Ugrás a tartalomhoz

Egerváry Jenő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egerváry Jenő
Született1891. április 16.[1]
Debrecen
Elhunyt1958. november 30. (67 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (34/2-2-10)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Egerváry Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Egerváry Jenő, Egerváry Jenő Elek (Debrecen, 1891. április 16.Budapest, 1958. november 30.)[4] matematikus, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező: 1943, rendes: 1946, majd igazgatósági tagja 1946–1949.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (34/2-2-10)

Életútja

[szerkesztés]

Egerváry Béla és Madarassy Ilona fia. Középiskolai tanulmányait a debreceni Állami Főreáliskolában végezte. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1914-1917-ben az egyetem földrengési obszervatóriumban tanársegéd, 1918-tól a Budapesten a felső ipariskola tanára. 1922-1927-ben a szegedi egyetemen Az analízis és alkalmazása c. tárgykör magántanára.

A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása (előadásokat tartott az egyetemen) miatt magántanári képesítését visszavonták. 1928-tól a budapesti egyetemen Az analízis és annak matematikai-fizikai alkalmazásai c. tárgykör magántanára.

1940-től a Műegyetem rendes tanára, a II. számú matematika tanszék vezetője. 1952-1958 októberéig oktatási igazgató az építőmérnöki (és közlekedési) műszaki egyetemen, a matematika tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1947-ben megalapította az MTA Alkalmazott Matematika Kutató Intézetét.

Önkezével vetett véget életének (külső vérvesztés, érfelmetszés) politikai okok miatt.[5] Felesége Leidenfrost Ida Mária volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban.

Egyik legjelentősebb eredménye a Kőnig Dénestől származó, utóbb ökonometriában alkalmazást nyert gráfelméleti tétel általánosítása (1931). A Matematikai és Fizikai Lapokban megjelent, a gráfok kombinatorikus tulajdonságairól szóló cikke (amelynek jelentőségét csak húsz évvel később ismerték fel és kezdték alkalmazni az operációkutatásban) lett az alapja a magyar módszer néven ismert algoritmusnak.[6]

Fő kutatási területei a geometria és differenciálegyenletek alkalmazása, főként a differenciálgeometria, a forgórendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Élete utolsó éveiben elsősorban a mátrixelmélettel és annak alkalmazásával foglalkozott, eredményei közül különösen jelentősek a függőhidak általános elméletének megalapozására és felépítésére irányuló kutatásai. A Hungaria Acta Mathematica szerkesztője (1946-1949).

A szellemi teljesítmény mellett hegymászóként szintén jelentős eredményeket ért el. (Tátra-csúcs, stb.)

Kitüntetései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  2. a b https://pp.bme.hu/ee/article/view/4702, 288
  3. http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/egervary-jeno/
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 574/1958. folyószáma alatt.
  5. Notiziario Dell'Unione Matematica Italiana. Emilio Spedicato (November 2008): "Ricordo di Egerváry". 28. old.
  6. Turán Pál: Előszó (A Matematikai és Fizikai Lapok reprint kiadásához). Matematikai és Fizikai Lapok L. (1943.); Bolyai János Matematikai Társulat, 1968 (reprint).

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Új Magyar Életrajzi Lexikon, II. kötet, 307-308. o.
  • Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása