Marine Le Pen

Marine Le Pen
2024-ben
A Nemzeti Tömörülés 2. elnöke
Hivatali idő 2011. január 16. – 2017. április 24.
Előd	Jean-Marie Le Pen
Európai Parlamenti képviselő
Hivatali idő 2004. július 20. – 2017. június 18.
Született	1968. augusztus 5. (56 éves) Neuilly-sur-Seine (92)
Párt	Nemzeti Tömörülés (1986–)
Szülei	Pierrette Lalanne Jean-Marie Le Pen
Házastársa	Éric Iorio (2002. december – 2006. június 23.) Franck Chauffroy (1997. június 7. – 2000. április)
Élettárs	Louis Aliot
Gyermekei	Jehanne Chauffroy Mathilde Chauffroy Louis Chauffroy
Foglalkozás	ügyvéd
Iskolái	Panthéon-Assas Egyetem
Vallás	katolicizmus
Marine Le Pen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marine Le Pen témájú médiaállományokat.

Marion Anne Perrine "Marine" Le Pen (Neuilly-sur-Seine, Hauts-de-Seine, 1968. augusztus 5. –) francia ügyvéd, politikus. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés(RN) tagja, 2011 és 2021 között annak elnöke volt.^[1][2] 2012-ben, 2017-ben és 2022-ben indult a francia elnöki posztért. 2017 óta a Pas-de-Calais megye 11. választókerületének a képviselője a Nemzetgyűlésben. 2022 júniusa óta a Nemzeti Tömörülés parlamenti frakciójának a vezetője.

Le Pen Jean-Marie Le Pen volt pártvezér legfiatalabb lánya, és Marion Maréchal volt Nemzeti Front(FN) képviselő nagynénje. Le Pen 1986-ban csatlakozott az FN-hez. 1998–2004 és 2010–2015 között Nord-Pas-de-Calais régió, 2004–2010 között Île-de-France régió, és 2015–2021 között Hauts-de-France régió tanács tagja volt. 2008 és 2011 között Hénin-Beaumont önkormányzatának volt a tagja. 2004 és 2017 között az Európai Parlament képviselője volt. 2011-ben átvette apjától az FN vezetését.^[3] 2012-ben a harmadik helyen végzett az elnökválasztáson a szavazatok 17,9%-ával, François Hollande és Nicolas Sarkozy mögött.^[4] 2017-ben a második helyen végzett az elnökválasztáson a szavazatok 21,3%-ával, Emmanuel Macron mögött.^[5] 2022-ben szintén a második helyen végzett az elnökválasztáson a szavazatok 23,1%-ával, Emmanuel Macron mögött.^[6]

Le Pen a Nemzeti Front imázsának a javítása érdekében a rasszizmussal és antiszemitizmussal vádolt tagokat kizárta a pártból.^[7] Édesapját 2015 augusztusában zárta ki a pártból, miután vitatott kijelentést tett a Holokausztra.^[8] Le Pen 2025-ben adott interjújában, erről úgy nyilatkozott, hogy élete egyik nagy hibájának tartja apja kizárását, amit nem tud magának megbocsájtani.^[9] Le Pen enyhített a pártja korábbi nézetein mint pl. az azonos neműek házassága, az abortusz és a halálbüntetéssel kapcsolatban, miközben továbbra is megmaradt az erősen bevándorlás ellenesség, a nacionalizmus és a protekcionizmus támogatása.^[10][11] Támogatja a gazdasági nacionalizmust, a kormány intervenciós szerepét részesíti előnyben, és ellenzi a globalizációt és a multikulturalizmust. Támogatja a szigorú bevándorlás korlátozást és az állatok rituális mészárlásának a betiltását, mint pl. a halal és a kóser vágás.^[12] Az orosz–ukrán háború előtt támogató nyilatkozatokat tett Oroszország és Putyin felé, szorosabb együttműködést szorgalmazva. Le Pen a háborút elítélte, de kijelentette, hogy Oroszország „újra Franciaország szövetségesévé válhat, ha véget ér a háború”.^[13] Az Izrael–Hamász háborúban Izraelt a támogatásáról biztatta.^[14]

A Time Le Pen-t 2011-ben és 2015-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta.^[15] 2016-ban a Politico az Európai Parlament második legbefolyásosabb képviselőjének választotta Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke után.^[16] 2024-ben a Le Figaro Franciaország legnépszerűbb politikusának választotta.^[17]

Saint-Cloud-ban érettségizett, Párizsban a Panthéon-Assas Egyetemen szerzett jogász diplomát 1990-ben, azután büntetőjogi szakvizsgát tett. Az 1990 februárjában megalakult, és a Nemzeti Fronthoz közel álló CNEP (Párizsi Diákok Nemzeti Köre) vezetőségének tagja volt, és egy ideig tiszteletbeli elnöke is.^[18] 1992-ben megkapta az ügyvédi pályaalkalmassági engedélyt, és a Párizsi Alsófokú Bíróságon lett védőügyvéd, elsősorban gyorsított eljárási ügyekben. Franciaországban illegálisan tartózkodó külföldieket is védett.^[19] 1998-ban hagyta abba az ügyvédi tevékenységét.

