Manu propria

A Manu propria (gyakori rövidítéssel m.p., mppr^[1] vagy mppria) latin nyelvű kifejezés, egyenértékű az azonos jelentésű, magyar nyelvű saját kezűleg (rövidítve s.k.) jelöléssel. Ma főleg nyomtatott vagy géppel írott dokumentumok végén használatos, olyan esetekben, amikor a kibocsátó nem írja alá kézzel az adott okiratot, de fontosnak tartja nyomatékosítani, hogy annak tartalma az ő közlési szándékait tükrözi. Jellemzően közvetlenül azon személynek (vagy személyeknek) a neve után áll, aki (vagy akik) ténylegesen is aláírták volna a dokumentumot, ha az kézírással születik meg.

Több régi okiratban is felfedezhető, az aláíró neve után, esetleg előtte, de jellemzően a dokumentum végén.

Középkor

A középkori uralkodók és írástudók gyakran alkalmaztak gazdagon díszített, cizellált manu propria jelzéseket, a kézzel írott dokumentumok hitelesítésére.

18. század

A mppria jelölés általánosan elterjedt volt a 18. században, nem is kizárólag latin nyelvű okiratok esetében volt használatos, nemzeti nyelvű iratokon is találkozhatunk vele.

• Joseph Haydn 97. szimfóniájának teljes dedikálásos címlapja, amelyen ez áll: 'Sinfonia in C/di me giuseppe Haydn mppria. ${\displaystyle {\overline {792}}}$'^[2]
• André Falquet nemesi oklevele^[3]

A 19. századtól

A későbbiekben a hivatalos dokumentumokat is rendszeresen ellátták ezzel a jelöléssel, például Ferenc József osztrák császár és magyar király 1914-es, Szerbia elleni hadüzenete is m.p.-vel végződik.

A különféle személyes csekkeken gyakran felbukkan ez a rövidítés az aláírási sor végén.

Az egyes országokban

Néhány olyan ország, ahol még ma is rendszeresen használják manu propria kifejezést vagy annak nemzeti nyelvű megfelelőjét, illetve ezek rövidítéseit:

• Albániában hivatalos dokumentumokban: d.v. (albán nyelven: dora vetë),
• Ausztriában: e. h. (ausztriai német nyelven: eigenhändig),
• Csehországban: v. r. (csehül: vlastní rukou), sőt néha használatos a latin m.p. is,
• Németországban: gez. (németül: gezeichnet)^[4]
• Magyarországon: hivatalos dokumentumokban: s.k. (saját kezűleg),
• Szlovákiában: v. r. (szlovákul: vlastnou rukou),
• Szlovéniában: l.r. (szlovénül: lastnoročno).
• Szerbiában: s.r. (szerbül: svojeručno)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Manu propria című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.