Fernanda Montenegro

Fernanda Montenegro
Született	Arlette Pinheiro Esteves Silva[1][2] 1929. október 16. (95 éves)[3][4][5] Rio de Janeiro[6][7][8]
Állampolgársága	brazil
Házastársa	Fernando Torres (1954–2008)
Gyermekei	két gyermek: Cláudio Torres Fernanda Torres
Foglalkozása	televíziós színész filmszínész
Iskolái	Colégio Pedro II
Kitüntetései	National Order of Merit Ordem do Mérito Cultural (1995)[9][10] Ezüst Medve díj a legjobb színésznőnek (1998)[11][12] Los Angeles Film Critics Association Award for Best Actress (1998)[13] National Board of Review Award for Best Actress (1998)[14] Grande Prêmio do Cinema Brasileiro for Best Actress (2005)[15] Nemzetközi Emmy-díj a legjobb női főszereplőnek (2013)[16]
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1955–
Díjai
1999: Brazil Szövetségi Köztársaság Nemzeti Érdemrendje (ONM)
Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernanda Montenegro témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fernanda Montenegro (Rio de Janeiro, 1929. október 16. –) Oscar-díjra jelölt brazil színésznő.

Brazíliában nemcsak nagyon híres és elismert személyiség, hanem igazi nemzeti kincsként tekintenek rá, legalább annyira, mint a focistára, Pelére.^[17] Nemzetközileg a Központi pályaudvar című brazil produkció tette híressé. 1999-ben a brazil miniszterelnök a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki (ONM).

Arlette Pinheiro Esteves da Silva néven született polgári családban. Apja autószerelő volt. Montenegro tizenötévesen kezdett a rádiónak dolgozni, művésznevét háziorvosának nevéből rakta össze.^[18] Az ötvenes években debütált a színpadon egy Fernando Torres nevű színész mellett, aki három évvel később a férje lett. Két gyermekük született, az egyikük színészként, a másikuk rendezőként keresi a kenyerét. 1959-ben a házaspár megalapította saját színházát, repertoárját pedig olyan művészek darabjaival színesítette portugál nyelven, mint Arthur Miller, Edward Albee, Molière, Pirandello, Harold Pinter, Shaw és Beckett.^[18][19]

A korai hatvanas években Montenegro már a képernyőn és a filmvásznon is szerepelt. Említésre méltó az 1965-ös A halott asszony és a magyar szinkron nélküli 1981-es Eles Não Usam Black-Tie (magyarul Fekete nyakkendőt nem használnak), amely a munkások zavargásairól és a családi kapcsolatokról szól. Továbbá a több részre bontott Négy nap szeptemberben (1997), amely a felnőtté válás témáját boncolgatja, és nem mellesleg Oscar-díjra jelölték legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A televíziós szerepléseit többnyire a szappanoperák ölelik fel, amelyekben a jólöltözött, elegáns mágnásfeleség jellegzetes karakterét játszotta. Kiemelhető az 1990-es Rainha da sucata című tévésorozata, amelyben szokástól eltérően a családanya szerepét kapta egy viszályokkal megtűzdelt családban. Brazíliában Montenegro nagy tiszteletnek örvend, mivel még ha kis szerepet is kell alakítania, nagy gonddal és precizitással vállalja.^[19]

Montenegrónak népszerűsége és tehetsége ellenére csak Dél-Amerikában volt nagy híre egészen addig, amíg egy brazil rendező, Walter Salles fel nem kereste egy filmjével. „Kezdettől fogva őt kívántam erre a szerepre, a forgatókönyvet is úgy írattam” – nyilatkozta a rendező a New York Timesnak. – „Láttam őt a színpadon, láttam minden filmjét, amiben csak ő volt, és megfogott azzal, hogy milyen hű marad a karakterekhez. Elképesztő, mennyire sokoldalú színésznő.” A forgatás megindult, majd egy nap a producer, Arthur Cohn, Montenegro felé fordult, és megjósolta neki, hogy Oscar-díjra fogják jelölni. „Én szkeptikus voltam.” – emlékezett vissza Montenegro a New York Timesnak adott interjún. – „Úgy vettem fel inkább, mint egy bókot, egy kedves, szívélyes jókívánságot.”^[18]

Azonban a Központi pályaudvar mégis meghódította egész Európát, tarolt a fesztiválokon, megnyerte az Arany Medvét, jelölték Oscar-díjra. A kritikusok megemelték kalapjukat Montenegro előtt, aki nemcsak elnyerte a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medvét, de Oscar-díjra is jelölték. Montenegro volt az első brazil színésznő, akit ez a megtiszteltetés ért. Hogy pályafutását megkoronázzák, 1999-ben Montenegro a brazil állam legmagasabb kitüntetését vehette át a miniszterelnöktől: a Nemzeti Érdemrend nagykeresztjét (ONM).

Montenegro mindezek ellenére a színpad mellett tette le a voksát. „Minden, amit csak kaptunk, azt a színház adta nekünk” – mondta a New York Timesnak.^[18] A színésznő továbbra is aktívan dolgozik a média területén. 2013-ban Nemzetközi Emmy-díjat nyert, amelyre 2015-ben újonnan jelölték.

• Internetes Szinkron Adatbázis (magyar nyelven). iszdb.hu. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Montenegro a Biographyn (angol nyelven). biography.com. [2018. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Montenegro a Britannicában (angol nyelven). Britannica. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• A brazilok nemzeti kincse az Oscar-gálán (angol nyelven). Larry Rohter, 1999. március 21. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Utazásra fel Brazília szívében (angol nyelven). Larry Rohter, 1998. november 22. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Isten éltessen! Itt egy kis ihlet (angol nyelven). Larry Rohter, 2006. július 23. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
• Sônia Braga: Az Oscarra csak négyet jelölnek, az ötödik jelölés mindig Meryl Streepé (angol nyelven). Guardian. (Hozzáférés: 2018. február 7.)

• Fernanda Montenegro a Facebookon
• Fernanda Montenegro a PORT.hu-n (magyarul)
• Fernanda Montenegro az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Fernanda Montenegro az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Fernanda Montenegro a Rotten Tomatoeson (angolul)