Forest Green Rovers FC

Forest Green Rovers
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Forest Green Rovers Football Club
Becenév	Rovers, The Green (Zöldek) Green Devils (Zöld ördögök) Green Army (Zöld hadsereg)
Székhely	Nailsworth, Anglia
Alapítva	1889
Stadion	The New Lawn (5141 férőhelyes)[1]
Vezetőedző	Mark Cooper
Elnök	Dale Vince
Bajnokság	League Two
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Hivatalos honlap
Forest Green Rovers honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Forest Green Rovers témájú médiaállományokat.

A Forest Green Rovers Football Club egy professzionális angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Nailsworh-ben, Gloucestershire megyében található. A League Two-ban, az angol labdarúgás negyedosztályában szerepel. Hazai mérkőzéseit a The New Lawn stadionban játssza, ahová 2006-ban költözött át a The Lawn Groundról, melyet 1890 óta használt.

A csapatot 1889 októberében alapították, majd öt évvel később alapítótagja lett a Mid-Gloucestershire League bajnokságnak. A 20. század nagy részében különböző helyi bajnokságokban szerepelt, és ezekben több bajnoki címet is nyert. 1968-tól az újonnan indult Gloucestershire County League megyei bajnokságban szerepelt, majd hét évvel később feljutott a Hellenic League élvonalába.

A Rovers az 1981/82-es szezonban megnyerte a Hellenic League-et, valamint az FA Vase-t, miután a Wembleyben rendezett döntőn legyőzte a Rainworth Miners Welfare csapatát. A következő 13 évet a Southern League Midland divíziójában töltötte, és rövid ideig Stroud Football Club néven szerepelt. Az 1996/97-es szezonban – már ismét Forest Green Rovers név alatt – megnyerte a Southern League déli divízióját, majd a következő szezonban a bajnokság élvonalát is, így története során először feljutott a Conference-be, vagyis az ötödosztályba.

1999-ben a csapat bejutott az FA Trophy döntőjébe, melyet ugyan elvesztett, de így is az első csapat lett, mely az FA Vase és az FA Trophy döntőjéig is eljutott. 2001-ben ismét FA Trophy-döntőt játszhatott, de 1-0-s vereséget szenvedett a Canvey Island ellen. A klub kétszer is annak köszönhetően kerülte el a kiesést a Conference-ből, hogy más csapatokat egyéb okokból kizártak és alacsonyabb osztályokba helyeztek.

A Rovers jelentős változásokon ment keresztül, miután 2010-ben a zöldenergia-iparban dolgozó üzletember, Dale Vince lett a klub elnöke. Vince elnöksége alatt 2015-ben a Forest Green lett a világ első vegán labdarúgócsapata, és a The New Lawn stadionban több környezetbarát innovációt eszközöltek.^[2] A játékoskeret fejlesztésével kapcsolatos befektetéseknek köszönhetően a csapat 2015-ben és 2016-ban is bejutott a feljutásért vívott rájátszásba, de ekkor még nem sikerült feljutnia. A 2017-es rájátszás döntőjében a Tranmere Rovers legyőzésével kivívta a negyedosztályba való feljutást, így története során először a Football League tagja lett.

A csapatot E.J.H. Peach tiszteletes alapította 1889-ben, nevét pedig Nailsworth Forest Green nevű kerülete után kapta.^[3] A Rovers utótag 1893-ban került a klub nevébe, mely egy évvel később részt vett a Mid-Gloucestershire League bajnokság megalapításában.^[3] A bajnokságban első hazai mérkőzését 1894. október 6-án játszotta, a Brimscombe ellen, 1-1-es végeredménnyel, a szezont pedig a harmadik helyen zárta.^[3] 1894-ben Nailsworth járási jogú településsé vált, és a településvezetők szerettek volna egy labdarúgócsapatot, mely a várost képviseli. Ennek eredményeként a csapat Nailsworth Association Football Club néven működött tovább, és az eredeti keret sok tagját Nailsworthben élő játékosokra cserélték.^[3] A csapat az 1896/97-es szezonban kilépett a bajnokságból.^[3]

