De Jacobis Szent Jusztin

De Jacobis Szent Jusztin
lazarista szerzetes, püspök
Születése
1800. október 9. San Fele, Nápolyi Királyság, a mai Olaszország területén
Halála
1860. július 31. (59 évesen) Massawa mellett a sivatagban, a mai Eritrea területén
Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház
Boldoggá avatása	1939. július 25., Róma Boldoggá avatta: XII. Piusz pápa
Szentté avatása	1975. október 26., Róma Szentté avatta: VI. Pál pápa
Ünnepnapja	július 31.
Védőszentje ennek	lelkipásztori munkatársak
[https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bjacobis.html jacobis.html De Jacobis Szent Jusztin a Catholic Hierarchy-n]
A Wikimédia Commons tartalmaz De Jacobis Szent Jusztin témájú médiaállományokat.

De Jacobis Szent Jusztin (olaszul: Giustino de Jacobis) (San Fele, 1800. október 9. – Massawa, 1860. július 31.) szentté avatott lazarista szerzetes, püspök.

De Jacobis Szent Jusztin (születési nevén: Giustino Sebastiano Pasquale de Jacobis) 1800. október 9-én született Giovanni Battista de Jacobis és Maria Giuseppina Muccia gyermekeként az akkori Nápolyi Királysághoz tartozó San Feleben. 1818. október 17-én lépett be a lazarista rend nápolyi kolostorába, ahol 1824. június 12-én szentelték pappá. 1839-ben elöljárói Abesszíniába, a mai Etiópiába küldték misszióba.

Megérkezése után szembesült azzal, hogy a feladat, melyet rá bíztak gyakorlatilag teljesíthetetlen, mivel az iszlám vallás van többségben, de a minimális kereszténység is megosztott. Ettől függetlenül nekilátott missziójának. Munkájában] igyekezett alkalmazkodni a helyi szokásokhoz, gyorsan megtanulta a nyelvet, valamint a helybeli öltözködést is elsajátította. Aránylag gyorsan sikerült elnyernie a helyi fejedelem, Ubie fejedelem bizalmát is.

1844-ig száz hívőt gyűjtött maga köré. Számuk lassan, de növekedett, és más helyeken is alakultak katolikus közösségek. 1845-ben nyitott egy szemináriumot bennszülött papok kiképzésére.

1845-ben a kopt Szalama érsek üldözni kezdte a katolikusokat, sokakat bebörtönöztek vagy száműzetésbe küldtek, de a közösség létszáma 1853-ra 5000 főre gyarapodott.

Jusztint 1847. június 6-án Abesszíniai Apostoli Kormányzónak, valamint Nilopolis-i címzetes püspöknek nevezte ki Boldog IX. Piusz pápa. Bár a kinevezés ellen tiltakozott, de a kapucinus püspök és későbbi bíboros, Guglielmo Massaia rábeszélésére vállalta ezt a feladatot. Püspökszentelése 1849. január 7-én éjszaka titokban volt, mivel a korabeli szabályok tiltották, hogy Abesszíniába katolikus püspök belépjen.

Szalama kopt érsek katolikus-üldözése 1854-ben érte el csúcspontját, amikor is a helyi fejedelmek is a katolikusok ellen fordultak. Többszöri bebörtönzés után Jusztint kiutasították az országból. A tengerpart felé tartva teljesen kimerülve a sivatagban halt meg.

1939-ben XII. Piusz pápa boldoggá, 1975. október 26-án VI. Pál pápa szentté avatta.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Giustino de Jacobis című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.