Marine Le Pen 1986-ban csatlakozott a Nemzeti Fronthoz. Az 1993-as helyhatósági választásokon Párizs 17. kerületében a NF jelöltjeként a szavazatok 11,10%-át tudta csak megszerezni.^[20]

1998-ban a párt jogi szekciójának lett a vezetője, s ezt a tisztséget 2003-ig töltötte be. 1998-ban szerezte meg első politikai mandátumát, amikor bekerült a Nord-Pas-de-Calais megye regionális tanácsába, s ahol 2004-ig működött.

A 90-es évek végén a NF belső válságon ment keresztül, s amikor 2000-ben Marine lépett a Génération Le Pen élére, azon dolgozott, hogy „szalonképesebbé” tegye a pártot.

2002-ben újra beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába, 2004-ben pedig az Île-de-France képviselőjeként bekerült az Európai Parlamentbe. 2005-ben az európai alkotmány létrehozása, a Római szerződés (2004) ellen kampányolt.

Marine befolyása egyre nőtt a párton belül. Jacques Bompard-t, Orange polgármesterét kizárták a párt politikai bizottságából, mert bírálta a helyzetet. Bompard sztálinista módszerek alkalmazásával vádolta Jean-Marie Le Pent és kilépett a pártból.^[21]

A Nemzeti Front bordeaux-i kongresszusán 2007-ben a szavazók 75,76%-a tartotta alkalmasnak Marine-t a pártelnöki posztra, az apa döntési jogkörrel rendelkező elnökhelyettessé nevezte ki leányát a kongresszuson.

A 2007-es franciaországi elnökválasztáson Jean-Marie Le Pen választási kampányának stratégiai igazgatója volt. Sikerült rávennie apját, hogy tovább javítsák, finomítsák a párt imázsát.^[22] Egyik választási plakátjuk a bevándorlás problémájára hívta fel a figyelmet egy Magrebből származó francia lány képével, aki lefelé fordított hüvelykujjal mutatott a kampány egyik jelmondatára: állampolgárság-beolvadás-társadalmi felemelkedés-laicitás. a jobb/bal mindent elrontott. Marine Le Pen szerint a franciaországi pártok egyike sem tudott megoldást találni a felvetett kérdésekre, viszont a külföldről bevándorolt franciák egy része válaszra vár.^[23]

2007-ben Hénin-Beaumont-ba költözött, Pas-de-Calais megyébe. Ellenfelei politikai ejtőernyőzést vetettek szemére. Le Pen azzal utasította vissza a vádakat, hogy már 1998-ban beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába. Azért választotta ezt a bányászkörzetet, mert Franciaország legfőbb problémái, a munkanélküliség, üzemek, gyárak, bányák bezárása és delokalizációja, valamint a létbizonytalanság Hénin-Beaumont-ban mind megtalálhatók.^[24]

2011. január 16-án a tours-i kongresszus a párt elnökévé választotta Marine-t. Az amerikai Time magazin 2011-ben A világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.^[25]

A 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:^[26]

• A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
• A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
• A közbiztonság erősítése.
• A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
• Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
• A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
• Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
• Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
• Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
• Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
• Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
• Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.

A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. 2013 őszén Marine Le Pen elnöksége alatt a párt kilépett a szövetségből.

2015. augusztus 20-án Marine Le Pen kezdeményezésére a Nemzeti Pártból kizárták az alapító Jean-Marie Le Pent.^[27]

Marine Le Pen a 2022-es franciaországi (sikertelen) elnökválasztási kampányára 10,6 millió euró, akkori árfolyamon mintegy 4,1 milliárd forintnyi hitelt kapott a Mészáros-féle MKB Banktól.^[28]

• À contre-flots, autobiographie, Párizs. 2006. ISBN 978-2-7339-0957-7
• Pour que vive la France, Párizs. 2012. ISBN 978-2-7339-1182-2

• À contre-flots, éd. Jacques Grancher, coll. "Grancher Depot", Paris, 2006, 322 p.,
• Marine Le Pen életrajza

• Európai Parlament
• Marine Le Pen
• Marine Le Pennel készült interjúk gyűjteménye