Kotyelnyics
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Kotyelnyics (Коте́льнич) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Kirovi terület | ||
Járás | Kotyelnyicsi | ||
Alapítás éve | 1143 | ||
Polgármester | Alekszandr Zsdanov | ||
Irányítószám | 612600–612607 | ||
Körzethívószám | 83342 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 20 144 fő (2021) | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 58° 18′ 32″, k. h. 48° 20′ 53″58.308889°N 48.348056°EKoordináták: é. sz. 58° 18′ 32″, k. h. 48° 20′ 53″58.308889°N 48.348056°E | |||
Kotyelnyics weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kotyelnyics témájú médiaállományokat. |
Kotyelnyics (oroszul: Коте́льнич) folyami kikötőváros Oroszországban, a Kirovi területen, a Kotyelnyicsi járás központja. Vasúti és folyami közlekedési csomópont. Vjatka jobb partján, a Molomával való összefolyásának közelében terül el, Kirovtól délnyugatra (a távolság vasúttal 87 km, közúton 124 km). Áthalad rajta a transzszibériai vasút.
Lakossága: 24 979 fő (a 2010. évi népszámláláskor),[1] melyből 24 187 orosz, 132 ukrán.
Története
[szerkesztés]Az eredetileg mari települést először Koksarov (Кокшаров) néven említették 1143-ban, majd 1181-ben - miután a novgorodiak elfoglalták - átnevezték Kotyelnyicsre. 1780-ban kapott városi rangot. A XVII. század végétől 1920-ig évente tartottak lóvásárt. A város gyakran leégett (1686, 1721, 1805, 1905, 1918). Az 1917-es polgárháború idején többször gazdát cserélt. 1926-ban ismét tűz ütött ki, ezúttal a város szinte teljesen megsemmisült, az egész országból származó segítséggel épült újjá. A második világháború idején kitelepítési központ volt. Sorsa jelenleg a tipikus szocializmusban iparosított vidéki orosz városoké: a nyersanyagtermelésre épülő nemzetgazdaságban nem sok remény van az ipar felélesztésére, lakossága csökkenő (az 1989-es népszámláláskor még 36 841 fő, a 2002-eskor már csak 28 245 fő).
A kotyelnyicsi Vjatka-part része a világ egyik legnagyobb Pareiasauridae-fosszília lelőhelyének.
A város elmegyógyintézetében találták meg Toma Andrást, az utolsó magyar hadifogolyt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].