1945-től a Debreceni MTE, 1946-tól a Debreceni VSC, 1949-től a Budapesti Fáklya, illetve a Budapesti Vörös Lobogó, majd 1953-tól ismét a Debreceni VSC birkózója volt. 1952-től 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban. A kötöttfogású birkózás légsúly súlycsoportjában ért el kiemelkedő eredményeket. Három olimpián volt a magyar küldöttség tagja, bajnoki címét az 1952. évi helsinki olimpián nyerte. Az olimpiát követő 1953. évi nápolyi világbajnokságon ezüstérmes lett. Az aktív sportolást az 1960. évi római olimpiai részvétel után fejezte be.
Visszavonulása után nemzetközi versenybíró volt. Ebben a minőségében részt vett az 1988-as olimpián. Az olimpia után visszavonult a bíráskodástól is.
↑"Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szeptember 26.) 1., 3. o.
↑Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)