Ugrás a tartalomhoz

Középcsöpöny

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Középcsöpöny (Stredný Čepeň)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
RangSzered településrésze
Irányítószám926 01
Körzethívószám00421 (0) 31
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 18′ 17″, k. h. 17° 44′ 13″48.304722°N 17.736944°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 17″, k. h. 17° 44′ 13″48.304722°N 17.736944°E
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Középcsöpöny (szlovákul Stredný Čepeň, németül Mittel-Chepen) Szered város településrésze, korábban önálló község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Szered északi, külterületi része a Vág jobb partján, a központtól 3 km-re északra. A három Csöpöny közül a középső, északról Felsőcsöpöny, délről Alsócsöpöny határolja. Ma mindhárom település Szeredhez tartozik.

Története

[szerkesztés]

Egykor nemesi község volt a semptei váruradalom részeként. Később az Eszterházy család birtoka lett.

Vályi András szerint "Közép Csöpöny. Tót falu Posony Vármegyében, az előbbieknek szomszédságában, földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja termékeny, fája, legelője elég, réttye kevés, második Osztálybéli."[1]

Fényes Elek szerint "Közép-Csöpöny, (Mittel Csepen), tót falu, Pozson vgyében, 240 kath., 4 zsidó lak. F. u. gr. Eszterházy Károly. Mind a három falu a Vágh vize mellett; fekszik Szeredtől éjszakra 1/2 órányira. Határja a Vágh mentiben kavicsos, de beljebb termékeny; rétjeik, legelőjök jó."[2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. 1944-ben Szeredhez csatolták.[3]

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 348, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  2. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. Pukkai László: Mátyusföld I., Lilium Aurum kiadó, 2002, ISBN 80-8062-137-3

Külső hivatkozások

[szerkesztés]