Magyarbikal
Magyarbikal (Bicalatu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Rang | falu |
Községközpont | Bánffyhunyad város |
Irányítószám | 405401 |
Körzethívószám | 0266 |
SIRUTA-kód | 55464 |
Népesség | |
Népesség | 266 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 353 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 440 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 23° 03′ 09″46.879504°N 23.052374°EKoordináták: é. sz. 46° 52′ 46″, k. h. 23° 03′ 09″46.879504°N 23.052374°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarbikal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Magyarbikal (románul Bicălatu) falu Romániában, Kolozs megyében.
Bánffyhunyadtól 3 kilométernyire található, északkeleti irányban, az Almás-patak egyik mellékvölgyében.
Területén újkőkorszaki leleteket tártak fel.[2]
Nevének említése
[szerkesztés]Első említése 1249-ből maradt fenn. Neve a történelem során Terra Bekaly Bikkallya, Bikkalatt, Magyarbikkallya alakban szerepelt. Neve az egykor felette húzódó bükkerdőre utal - Bikal földje -, de a falura leselkedő veszélyek miatt lakosai lehúzódtak a védettebb völgybe. Elnevezései: Magyar-Bikal (1939, 1863, 1890), 1920 Bicalat (1920), Bicalatu (1930).
Lakossága
[szerkesztés]1850-ben 470 magyar református lakosa van.
1910-ben 907 fős lakosságából már 30 fő román. 3 fő ortodox, 26 fő görögkatolikus, 17 fő római katolikus, 8 fő izraelita és 847 fő református.
2011-ben 369 lakosa van, melyből magyar 353 fő.[3]
Története
[szerkesztés]IV. Béla a falut Pál országbírónak adományozta. Később a sebesvári várbirtok, majd a székely eredetű Tamásfalvi család tulajdona. 1450-től a falu birtokosai Vitéz néven szerepelnek, majd a Homoródszentmártoni Bíró család örökli. Az altorjai Szabóknak 1940-ig voltak Magyarbikalon birtokai. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.
Látnivalók
[szerkesztés]Szent Lénárd tiszteletére emelt gótikus stílusú református temploma 1402-ben épült fel. Az 1693-as földrengés során beomlott csúcsíves mennyezete helyett kazettás famennyezet készült, amelyet Gyalui Asztalos János festett Korda Zsuzsanna megrendelésére 1697-ben. A szentély 101, a hajó 84 kazettája ebből az időből való, jelezve a templom eredeti méreteit. Ugyancsak Gyalui Asztalos János készítette az éneklőkarzatot és az úrasztalát is. A 18. században (1790) kibővített és felújított templom szószékkoronáját, az új mennyezetkazettákat és a padok elejét díszítő címereket a szászkézdi Umling Lőrinc és fiai készítették. Ezekből mára a szentélyben 21, a hajóban 37 kazetta maradt meg. Az ő munkájuk a keleti karzatmellvéd és Vitéz Klára megbízásából a szószékkorona valamint Bíró Zsigmond és Gyarmati Sándor felkérésre a három címerrel ellátott padmellvéd. Jelenleg látható tornya 1923-ban épült Kós Károly tervei alapján. Ekkor cserélték a megrongálódott kazettákat is. A szentély 24 és a hajó 54 szerényebben festett táblája Csöregi Márton és Asztalos József munkái.
Magyarbikal egykori Farkasvárának csekély maradványai fellelhetők a falutól keleti irányba 1,5 kilométerre fekvő egykori várdombon.
-
Magyarbikal református temploma
-
Festett tábla Magyarbikal református templomából
-
Festett tábla Magyarbikal református templomából
-
Magyarbikali templom karzata
-
Magyarbikal
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011. adatbank.ro
- ↑ 'ARCHAEOLOGICAL REPERTORY OF ROMANIA. Archive Of The Vasile Parvan Institute Of Archaeology – Site Location Index [1] Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Cluj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)[halott link]
- Sebestyén Kálmán: A kalotaszegi Magyarbikal 460 éves iskolája, Honismeret, 2001/2
- [2]
- Magyarbikali Református Egyházközség honlapja
- Kutyahon