Implicit memória

Implicit memória az az emlékezeti rendszer, amely az előhívás során nem igényel tudatos erőfeszítést. Létezésére a priminghelyzet során kaphatunk reprezentatív és egyben manifeszt bizonyítékot, melynek során tudatosság nélkül mutatkozik meg az előzetes tudás vagy tapasztalat. Az implicit memória legfontosabb jellemzője tehát az automatikusság.

Nyugat-Európában a 17. században először Descartes tett említést létezéséről, majd Hermann Ebbinghaus írt le egy olyan mentális állapotot, melynek során az előzetes tudás befolyásolja a mindenféle tudatosság nélküli pillanatnyi viselkedést.

Maga az ’implicit memória’ fogalma Graf és Schacter érdeme, 1985-ös tanulmányukban vezették be, mint terminust. Az utóbbi néhány évtized implicit memóriával kapcsolatos kutatásai arra irányultak, hogy bebizonyítsák az explicit memóriától való különállóságát, egyediségét, és azokat a pszichológiai folyamatokat, amelyeken keresztül működik.

Bővebben: Előfeszítés

A priming szó jelentése: előfeszítés. Arra a folyamatra utal, melynek során egy előzetes „találkozás” valamivel hozzájárulhat a későbbi felidézéshez vagy felismeréshez.

Tulving, Schacter és Stark egy 1982-es kísérletükben egy szólistát mutattak a kísérleti személyeiknek, majd szókiegészítési feladatot adtak nekik, mely során azt is meg kellett mondaniuk, hogy az adott szó szerepelt-e az előző listán. Függetlenül attól, hogy emlékeztek-e rá, gyorsabban kiegészítették a már előzetesen látott szavakat.

Az implicit memóriát vizsgáló kutatások túlnyomóan a priming-módszert használják eszközként: az amnéziás és egészséges személyek közötti teljesítménykülönbségeket bemutató leírások nagyszámú következtetés levonását engedik meg (Schacter, 1987). Az amnéziás betegeknél ugyanis olyan feladatok és m��veletek során, melyeknél nem kell az explicit memóriájukra támaszkodni, nem mutatkoznak képességbeli károsodások: priminghelyzet utáni szókiegészítési tesztben például ugyanolyan jól teljesítenek, mint a kontrollszemélyek -bár előfordul, hogy később nem emlékeznek arra, hogy részt vettek a kísérletben- (Graf & Schachter, 1985). Az, hogy a priming az explicit memória bevonódása nélkül is működik, arra utal, hogy a két memória egymástól független funkciót tölt be.

Tulving, Schacter és Stark (1982) eredményei alapján nincs összefüggés a személy azon képessége, hogy emlékezzen egy szólistára és aközött, hogy tudatosság nélkül használja a primingot.

Schacter és Tulving (1994) elmélete szerint az implicit tanulást több, különálló rendszer működésének lehet tekinteni, részletesen írnak például a Perceptuális Reprezentációs Rendszerről. „A PRR olyan területspecifikus alrendszerek csoportját jelenti, amelyek a szavak és tárgyak formájával és struktúrájával kapcsolatos információkat dolgozzák fel, a jelentéssel, más asszociatív tulajdonságokkal kapcsolatosakat azonban nem.” (idézi Alan Baddeley).

Olyan perceptuális feldolgozó alrendszerek létezése mellett mutatnak fel bizonyítékot, mint a vizuális szó-forma rendszer, a strukturális leíró rendszer és az auditoros szó-forma rendszer; illetve további feldolgozó rendszerek létezésének lehetőségeiről szólnak (ezek olyan ingerekre specializálódtak, mint az arcok, a szagok és a tapintható anyagok, etc.).

A PPR-t tehát egy egységes rendszernek tekinthető: „A különböző alrendszereket összekötik a közös tulajdonságok és működési elvek: mind meghatározott kérgi területekhez köthető, preszemantikus szinten dolgozzák fel a területspecifikus perceptuális információkat és nem tudatos emlékezeti folyamatokkal járnak együtt.” (Schacter, 1994) – idézi Baddeley.

