John Barbirolli
| John Barbirolli | |
 | |
| 1965-ben | |
| Született | Giovanni Battista Barbirolli 1899. december 2.[1][2][3][4][5] London[6] |
| Elhunyt | 1970. július 29. (70 évesen)[1][2][3][4][5] London[6] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Evelyn Barbirolli (1939. július 5. – )[7] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Szent Mária katolikus temető, Kensal Green[6] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz John Barbirolli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sir John Barbirolli, eredeti neve Giovanni Battista Barbirolli, (London, Egyesült Királyság, 1899. december 2. – London, 1970. július 29.) angol karmester és csellista volt.
Barbirolli Angliában élő olasz, francia zenész házaspár gyerekeként négyéves korában kezdett hegedűt tanulni, majd később áttért csellóra. Tízéves korában a Trinity College of Music növendéke lett, majd 1912 és 1916 között a Royal Academy of Music hallgatója.[8]
Tanulmányai befejeztével csellista, kamarazenész majd 1926-ban kezdi karmesteri pályáját a British National Opera Company társulatánál. Ezután vezényelte a Londoni Szimfonikus Zenekart, majd 1936/37-es évadban a New York-i Filharmonikusoktól kapott szerződést és Arturo Toscanini után a világszintű zenekar zenei igazgatója lett. A zenekar fennállásának százéves, jubileumi koncertjét vezényelte 1942-ben. A New York-i Filharmonikusokkal eltöltött évei alatt több ősbemutatót vezényelt, többek között az ő vezénylete alatt mutatták be William Walton Façade szvitjét,[9] Benjamin Britten Sinfonia da Requiem-ét és Hegedűversenyét.
Később neve elsődlegesen az angliai Hallé Zenekarhoz fűződött, melynek 1943-tól vezetője Manchesterben, 1943-ban a zenekart megmentette a feloszlásától majd 1970-ig, élete végéig vezetője maradt. A Hallé Zenekar vezetése mellett világszerte vezényelt, a Houston Symphony Orchestra vezető karmestere volt 1961 és 1970 között.
Díjai, elismerései
[szerkesztés]Számtalan díja közül, Barbirolli 1949-ben megkapta a lovagi címet, 1950-ben a legjelentősebb angol zenei díjat, a Royal Philharmonic Society Arany Medálját ítélték Sir John Barbirolli-nak, más címei közül, a római akadémia, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia tiszteletbeli tagja lett 1960-ban.
Fotók
[szerkesztés]-
Sir John Barbirolli 1965-ben -
Barbirolli Ravelloban, 1960 -
Szülőházán elhelyezett emléktábla
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. november 7.)
- ↑ p64412.htm#i644116, 2020. augusztus 7.
- ↑ Sir John Barbirolli - Encyclopædia Britannica
- ↑ Kennedy (1989), p. 99
Források
[szerkesztés]- Sir John Barbirolli - Encyclopædia Britannica
- Kennedy, Michael. Barbirolli, Sir John (1899–1970), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004; online edition, October 2009, accessed 7 February 2010.