1898-ban a klubot Forest Green Rovers néven újraalapították, és rövidesen magába olvasztotta a Nailsworth Thursday csapatát.^[3] Az 1899/00-as idényben a klub a Mid-Gloucestershire League első osztályához és a Dursley & District League-hez is csatlakozott.^[3] A Mid-Gloucestershire League 1901-ben megszűnt.^[3] A Rovers az 1902/03-as szezonban a Stroud & District League-ben is elindult a Dursley & District League mellett. Utóbbiban a Brimscombe mögött a második lett, míg az előbbiben a Stonehouse mellett holtversenyben az élen végzett, miután megkapta a győztesnek járó pontokat egy Chalford elleni le nem játszott mérkőzésért.^[3] A bajnoki címről egy egymás elleni mérkőzés döntött, melyen a Rovers 1000 néző előtt hosszabbítás után 2-1-re győzött.^[3] Az 1906/07-es szezonban a csapat a Stroud & District League utolsó helyén végzett, nulla ponttal. Egy meccset megnyert ugyan, de később levonták tőle a pontokat egy olyan játékos szerepeltetéséért, aki nem léphetett volna pályára.^[3] 1908-ban kilépett a Dursley & District League-ből.^[3]

1911-ben a Forest Green egyesült a Nailsworth FC-vel, megalapítva a Nailsworth & Forest Green Unitedet. A csapat továbbra is a The Lawn Groundon játszotta a hazai mérkőzéseit. Az új klub úgy nyerte meg a Stroud & District League-et, hogy mindössze egy mérkőzést veszített el az egész évad során.^[3] Az 1912/13-as szezonban a Dursley & District League-ben is elindult, a Stroud & District League-ből viszont mindössze négy mérkőzés után kilépett.^[3] Az első világháború után a csapat a Dursley & District League-ben folytatta a szereplését, és az 1919/20-as szezonban hármas holtversenyben az első helyen végzett, a Chalford és a Stonehouse mellett. A liga vezetői sorsolással úgy döntöttek, hogy a Forest Greennek és a Stonehouse-nak elődöntőt kell játszania egymás ellen, és a győztes a Chalforddal játszik majd a bajnoki címért. A Forest az elődöntőben 3-2-re kikapott a Stonehouse ellen.^[3] 1920-ban a klub a Dursley & District League mellett a North Gloucestershire League bajnokságban is indított egy csapatot, és mindkettőt megnyerte, valamint a Northern Junior Cup ifjúsági kupa serlegét is elhódította.^[3] 1922-ben alapítótagja lett a Gloucestershire Northern Senior League-nek,^[4] de az 1922/23-as szezon végén elhagyta a bajnokságot, hogy ismét a Dursley & District League-ben szerepelhessen.

A Rovers az 1924/25-ös és az 1925/26-os idényben is a második helyen végzett, majd a következő szezonban visszatért a Gloucestershire Northern Senior League-be.^[4] Az 1926/27-es évadot a második helyen zárta, majd ismét kilépett a bajnokságból, hogy az új Stroud Premier League-ben indulhasson.^[3] Miután a negyedik helyen végzett, a klub visszatért a Gloucestershire Northern Senior League-be,^[4] de a Stroud Premier League-ben is indított egy csapatot. Több bajnokságváltás után az 1934/35-ös, az 1935/36-os és az 1936/37-es szezonban háromszor egymás után bajnok lett a Stroud Premier League-ben,^[3] majd 1937-ben ismét a Gloucestershire Northern Senior League tagja lett, amit szintén megnyert az 1937/38-as idényben.^[4] Az 1949-es második hely után az 1949/50-es és az 1951/51-es kiírásban is bajnoki címet szerzett.^[5] Az 1954/55-ös szezonban visszaesett a liga másodosztályába, de rögtön vissza is jutott az első osztályba.^[5] A Rovers 1968-ban részt vett a Gloucestershire County League megyei bajnokság megalapításában, és egészen addig ott szerepelt, amíg 1975-ben fel nem jutott a Hellenic League élvonalába, Peter Goring irányítása alatt.

A klub az első szezonjában a negyedik helyen végzett a Hellenic League első osztályában. A következő szezonban a tabella középső régiójában zárt, de az 1978/79-es idényben a harmadik helyet szerezte meg, ami egy sikeres négy éves széria kezdete volt. Az 1981/82-es évadban bajnok lett és az FA Vase döntőjébe is bejutott. A Wembleyben rendezett döntőn 3-0 arányú győzelmet aratott a Rainworth Miners Welfare fölött, így megnyerte a trófeát. A csapat feljutott a Southern League Midland divíziójába, ahol első szezonjában harmadik lett, de a következő hat évben a középmezőnyben végzett.

