Kolosváry-Borcsa Mihály
| Kolosváry-Borcsa Mihály | |
.jpg) | |
| Kolosváry-Borcsa Mihály 1941-ben | |
| Született | 1896. június 27. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1946. december 6. (50 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró, politikus, katona |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944) |
| Halál oka |
|
| A Magyar Távirati Iroda vezetője (kormánybiztosként) | |
| Hivatali idő 1944 – 1945 | |
| Előd | Náray Antal |
| Utód | Ortutay Gyula |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolosváry-Borcsa Mihály témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27. – Budapest, 1946. december 6.) magyar újságíró, politikus, katona, háborús bűnös. A második világháború után kivégezték.
Élete
[szerkesztés]Még az első világháború előtt katonának jelentkezett, önkéntesként 1914 októberétől a háború végig a fronton harcolt, de katonai pályafutását 1920 után befejezte. Az összeomlás után belépett a Nemzeti Hadseregbe, ahol számos alkalommal látott el bizalmas feladatokat Horthy Miklós személyes felkérésének eleget téve, amelyért a kormányzó 1926-ban vitézzé avatta.[1]
1920 után újságíró lett, a Szózat című fajvédő lap belső munkatársa, később a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1922-től a Debreceni Újság - Hajdúföld című napilapot igazgatta. Később Gömbös Gyula híveként bekapcsolódott a politikai közéletbe is. Horthy kormányzótól 1935-ben miniszteri tanácsos kinevezést kapott, és a miniszterelnökség sajtóosztályára került. 1937 májusában megbízást kapott az erősen nacionalista hangú és antiszemita Függetlenség című napilap főszerkesztői állásának betöltésére. Korábban szerkesztésével készült Budapesten az Új Élet című ifjúsági lap.
1938-tól az Imrédy-kormány sajtóosztályát vezette. 1939-ben a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője lett. 1939 júniusától már az Országos Magyar Sajtókamara elnöke volt. 1939-ben visszatért újságjához, és ismét a Függetlenség főszerkesztője lett. A Sztójay-kormány idején 1944. április 15-én Horthy Miklós kormányzó Sztójay Döme miniszterelnök előterjesztése alapján államtitkár-kormánybiztos hatáskörbe nevezte ki.[1]
Kinevezése gyakorlatilag korlátlan hatalmat jelentett a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat működése felett. Feladata volt, hogy megakadályozza a zsidó írók műveinek megjelenését, valamint egy kézben összpontosítsa a hazai és a külföld felé irányuló híreket, vagyis a kormányzatnak megfelelően befolyásolja a közvéleményt. 1944. június 16-án elnökként részt vett meg a zsidó szerzők könyveinek nagyszabású megsemmisítési akcióján. „Hivatalos jelentések szerint a szertartáson 120 zsidó származású magyar és 130 külföldi szerző művét zúzták be. A propagandacéllal lefilmezett ünnepség során 447 627 könyvet, 22 teljesen megrakott tehervagon rakományát semmisítették meg.”[2]
A Lakatos-kormány idején felmentették hivatalából, de a nyilas hatalomátvételt követően újra ellátta ezeket a tisztségeket. Az általa irányított propagandagépezet elsődleges szempontja a háború további fenntartása, a német veszteségek eltussolása, a harcban álló katonák töretlen lelkesítése volt. 1945 elején a sajtókamara bevételével és irattárával együtt Németországba menekült a szovjetek elől, ahol azonban a Himler Márton vezette OSS egység fogságába került, amely kiadta Magyarországnak mint háborús bűnöst. Népbírósági perét Kassai-Schallmayer Ferencével együtt tartották, a vádak mindegyikében bűnösnek találták. Mindkettőjüket halálra ítélték, és golyó által kivégezték.[3]
Művei
[szerkesztés]- A zsidókérdés magyarországi irodalma. A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben – A zsidó származású írók névsorával, Stúdium Sajtóvállalat Részvénytársaság, Budapest, é. n. [1938] (reprint kiadás: Gede Testvérek Bt., Budapest, 1999, ISBN 963-03-8579-1)[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. államtitkári kinevezése kapcsán közölt életrajza - Délibáb, 1944. április 29. 18. szám
- ↑ Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, Budapest: Belvárosi Kvk., 511. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2014. február 1.
- ↑ Kivégezték Kolosváry-Borcsa Mihályt. Néplap, III. évf. 276. sz. (1946. december 7.) 3. o. (fizetős hozzáférés)
- ↑ https://www.antikvarium.hu/konyv/vitez-kolosvary-borcsa-mihaly-a-zsidokerdes-magyarorszagi-irodalma-365563-0
Források
[szerkesztés]- Életrajza In: Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 21.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- A "zsidó irodalmi termékek" megsemmisítése (korabeli filmhíradó)
További információk
[szerkesztés]- ↑ Legát: Legát Tibor: Éberség és őrszolgálat: Az Országos Magyar Sajtókamara dicstelen története. Magyar Narancs, XXXI. évf. 20. sz. (2019. május 16.) 15. o. 0647 ISSN 1586 0647
.svg){kind=small}
