Keve András

Keve András
Született	Kleiner Endre 1909. november 10. Budapest
Elhunyt	1984. március 30. (74 évesen) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	ornitológus tudománytörténész muzeológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Piarista Gimnázium (–1927) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1932, jogtudomány) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1933–1935, bölcsészettudomány)
Kitüntetései	Petényi Salamon János-emlékérem
Sírhelye	Farkasréti temető (30/2-1-18)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Keve András témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Keve András, eredetileg Kleiner András (Budapest, 1909. november 10. – Budapest, 1984. március 30.) ornitológus, tudománytörténész, muzeológus, egyetemi magántanár, műfordító; a szervezett hazai madárvédelem egyik elindítója, a Magyar Madártani Intézet munkatársa. Nevét viseli a budapesti Jókai-kertben található Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapította Keve András-díj.

Apja Kleiner Gyula (1861–1938),^[4] a Pesti Hazai Első Takarékpénztár tisztviselője, anyja Wagner Mária (1870–1957), Wagner János építész unokája. Középiskolai tanulmányait a Kegyes-tanítórendiek Budapesti Főgimnáziumban végezte, ahol 1927-ben érettségizett, majd szülei kívánságára a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be, ahol 1932-ben doktorrá avatták. Családi nevét 1942-ben Kleiner-ről Kevé-re változtatta. A háború megszakította szakmai munkáját kétszeri katonai behívással (1941 és 1944) és hadifogsággal (1945). 1949. évi sikertelen házassága után 1954-ben elvette Rátz Erzsébetet, aki haláláig hű segítőtársa maradt, és akitől két gyermeke született.

Érdeklődése fiatal korában a természettudományok és elsősorban a madártan felé irányult. 18 éves korától rendszeresen bejárt a Madártani Intézetbe, ahol Schenk Jakab – akkori igazgató - rövidesen rábízta a könyvtár kezelését. A madártan területén végzett szakmai tevékenységének elismeréseképpen 1930-ban az intézet „rendes megfigyelő” oklevelét nyerte el. 1933-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, és 1935-ben másodízben doktorált, aminek során geológia-őslénytan-állattan tárgykörökből vizsgázott, témája pedig a hazai sárga billegetők rendszertani helyzetének a vizsgálata volt. A Madártani Intézetnél kezdte hivatalos pályafutását 1934-ben, ahol egészen nyugdíjazásáig teljesített szolgálatot. Bár doktori értekezését Dudich Endre és Greschik Jenő irányításával készítette, igazi tanítómesterének a szakterületen Vasvári Miklóst tekintette. Az intézetben az első években ideiglenes kisegítő napidíjas, majd 1939-től asszisztens, 1940-ben adjunktus és 1942-ben főadjunktus. Eközben 1941-ben egy évig dr. Entz Géza meghívására a tihanyi Biológiai Intézetben dolgozott, ahol a Balaton madáréletének ritmusosságát vizsgálta, 1942-ben pedig állami ösztöndíjasként a Bécsi Természettudományi Múzeumban feldolgozta Almásy György két tien-sani gyűjtésének anyagát.

Az intézetben egyebek mellett foglalkozott a hazai madárfauna finomrendszertani vizsgálatával, a Balaton, a Duna és a Bakony madárvilágának kutatásával, a madarak csiga- és kagylótáplálkozásának vizsgálatával, madár- és természetvédelmi jogszabályok előkészítésével és az intézeti könyvtár kezelésével. A hadifogságból hazatérve a Természettudományi Múzeum felkérésére a háborús károkat szenvedett madárgyűjtemény helyrehozatalát vállalta. A Madártani Intézet a második világháború alatt teljesen megsemmisült, és így annak alapjait kellett újból megteremteni. A Mezőgazdasági Múzeum keretein belül alakuló új intézet újjáépítésében és elsősorban nemzetközi kapcsolatainak helyreállításában vett részt. A Madártani Intézetben dolgozott 1974. évi nyugdíjazásáig, majd utána haláláig a Természettudományi Múzeumban.

Dudich Endre ajánlására 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem keretein belül egyetemi magántanárrá habilitálták, majd e cím megszüntetésével az Eötvös Loránd Tudományegyetemen összesen négy éven át Madártan címen speciális kollégiumot tartott. A Mezőgazdasági Múzeum vezetését 1948–1949-ben ideiglenes megbízottként vette át. 1946-tól kezdve munkájának súlypontja a Balaton-kutatásra tevődött át. Emellett a szegedi Fehér-tónál végzett vizsgálatokat, Beretzk Péterrel együtt. Mikroszisztematikai vizsgálatait csak jóval később folytathatta, amelyek élete főművét jelentették. Addigi tudományos munkássága elismeréseképpen 1953-ban megvédés nélkül elnyerte a biológiai tudományok kandidátusa címet.

Külföldi szakmai kapcsolatai kiterjedtek voltak. Már az 1930-as és 1940-es években részt vett külföldi madártani és madárvédelmi konferenciákon és kongresszusokon, és ilyenekre továbbra is meghívásban részesítették egészen nyugdíjazásáig, 1974-ig. Tudományos és madárvédelmi munkásságának elismeréseképpen az angol, az osztrák és a bajor madártani egyesületek levelező, az Indiai Agrai Akadémia választmányi tagjává választották. Ezenkívül a londoni Faunavédelmi Egyesület és a Dél-Finn Természetvédő Egyesület konzultatív külföldi tagja. A hazai madárvédelemben is kimagasló szerepet játszott. Ennek első lépését azok az összejövetelek jelentették, amelyeket az 1940-es években a "Madártani Intézet Munkatársai" részére szervezett. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület alapító, majd örökös tagja lett, és elsőnek nyerte el közvetlenül halála előtt az egyesület Petényi Salamon János-emlékérmét. Madárvédelmi tevékenységének elismeréseképpen nyerte el 1977-ben a Pro Natura emlékplakettet. Rendkívül szerteágazó tudományos és madárvédelmi tevékenységének minden részletét közreadta, kereken 530 tudományos és ismeretterjesztő publikációban.

• Kleiner Endre: A sárga billegető Magyarországon előforduló fajtái / Die Rassen der Schafstelzen in Ungarn; Madártani Intézet, Bp., 1935
• Magyarország madarainak névjegyzéke; Mezőgazdaság, Bp., 1960,
• Der Eichelhäher. Garrulus glandarius; Ziemsen, Wittenberg Lutherstadt, 1969 (Die neue Brehm-Bücherei)
• Das Vogelleben der mittleren Donau; németre ford. Mannsberg Arvéd; Akadémiai, Bp., 1969 (Studia biologica Academiae Scientiarum Hungaricae)
• A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága; Bakony Múzeum, Veszprém, 1970 (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei)
• Keve András–Sági Károly Jenő: Keszthely és környékének madárvilága; Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága, Veszprém, 1970 (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei)
• Madarak; szöveg Keve András, ill. Csépe Magdolna; Móra, Bp., 1972 (Búvár zsebkönyvek)
• Keve András–Tapfer Dezső: A Balaton-felvidék madárvilága; Bakonyi Természettudományi Múzeum–Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága, Zirc–Veszprém, 1978 (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei)

A Wikimédia Commons tartalmaz Keve András témájú médiaállományokat.

• Jánossy Dénes: Dr. Keve András. Aquila, 1985, 92:13-17. p.
• Stollmann András - Dudich Sándor 2020: Ornitológusok szakmai és emberi kapcsolatai Dunán innen és túl. In: Spravodaj múzea - Múzeumi Híradó XXV, 92-116.