Marga Minco

Marga Minco
Született	Sara Menco 1920. március 31.[2][3] Ginneken(wd)[1], Hollandia
Elhunyt	2023. július 10. (103 évesen)[4] Amszterdam, Hollandia
Álneve	Marga Minco
Állampolgársága	holland[5]
Nemzetisége	holland
Házastársa	Bert Voeten
Gyermekei	Jessica Voeten
Foglalkozása	író újságíró
Kitüntetései	Ferdinand Bordewijk Prize (1958) Opzij Literature prize (1999) Constantijn Huygens Prize (2005) P.C. Hooft Award (2019)[6]
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marga Minco témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marga Minco, született Sara Menco (Ginneken, 1920. március 31. – Amszterdam, 2023. július 10.) holland újságíró, író.

Ginnekenben(wd)^[1] született egy ortodox zsidó családban. 1938-ban újságíró-gyakornokként kezdett dolgozni a Bredasche Courantnál(wd). Valódi vezetékneve Menco volt, de egy tisztviselő véletlenül megváltoztatta az első magánhangzót. Az 1940. májusi német inváziót követően és még azelőtt, hogy a megszálló csapatok kihirdették volna a zsidóellenes intézkedéseket, az újság németekkel rokonszenvező igazgatósága parancsára elbocsátották.

A második világháború elején Minco Bredában, Amersfoortban és Amszterdamban élt. Elkapta a tuberkulózis enyhe formáját és Utrechtben és Amersfoortban kórházban kezelték. 1942 őszén visszatért Amszterdamba a szüleihez, akiket a német megszállók arra kényszerítettek, hogy beköltözzenek a város zsidónegyedébe.

A háború későbbi szakaszában Minco szüleit, bátyját és nővérét deportálták, de miután megúszta a letartóztatást, a háború hátralévő részét rejtőzködve töltötte és ő volt a család egyetlen túlélője. Új nevet is kapott, Marga Faes néven, melynek első részét továbbra is használta. Minco feleségül ment a költő és műfordító Bert Voetenhez(wd)^[7], akivel 1938-ban ismerkedett meg, és akivel együtt bujkált a háború alatt. A háború után számos újságon és folyóiraton dolgoztak. Két lányuk született, egyikük Jessica Voeten(wd)^[8] írónő.

2020 márciusában töltötte be 100. életévét és 2023. július 10-én, 103 évesen halt meg.^[9][10]

1957-ben Minco kiadta első könyvét, Het bittere kruid ("Keserű fű") címen, amelyben egy névtelen szereplő a szerzőre emlékeztető háborús élményeken megy keresztül. Későbbi könyvének, az Een leeg huis ("Egy üres ház") címe nemcsak a lebontott házra utal, amelyet a főhősnő a megszállás végén a rejtekhelyből való előbújás után talál, hanem arra az ürességre is, amelyet barátjával, Yonával a háború utáni években éltek át, amihez hozzáadódott az a távolság, sőt néha még az ellenségeskedés is, amelyet a táborokból Hollandiába visszatérők tanúsítottak. Ezt a jelenséget Marga Minco írta le részletesebben a De andere kant ("A másik oldal") című novellagyűjteményében.

Az egzisztencializmus különleges feszességet támaszt munkásságában. Főszereplői gyakran a holokauszt túlélői, értelmetlennek élik meg életüket. Gyakran csak véletlenek sorozata miatt élték túl a háborút, miközben szeretteiket meggyilkolták. Frieda Borgstein például a De val ("A bukás") című novellában véletlenül túléli az egész háborút anélkül, hogy a nácik kezébe kerülne, akik kioltották férje életét. Ennek ellenére közvetlenül 85. születésnapja előtt meghal, amikor véletlenül beleesik egy fedetlen kútba.

• Het bittere kruid – Een kleine kroniek (1957)^[11]
• Het adres (1957)
• De andere kant (történetek) (1959)
• Tegenvoeters (with Bert Voeten(wd)^[7]) (1961)
• Kijk 'ns in de la (1963)
• Het huis hiernaast (1965)
• Terugkeer (1965)
• Een leeg huis (1966)
• Het bittere kruid / Verhalen / Een leeg huis (1968)
• De trapeze 6 (with Mies Bouhuys(wd)) (1968)
• De dag dat mijn zuster trouwde (1970)
• Meneer Frits en andere verhalen uit de vijftiger jaren (1974)
• Je mag van geluk spreken (Bulkboek nr. 46, 1975)
• Het adres en andere verhalen (1976)
• Floroskoop – Maart (1979)
• Verzamelde verhalen 1951–1981 (1982)
• De val (1983)
• De glazen brug (Boekenweek, 1986)
• De glazen brug (with Loe de Jong(wd): De joodse onderduik) (1988)
• De zon is maar een zeepbel, twaalf droomverslagen (1990)
• De verdwenen bladzij – verhalenbundel voor kinderen (1994)
• Nagelaten dagen (1997)
• De schrijver – Een literaire estafette (2000)
• Decemberblues (2003)
• Storing (történetek) (2004)
• Een sprong in de tijd (az esszét az amszterdami Nieuwe Kerkben^[12] megtartott emléknapi ceremóniára^[13] írta, és lánya, Jessica Voeten(wd)^[8] adta át) (2008)

• Keserű fű (Het bittere kruid) – Magvető, Budapest, 1979 · ISBN 9632710118 · Fordította: Gera Judit (Rakéta regénytár sorozat)
• Az üveghíd (De glazen brug) – Gondolat, Budapest, 2007 · ISBN 9789636930134 · Fordította, utószó: Gera Judit (Akcentusok sorozat)

• 1957 – Bureau voor Postreclame en Adressen De Mutator N.V. Short-story Prize for Het adress
• 1958 – Vijverberg Prize(wd) for Het bittere kruid
• 1999 – Annie Romein Prize for her entire oeuvre
• 2005 – Constantijn Huygens Prize(wd) for her entire oeuvre
• 2019 – P.C. Hooft Award(wd) for her entire oeuvre^[14]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Marga Minco című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Életrajza (hollandul)