Henri Delaage
| Henri Delaage | |
 | |
| Született | Henri Marie Jean Baptiste Delaage[1] 1825. június 28.[2][3] former 10th arrondissement of Paris[2] |
| Elhunyt | 1882. július 15. (57 évesen)[4][5] rue Duphot[4] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Henri Delaage (1825 – 1882. július 14.) francia okkultista, martinista, író, újságíró. Jean-Antoine Chaptal kémikus unokája volt.
Élete
[szerkesztés]Újságíróként tevékenykedett, majd a Francia Haditengerészeti Minisztériumban foglalt el köztisztviselői állást. Szenvedélyesen érdeklődött az okkultizmus iránt és hevesen védelmébe vette a "magnetizmust", melyet az emberek hithez való visszatérítésének egy módjának tartott.[6] Aktív martinista[7] és szabadkőműves volt. Gérard Encausse (Papus) állítása[7] szerint Delaage avatta be Louis-Claude de Saint-Martin tanításaiba.[8] 1882 januárjában hunyt el.
Művei
[szerkesztés]- Initiation aux mystères du magnétisme (1847)
- Le monde occulte ou Mystères du magnétisme (1851)
- L'éternité dévoilée, ou Vie future des âmes après la mort (1854)
- Le Sommeil magnétique (1857)
- La Science du vrai ou les Mystères de l'initiation, de la vie, de l'amour, de l'éternité et de la religion dévoilés (1882)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://archives.paris.fr/arkotheque/visionneuse/visionneuse.php?arko=YTo2OntzOjQ6ImRhdGUiO3M6MTA6IjIwMjAtMTAtMDgiO3M6MTA6InR5cGVfZm9uZHMiO3M6MTE6ImFya29fc2VyaWVsIjtzOjQ6InJlZjEiO2k6NTtzOjQ6InJlZjIiO2k6ODIzNDQ7czoxNjoidmlzaW9ubmV1c2VfaHRtbCI7YjoxO3M6MjE6InZpc2lvbm5ldXNlX2h0bWxfbW9kZSI7czo0OiJwcm9kIjt9#uielem_move=0%2C0&uielem_rotate=F&uielem_islocked=0&uielem_zoom=64, 88
- ↑ a b Reconstructed vital records of Paris
- ↑ https://data.bnf.fr/12064176/henri_delaage/
- ↑ a b párizsi városháza: Vital records of Paris
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Biographie d'Henri Delaage (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 4.)
- ↑ a b Jiri Pragman: Henri Delaage et les doctrines secretes (francia nyelven), 2008. február 11. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
- ↑ Christian Rebisse: Papus (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2020. január 4.)