1989-ben a csapatot átnevezték Stroud Football Clubbá. Egy újabb középmezőnybeli helyezés után a következő két szezonban éppen csak elkerülte a kiesést. Ezután a klub visszavette a Forest Green Rovers nevet, de az eredményei nem javultak, amíg 1995-ben át nem kérte magát a Southern League déli divíziójába. Az 1995/96-os kiírásban Frank Gregan vezetésével a nyolcadik helyen végzett a csapat, egy évvel később azonban bajnok lett, és feljutott a Southern League élvonalába, ami akkor az angol labdarúgás hatodosztályának felelt meg. A következő szezonban ismét bajnoki címet és feljutást ünnepelhetett a klub, mely első alkalommal jutott fel a Football Conference-be, vagyis az ötödosztályba.

Az ötödosztályban töltött első szezonjában a 12. helyet szerezte meg a Rovers, és az FA Trophy döntőjébe is bejutott, ezzel az első olyan csapat lett, mely az FA Vase és az FA Trophy döntőjében is részt vett.^[6] A mérkőzést végül 1-0-ra elvesztette a Kingstonian ellen. A következő idényben első alkalommal sikerült eljutnia az FA Kupa első köréig, ahol 6-0-ra legyőzte a Guiseley csapatát. A második körben a Torquay Unitedet fogadta, és 3-0-ra kikapott. 2000 novemberében Gregant a korábbi angol válogatott játékos, Nigel Spink váltotta a kispadon. A klub ismét bejutott az FA Trophy döntőjébe, ahol ismét 1-0 arányú vereséget szenvedett, ezúttal a Canvey Islanddel szemben.

A 2004/05-ös idényben a csapat a kiesőzónában zárt, de a Northwich Victoriát stadionproblémák miatt kizárták, így maradhatott az ötödosztályban.^[7] A 2007/08-as szezonban a Rovers első alkalommal győzött le a Football League-ben szereplő ellenfelet, amikor az FA Kupa első fordulójának újrajátszásán 3-0-ra megverte a Rotherham Unitedet. A második körben a Swindon Town ellen végül 3-2-re alulmaradt. A következő szezonban a csapat először jutott el az FA Kupa harmadik köréig, miután kiejtette a Team Bath-t, majd a Rochdale-t. A harmadik fordulóban hazai pályán fogadta a Derby Countyt, rekordnak számító 4836 néző előtt.^[1] A mérkőzésen a vendégek nyertek 4-3-ra. A 2009/10-es szezonban ismét eljutott az FA Kupa harmadik köréig, ahol a Notts Countytól 3-2-re kikapott.

2010-ben ismét a kiesőzónában végzett a Rovers, de ismét megmenekült, amikor a Salisbury Cityt a pénzügyi szabályok megsértése miatt kizárták.^[8] A klubot ugyanebben az évben felvásárolta az Ecotricity energiavállalat tulajdonosa, Dale Vince. Vince komoly intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy környezetbarátabbá tegye a csapatot, többek között száműzte a vörös húst a játékosok étrendjéből, beszüntette a húsételek árusítását a stadionban és szerves trágyával kezeltette a gyepet.^[9][10]

A 2014/15-ös szezonban az ötödik helyet szerezte meg a csapat, amivel kivívta a negyedosztályba való feljutásért vívott rájátszásban való részvételt. Az elődöntőben végül összesítésben 3-0-ra kikapott a Bristol Rovers ellen. A következő idényben elért második hellyel ismét indulhatott a rájátszásban. Ezúttal az elődöntőből sikerült továbbjutnia a Dover Athletic összesítésbeli 2-1-es legyőzésével, a Wembleyben azonban 3-1-re elvesztette a döntőt a Grimsby Townnal szemben. A 2016/17-es idényben harmadik lett a csapat, így sorozatban harmadszor is bejutott a rájátszásba. A Dagenham & Redbridge elődöntőbeli legyőzése után 3-1 arányban diadalmaskodott a Tranmere Rovers fölött a döntőben, így fennállása során először feljutott a League Two-ba, vagyis a negyedosztályba. Jelenleg Nailsworth a legkisebb település, melynek valaha a Football League-ben szereplő labdarúgócsapata volt.^[10]

2018-ban a Forest Green Rovers lett a világ első labdarúgócsapata, melyet karbonsemlegesnek minősítettek az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének Climate Neutral Now (Klímasemlegesség most) programja alapján.^[11] A csapat a 2018/19-es idényben az ötödik helyen végzett, így részt vehetett a rájátszásban, és feljuthatott volna a harmadosztályba, de az elődöntőben összesítésben 2-1-re kikapott a Tranmere Rovers ellen.

