Helicoprion

Helicoprion
	Evolúciós időszak: Késő karbon - kora triász
	Helicoprion bessonovi
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Porcos halak (Chondrichthyes);
Rend:	†Eugeneodontida;
Család:	†Agassizodontidae;
Nem:	†Helicoprion; Karpinsky, 1899
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Helicoprion témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Helicoprion témájú kategóriát.

A Helicoprion a porcos halak (Chondrichthyes) főosztályának fosszilis Eugeneodontida rendjébe, ezen belül az Agassizodontidae családjába tartozó nem.

Tudnivalók

A Helicoprion cápaszerű porcos hal volt, amely a késő karbon óceánjaiban jelent meg, 280 millió évvel ezelőtt, túlélte a perm–triász kihalási eseményt, de a triász elején, 225 millió évvel ezelőtt végül kihalt. Az egyik leghosszabb életű nem volt. Az állat maradványai csak fogakból állnak, de felfedezésükkor ezek nagyon fura alakban helyezkedtek el a földben; körfűrészre emlékeztettek. Csak miután a Helicoprion rokonának, az Ornithoprionnak a fejét is megtalálták, a tudósok rájöttek, hogy a fogak az alsó állkapcson ültek. Ebben a csigaszerű állkapocsban a régi, kisebb fogak középre húzódtak, míg az új, nagyobb fogak az állkapocs tövénél ültek. Az állatot összehasonlítva a többi Eugeneodontidával, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Helicoprion átlagosan körülbelül 3-4 méter, legfeljebb pedig 7,5 méter hosszú lehetett.^[1]

A pontos elhelyezkedése a csigaszerű fogazatának az alsó állkapcson még nem ismert. A legtöbb rekonstrukcióban az állkapocs elejére helyezi; de ez rontotta volna az állat áramvonalasságát, lass��tva az úszást, és hullámokat keltett volna, amelyek idejében figyelmeztették volna a zsákmányt.^[2] A Smithsonian Intézet számára készített rekonstrukció, amelyet Mary Parrish alkotott Robert Purdy, Victor Springer és Matt Carrano felügyelete alatt, a „körfűrészt” a torokba helyezte. Ha valóban itt ült a képződmény, akkor a Helicoprion a puhatestű állatok fogyasztására specializálódott.^[2]

A fogak széle fűrésze, ami kimondott ragadozó életmódra utal. Mivel Helicoprion koponyát még nem találtak, a csigaszerű fogazat elhelyezkedése és a zsákmányt elfogó módszere még vita tárgya. Egyik feltételezés szerint az állat ammoniteszekkel táplálkozott, és „körfűrésze” alkalmas volt a házak feltöréséhez. Más feltételezés szerint a Helicoprion egy halraj közepébe úszott és csavart állkapcsával elkapott egy halat (ez a módszer hasonlít a tintahal és kalmárok vadászmódszeréhez). A legjobban megmaradt Helicoprion fogak Kelet-Idahóban, Észak-Utahban és Wyoming középnyugati részén találhatók.

Rendszerezés

A nembe az alábbi fajok tartoztak:

Képek

Egy Helicoprion bessonovi alsó állkapcsa a Kínai Őslénykutató Múzeumban
A Helicoprion bessonovi elavult rekonstrukciója
Helicoprion ferreri
Kövület

Jegyzetek

↑ Archivált másolat. [2023. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 26.)
↑ ^a ^b Robert W. Purdy: The Orthodonty of Helicoprion pp. 1. Smithsonian Institute, 2008. február 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)

Források

További információk

[1] Another reconstruction

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Archivált másolat. [2023. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 26.)

[si-2] Robert W. Purdy: The Orthodonty of Helicoprion pp. 1. Smithsonian Institute, 2008. február 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)

[1]