Baddeley egyébként úgy tarja, hogy elhamarkodottság azt feltételezni, hogy a PRR különálló rendszerek összessége, és ezáltal a messzemenő következtetések levonása is veszélyekkel járhat. Lehetséges, hogy például a priminghatásokat önálló emlékezeti jelenségekként fogják vizsgálni – holott szem előtt ajánlatos tartani eszközjellegüket, hiszen a háttérben álló perceptuális és konceptuális feldolgozórendszerek működésének megértésében is segítséget jelentenek. A priming (előfeszítés) azt a hatást jelenti, amikor egy inger befolyásolja a információ-feldolgozó rendszer későbbi teljesítményét. Beszélhetünk pozitív (azaz serkentő) és negatív (gátló) primingról.

Schacter felvetette, hogy külön jobb és bal agyféltekei rendszerek léteznek (az előbbi a specifikusabb, az utóbbi az absztraktabb folyamatokért felelős). Ír arról is, hogy amnéziában az implicit memória sérül.

Larry R. Squire egészen másképp közelíteti meg a kérdést: deklaratív emlékezetnek nevezi az epizodikus (élményszerű) emlékezetet, és ezzel szemben nem deklaratívnak azt az emlékezetet, mely „olyan elkülönült képességek heterogén együttese, melyek nem disszociálhatnak”. Elméletének neuroanatómiai gyökere azon felfedezés, hogy a deklaratív emlékezet a temporális lebenyhez és a parahippokampális területekhez, a nem deklaratív pedig a temporális lebenytől független agyterületekhez köthető.

Squire és munkatársainak eredményei szerint a kategóriatanulás szintén impliciten történik, és teljesen független a deklaratív memóriától. Egy másik kutatásukban amnéziás személyek explicit és implicit teljesítményét hasonlították össze olyan kontrollszemélyekével, akik memorizálták a számsort: az amnéziások kimagasló teljesítményt nyújtottak az implicit feladatban, az explicitben pedig károsodottat – ez arra utal, hogy a kétféle emlékezeti rendszer egymástól elkülönült agyterület működéséhez köthető.

Squire és Knowlton egy 1995-ös tanulmányában arról számolt be, hogy az „emlékezés” és a „tudás” különbözősége nem az explicit és az implicit emlékezet különbségére világít rá, hanem a deklaratív memórián belüli megosztottságot tükrözi. A „tudás” válaszok azoktól az agyterületektől függenek, amelyeket amnéziában ér sérülés, az „emlékezés” pedig ugyanezektől a területektől és a frontális lebenytől (ez összekapcsolható a kontextuális információval).

Schacter és Squire elméletei alapját egyébként neuroanatómiai bizonyítékok szolgáltatják; bár Squire egyértelműen nagyobb mértékben hagyatkozik állatkísérletekre és neuropszichológiai betegek vizsgálati eredményeire.

• Baddeley A. D. (2005). Az emberi emlékezet. Budapest: Osiris Kiadó
• Reed JM, Squire LR, Patalano AL, Smith EE, Jonides J. (1995). Learning about categories that are defined by object-like stimuli despite impaired declarative memory. Behav. Neurosci., Jun;113(3):411-9.
• Reber PJ, Squire LR. (1998). Encapsulation of implicit and explicit memory in sequence learning. Journal of Cognitive Neuroscience, 10(2):248-63.
• Knowlton BJ, Squire LR. (1995). Remembering and knowing: two different expressions of declarative memory. Journal of Experimental Psychology Learning, Memory and Cognition, 21(3):699-710.
• Graf P, Schacter DL. (1985). Implicit and explicit memory for new associations in normal and amnesic subjects. J. Exp. Psychol. Learn. Mem. Cogn., 11(3):501-18.