A csapat előző címere nagyon hasonlított az FC Barcelona logójához. Többek között a Szent György-kereszt is megjelent rajta, hiszen Szent György Katalónia mellett Anglia védőszentje is. 2011 májusában a klub vezetősége egyeztetésbe kezdett a szurkolókkal a címer megváltoztatásáról, a jelenlegi kerek dizájnú címer a 2011/12-es szezon kezdete óta van használatban.

Fennállása legnagyobb része során a Rovers fekete-fehér csíkos mezben és fekete nadrágban játszotta a hazai mérkőzéseit. 2012. július 2-án a klub bejelentette, hogy megváltoztatja a klub színeit, és a hazai szerelés mostantól lime zöld mezből, fekete nadrágból és fekete sportszárból fog állni. A csapat tradicionális színeitől való eltérés sok szurkolóból ellenérzéseket váltott ki. Az idegenbeli szerelés szintén megváltozott egy teljesen fehér mezre, melynek a nyakánál az "1899–2012" felirat volt látható. Az 1899-es évszám azt az évet jelöli, amikor a csapat először játszott egyszínű fehér mezben, a 2012 pedig a fehér szerelés visszahozásának évét jelenti.^[12]

2014 nyarán az otthoni szereléshez tartozó lime zöld elején fekete csíkok jelentek meg, zöld nadrág és fekete-zöld csíkos sportszár mellett, hogy a játékosok viselete jobban illeszkedjen az Ecotricity vállalat marketingszíneihez. 2014. augusztus 19-én új vendégszerelést jelentetett meg a csapat, mely a korábbi tradicionális hazai színeket idézte föl modern formában, fekete-fehér csíkos mezzel, fekete nadrággal és piros sportszárral.^[13]

A Forest Green Rovers a szintén gloucestershire-i Cheltenham Townt tekinti a fő riválisának. A két csapat egymás elleni mérkőzéseit viccesen El Glosicónak nevezik, az El Clásicóra utalva.^[14]

A csapatnak a Football League-en kívüli különböző bajnokságokban töltött ideje alatt a Gloucester City^[15] és a Bath City^[16] is a helyi riválisává vált, de a Football League-be történt 2018-as feljutása óta a Rovers nem játszott ezekkel a csapatokkal.

A Football League-be való feljutás óta a klub a Bristol Roversszel, a Newport Countyval és a Swindon Townnal is kisebb rivalizálásba kezdett.

A csapat első pályája a The Lawn Ground volt. 1924-ben ideiglenesen másik stadionba költözött a klub, de 1927-ben visszatért a The Lawn Groundra, miután fallal körülvették azt és bejárati kapukat is kapott.^[3] A 2006/07-es szezon kezdetén a Rovers a The New Lawn stadionba költözött, melyet jelenleg is használ.

A pálya északi oldalán található Sustainability in Sport-lelátó korábban a hazai szurkolók lelátója volt, de a 2011/12-es szezon végén a klub úgy döntött, hogy átköltözteti szurkolóit a szemben lévő oldalon álló EESI-lelátóra, melyet idő közben ülőhelyesről állóhelyes lelátóvá alakítottak.^[17] A keleti oldalon lévő lelátó a legnagyobb befogadóképességű lelátó, hét szektorral, a "Green Man" kocsmával, egy edzőteremmel, egy táncstúdióval, valamint konferencia- és szabadidőközponttal. A nyugati oldalon egy fedetlen lelátó található, ahol a hazai szurkolók foglalnak helyet. Bár a stadion 5141 szurkoló befogadására alkalmas, az eddigi legmagasabb bajnoki nézőszám 3781 fő volt, egy Bristol Rovers elleni ötödosztálybeli mérkőzésen. Minden sorozatot egybevéve a rekordot egy Derby County elleni FA Kupa-mérkőzés tartja, melyre 4836-an látogattak ki. Az ötödosztályban a csapat átlagos nézőszáma 1300 és 1800 között volt.

