Luna–24

Luna–24
Gyártó	NPO Lavocskin
Típus	lunar lander műhold
Indítás dátuma	1976. augusztus 9.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/23 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
Tömeg	5800
Pálya	lunar orbit
COSPAR azonosító	1976-081A
SCN	09272
Sablon • Wikidata • Segítség

A Luna–24 (E-8-5-412-, Луна-24) harmadik generációs szovjet automatikus holdszonda. A Luna-program harmadik űreszköze, amely földön kívüli anyagot sikeresen visszahozott a Földre.

Összetett elektronikát, navigációs berendezést, hajtóműrendszert és robotmechanikát tartalmazott, hogy megvalósíthassa a Hold megközelítését, a sima leereszkedést, a mintavételt és a Hold elhagyását, elősegítve a Földre történő visszatérést. Korábbi sikeres expedíciók: Luna–16 és Luna–20. Feladata, felépítése azonos a Luna–23 szondával.

Az NPO Lavocskin fejlesztette ki és építette meg.

1976. augusztus 9-én a Bajkonuri indítóbázisról, négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 89 perces, 51.5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai: perigeuma 183 kilométer, apogeuma 246 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segítették elérni a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. A repülési idő 4,34 nap volt. Hasznos tömege 4800 kilogramm.

Augusztus 11-én pályakorrekciót végeztek. Az augusztus 13-án végrehajtott fékezést követően Hold körüli körpályára állították. Pályaadatai: 1 óra 59 perces időtartamú, 120 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 115 kilométer) és aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 119 kilométer), közel körpálya volt.

Augusztus 17-én pályakorrekciót végeztek, az új pályaadatai: 120 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 12 kilométer) és aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 120 kilométer), közel körpálya volt.

Augusztus 18-án simán leszállt a Hold felszínére a Mare Crisium (Válságok tengere) térségében, a 12°45' Északi szélesség és 62°12' Kelet hosszúság koordinátákkal jelölt helyen. A leszállóhely nem esett messze a Luna–23 leszállóhelyétől.

A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, vezérlő-ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból (lengéscsillapítókkal), stabilizáló egységből (giroszkóp), magasság- és sebesség-mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintát az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. A visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz-fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze. A visszatérő egység szerves részeként a leszállóegység tetejére volt telepítve. A leszállóegység egyben a Hold-Föld rakéta startállványa volt.

Szerkezetileg és méretében a Luna–16-hoz hasonlított. Műszerezettségét tekintve a korábbi holdszputnyikok továbbfejlesztett változata. Különbség a fúróberendezés technikai képességeinek megnövelése. Fényképek készítésével a fúrás valamennyi fázisát rögzítette. A leszállóegység műszeres ellenőrzést követően (imitált fúrást is végrehajtottak), az új fejlesztésű üreges fúrógépet üzembe helyezve, 2.5 méter mélységből megkezdte a mintaanyag gyűjtését. A fúróegység mind forgó, mind forgó és ütve-véső módszerrel tudta működtetni a fúrórudat. A gépi robotkar segítségével az eredeti hermetikusan záródó 40 centiméteres tartályba helyezték el a talajoszlopot. Egy nagy szakítószilárdságú, alakítható cső biztosította a talajoszlop réteges elhelyezkedését. A cső a hermetikusan záródó tartályon belül egy orsóra tekeredett fel, eredeti állapotban megőrizve a furatmintát.

Augusztus 19-én 22 óra 49 perces holdi tartózkodás után, földi parancsra a Hold-Föld rakéta a visszatérő tartállyal fölemelkedett a Holdról, 3 nap 12 óra 30 percig tartó repülés után augusztus 22-én sikeresen landolt Szurguttól 200 km-re délkeletre a Holdról hozott 170 gramm mintával.

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

• Luna–24. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
• Luna–24. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
• Luna–24. nasa.gov. [2013. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 12.)
• Luna–24. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 12.)