utáni moralizáló nemzedék önvizsgálatának egyik elindítója lett. A kor neves színészei adták elő. 1981-ben a Thália Színház felújította Kazimir Károly rendezésében. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta.
Művei
[szerkesztés]- Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
- Csodák nélkül (elbeszélés, 1951)
- Hűség (elbeszélés, 1952)
- Békatarisznya (útirajzok, 1953)
- Két szerelem (1954)
- Tanúság az ember nevében (regény, 1955)
- Fényes szellők (regény, 1956)
- Hazafiak iskolája (regény, 1956)
- Pesti emberek (színmű, 1958)
- Szép, szárnyas ajtó (elbeszélés és rádiójáték, 1958)
- Pár lépés a határ (regény, 1958)
- Pokoljárás (regény, 1959)
- Másnap (dráma, 1959)
- Amit egy vita elárul, vezercikk, Népszabadság, 1959. IX. 23.[6]
- Üzenet (dráma, 1960)
- A tizenegyedik parancsolat (dráma, 1961)
- Játék (dráma és hangjáték, 1961)
- A négylábú kutya (regény, 1961)
- Ünneplők (1963)
- Az ártatlanság kora (regény, 1963)
- Egyes szám első személyben (kisregény, 1964)
- Magnéziumláng (elbeszélés, 1965)
- Isten, méretre (regény, 1966)
- Férfikor (regény, 1967)
- Derűs órák (elbeszélés, 1968)
- Vakáció (regény, 1969)
- Apaszív (regény, 1971)
- A bánatos bohóc (regény, 1972)
- A Prométheusz-rejtély (regény, 1973)
- Hármas ugrás (kisregény, 1974)
- Viszontlátás (szociográfiai riport, 1974)
- Sempiternin (kisregény, 1975)
- Szólni szólítatlan (cikkek, tanulmányok, 1975)
- A kardnyelő és az emberek (elbeszélés, 1977)
- Szeptemberi ízek (elbeszélés, 1982)
- A hazafiság logikája (esszék, 1983)
- Visszaemlékezések (1984)
- Farsang (1943?/2013)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950)
- József Attila-díj (1952, 1953, 1959, 1973)
- Szocialista Hazáért Érdemrend (1954)
- Kossuth-díj (1962)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1970, 1973)
- Szocialista Hazáért (1967)
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
- A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1976)
- SZOT-díj (1977)
Emlékezete
[szerkesztés]- Emlékét őrzi Ráckeve egyik köztere, a Mesterházi Lajos tér, illetve emlékét idézi egy rövid utca Budapest XI. kerületében, a keresztnév nélküli nevet viselő Mesterházi utca.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Mesterházi Lajos méltatása
- ↑ Id. Hoffstaedter Lajos halotti bejegyzése a békési polgári halotti akv. 72/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a székesfehérvári polgári házassági akv. 204/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 235/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Babus Antal: Felkavaró események (a Népi írók kvázi lefasisztázásáról). Kortárs, 2001. október 31.
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
További információk
[szerkesztés]- A magyar irodalom története
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Kortárs magyar írók
- Kőháti Zsolt: Mesterházi Lajos; Akadémiai, Budapest, 1976 (Kortársaink)
- Mesterházi és a hazafiság logikája - Bertha Bulcsu kortárs írása Mesterházi Lajosról. In: Bertha Bulcsu: Willendorfi Vénusz. Magvető, 1988. 285. o.
