Fárnek Dávid

Fárnek Dávid, Egyházy Dávid (Nagyveleg, 1792 – 19. század) evangélikus lelkész, esperes, költő.

1816. november 13-ától a jénai egyetemen tanult, azután prédikátor volt Szákon Komárom megyében; később esperes és a dunántúli evangélikus consistorium ülnöke.

Több költeményt irt a Szépliteraturai Ajándékba (1822–27.) és az Uraniába (1829–31.); cikkei a Tudom. Gyüjteményben (1823. IX. A hársfának szép és hasznos tulajdonságairól, XI. Superintendens Giszeke Miklós emlékezete, 1830. V. A magyarországi nevezetesebb fürdők.)

Kéziratai: Gödör György életismertetése, költeményei s nehány balladája 1818–27.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János