2011 júniusában a csapat az új tulajdonos, a zöldenergia-iparban dolgozó Dale Vince vezetésével megkezdte a stadion környezetbarátabbá tételét. Ennek egyik lépése volt a játéktér minden elemében szervessé tétele.^[18] 2011 decemberében 180 darab napelemet telepítettek az EESI-lelátó tetejére, mely elegendő volt ahhoz, hogy a stadion üzemeltetéséhez szükséges elektromosság 10%-át kitermelje.^[19] 2012 áprilisában a Rovers első brit csapatként alkalmazott robotfűnyírót a pályája gyepének karbantartására. Az Etesia nevű robotfűnyíró GPS-jelek segítségével emberi beavatkozás nélkül képes bejárni a pályát, az energiát pedig a stadion napelemeiből nyeri.^[20] 2012 decemberében a klub a The New Lawnban végzett munkájának elismeréseként 200 másik nevezőt legyőzve nyerte meg a Pályamesterek Intézetének első díját a fenntarthatósági és környezetvédelmi kategóriában.^[21]

2016. november 3-án a csapat bejelentette, hogy megszülettek egy várhatóan 5000 ülőhelyes új stadion tervei, mely az Eco Park komplexumban fog felépülni, Stonehouse-tól körülbelül 1,5 mérföldre nyugatra (és 8,5 mérföldre északnyugatra a klub jelenlegi otthonától, Nailsworth-től. A tervek szerint a stadion majdnem teljes egészében fából fog épülni, a tető tartószerkezetét is beleértve, és igény szerint akár 10 000 főig bővíthető lesz.^{[22][23][24][25]}

2020. december 1. szerint^[26]

# Poszt Név 1 K Luke McGee 2 V Kane Wilson 3 V Dom Bernard 4 KP Dan Sweeney 5 V Chris Stokes 6 V Liam Kitching 7 KP Carl Winchester (csk) 8 KP Ebou Adams 9 CS Matty Stevens 10 CS Aaron Collins 11 KP Nicky Cadden 14 CS Jamille Matt

# Poszt Név 15 V Jordan Moore-Taylor 17 KP Odin Bailey (kölcsönben a Birmingham Citytől) 18 CS Jake Young 19 CS Shawn McCoulsky 20 KP Elliott Whitehouse 21 KP Scott Wagstaff 22 V Udoka Godwin-Malife 24 K Lewis Thomas 25 V Jayden Richardson (kölcsönben a Nottingham Foresttől) 26 KP Vaughn Covil 27 KP Harvey Bunker 28 CS Josh March

• FA Vase
  • Győztes: 1981/82
• Southern League
  • Az első osztály bajnoka: 1997/98
  • A déli divízió bajnoka: 1996/97
• Hellenic League
  • Bajnok: 1981/82
• Gloucestershire Northern Senior League
  • Bajnok: 1937/38, 1949/50, 1950/51
  • A másodosztály bajnoka: 1955/56
• North Gloucestershire League
  • Bajnok: 1920/21, 1921/22
• Stroud Premier League
  • Bajnok: 1934/35, 1935/36, 1936/37
• Stroud & District League
  • Bajnok: 1911/12, 1920/21
• Dursley & District League
  • Bajnok: 1902/03
• Northern Junior Cup
  • Győztes: 1920/21, 1921/22

• Legnagyobb nézőszám: 4836 fő, a Derby County ellen, az FA Kupa harmadik körében, 2009. január 3-án^[1]
• Legnagyobb győzelem: 8-0 a Fareham Town ellen, a Southern League déli divíziójában, az 1996/97-es szezonban;^[1] 8-0 a Hyde United ellen, a Football Conference-ben, 2013. augusztus 10-én^[27]
• Legnagyobb vereség: 10-0 a Gloucester ellen, Mid-Gloucestershire League-ben, 1900. január 13-án^[3]
• Legtöbbször pályára lépett játékos: Alex Skyes^[1]
• Legtöbb gólt szerző játékos: Christian Doidge
• Legnagyobb kifizetett átigazolási összeg: 25 000 font a Burynek Adrian Randallért^[28]
• Legnagyobb kapott átigazolási összeg: 350 000 font a Hiberniantól Christian Doidge-ért

• Hivatalos honlap

A Wikimédia Commons tartalmaz Forest Green Rovers FC témájú médiaállományokat.