Ferrari 412 T1

Ferrari 412 T1
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Scuderia Ferrari
Előző	Ferrari F93A
Következő	Ferrari 412 T2
Műszaki adatok
Vázszerkezet	Szénszálas méhsejt szerkezetű monocoque
Első felfüggesztés	Dupla keresztlengőkaros, torziós karok
Hátsó felfüggesztés	Mint az előző
Motor	Ferrari Tipo 041/043 3,5L V12 szívó
Váltó	Ferrari 6 sebességes szekvenciális félautomata
Tömeg	505 kg
Üzemanyag	Agip
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Scuderia Ferrari
Pilóták	27. Jean Alesi 27. Nicola Larini 28. Gerhard Berger
Első verseny	1994-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1994-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	16
Győzelmek	1
Dobogós helyezések	11
Edzéselsőségek	3
Leggyorsabb körök	0

A Ferrari 412 T1 egy Formula–1-es autó, melyet a Scuderia Ferrari tervezett és versenyeztetett az 1994-es Formula-1-es világbajnokság során. Pilótái Jean Alesi és Gerhard Berger voltak, két verseny erejéig pedig az sérült Alesit helyettesítő Nicola Larini.

Az autó neve a hengerenkénti szelepek számából (4), a V12-es motorból, illetve a transzverzális váltót jelölő T betűből tevődik össze. Az előző évhez képest újra teljesen versenyvörös (Rosso Corsa) lett a kasztni, és már hangsúlyosabb volt a később a csapat főszponzorává váló Marlboro reklámja is. További jelentős szponzoruk volt a Pioneer és az Agip.

Miután az 1994-es idényre betiltották gyakorlatilag az összes olyan fejlesztést, amit a pilótákat segítőnek tekintettek, már az előző idényben elkezdtek ennek az autónak a fejlesztésére koncentrálni és ezeket a tilalmakat szem előtt tartani. Ez jól jött a Ferrarinak, ugyanis például betiltották az aktív felfüggesztést, ami az F93A-n nem is működött megbízhatóan. Külsőre jellegzetesek voltak még a masszív oldaldobozok és a karcsú, lekerekített orr. Maga az orr is magasan helyezkedett el, ugyanezt a megoldást rajtuk kívül csak a Benetton alkalmazta ebben az évben, és az övék még magasabban volt. Az alapötletet az 1990-es Tyrrell 019-es autóról vették. Számos szakember érkezett a Ferrarihoz a Honda mérnöki csapatától, akik akkor már nem vettek részt a Formula-1-ben.

Az első két futamon még a Tipo 041-es, előző évi motorral vettek részt, majd San Marinóban az időmérő edzésen debütált a 043-as alszámú erőforrás, ami már több mint 800 lóerőre volt képes. A német nagydíjtól kezdve áttértek ennek használatára.^[1]

Ebben az évben a Ferrari már lényegesen jobban teljesített, mint az azt megelőző években. Háromszor pole pozíciót szereztek, Berger pedig megnyerte a német nagydíjat, amivel egy 57 verseny óta tartó nyeretlenségi szériát szakítottak meg. A jobb eredmények elérésében csak az akadályozta meg őket, hogy az autó megbízhatatlan volt, és emiatt gyakran kiestek a versenyzők. 71 gyűjtött ponttal végül a konstruktőri harmadik helyet szerezték meg.

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1994	Scuderia Ferrari	412 T1	Ferrari Tipo 041 Ferrari Tipo 043 V12	G		BRA	PAC	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	JPN	AUS	71	3.
					Jean Alesi	3			5	4	3	KI	2	KI	KI	KI	KI	KI	10	3	6
					Nicola Larini		KI	2
					Gerhard Berger	KI	2	KI	3	KI	4	3	KI	1	12	KI	2	KI	5	KI	2

1. ↑ Archivált másolat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 2.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari 412 T1 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.