Gyertyámos

Gyertyámos (Cărpiniș)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Gyertyámos
Rang	községközpont
Irányítószám	307090
SIRUTA-kód	156222
Népesség
Népesség	3423 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	221
Népsűrűség	73,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	82 m
Terület	46,85 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 47′ 14″, k. h. 20° 54′ 15″45.787225, 20.90417245.787225°N 20.904172°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 14″, k. h. 20° 54′ 15″45.787225, 20.90417245.787225°N 20.904172°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyertyámos (románul: Cărpiniș, németül: Gertianosch, Gertjanosch) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében, az azonos nevű község központja. Az első világháborúig Torontál vármegye Csenei járásához tartozott. 2004-ben az addig hozzá tartozó Nagyjécsa falu önálló községgé vált.

1920-ban Gertiamoș, Cârpeniș az elnevezése.

• 1900-ban 7385 lakosából 7034 volt német, 149 magyar, 66 román, 136 egyéb (12 szerb) anyanyelvű; 7290 római katolikus, 63 ortodox, 17 görögkatolikus, 7 evangélikus, 5 református és 3 zsidó vallású.
• 2002-ben a 7166 lakosából 6196 volt román, 540 cigány, 283 magyar, 124 német, 9 szerb és 14 egyéb, 5306 ortodox, 871 római katolikus, 644 pünkösdista, 90 baptista, 77 görögkatolikus, 77 református, 81 adventista és 20 egyéb vallású.

Borovsky Samu így ír a településről Torontál vármegye községei című munkájában: „ A középkorban is találunk egy hasonnevű helységet a vármegye területén, mely az egykori Torontál vármegye szélén feküdt. Az 1377-1399. években e helységben a Gyertyámosi Csépi család volt birtokos. Ez a helység azonban a hódoltság alatt elpusztult. A hódoltság alatt a régi Gyertyámos közelében Mali Tovin (Dobin) nevű telep keletkezett, melynek szerb és románajkú lakosai gerencsérek és bognárok voltak. Ezeket azután 1778-ban a mai Gyertyámosra telepítették; de mivel az utóbbiak itt nem találtak elég fát, elköltöztek s helyükbe Hatzfeldről (Zsombolya) 18 fiatal házaspár költözött ide. 1784-ben újabb német települők érkeztek a községbe, mégpedig ismét Zsombolyáról 15 család, Luxemburgból, valamint a Schwarzwald környékéről 50 család. A beköltözködés után, 1785-ben, plébánia keletkezett a helységben, de imaházul ideiglenesen az iskolaépület szolgált. A templom alapkövét 1803 június 1-jén tette le Kőszeghy László csanádi püspök és a templom 1804-ben készült el. 1801-ben a helység a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába ment át, mely azokat hűbérül adta a gróf Sermage és a Bonazzi családoknak. 1838-ban gróf Sermage Lajos és Bonazzi Antal voltak a helység földesurai. 1831 augusztus 25-től deczember elejéig a község 40 lakosa halt el kolerában. E járvány 1836-ban, 1849-ben, 1859-ben, 1866-ban és 1873-ban is megismétlődött. 1848 november 11-én Nagy Sándor honvédőrnagy, a ki a nagykikindai kerület szemmeltartására volt kiküldve, a helységet megszállván, innen Kisbecskerekre ütött, honnan az ellenséget kiűzte. Néhány nappal később azonban a Gyertyámoson visszahagyott kisebb magyar népfelkelőcsapatot a temesvári várból kiküldött császáriak megtámadták, mely alkalommal 19-en estek el a magyarok közül. ...

• BANATerra
• térkép
• BANATerra (román)^{[halott link]}

• Maplandia
• Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája^{[halott link]}