Ugrás a tartalomhoz

Csonkafülű denevér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csonkafülű denevér
Barlangban nyugvó példányok
Barlangban nyugvó példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Nem: Myotis
(Kaup, 1829)
Alnem: Myotis
Faj: M. emarginatus
Tudományos név
Myotis emarginatus
(E. Geoffroy, 1806)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csonkafülű denevér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csonkafülű denevér témájú kategóriát.

A csonkafülű denevér vagy vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus) az emlősök (Mammalia) osztályának denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

A kipusztulás közvetlen veszélyébe került, pedig már 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az európai-turkesztáni faunatípusba tartozik. Főleg Európa déli tájain terjedt el, az Ibériai-félsziget nagy része kivételével mindenhol előfordul. Kelet felé Turkesztánig és Iránig, dél felé Izraelig terjed, valamint a Kaukázus egyes részein található meg, bizonyos területekről kipusztult. Magyarországon a Bükk, a Gerecse és a Mecsek hegységekben, a Tornai-karszton, valamint Budapest környékén fordul elő, főként az erdős területeken, de városok külső kertes részeire is behúzódik. Téli szállása, barlangokban, bányákban, de olykor pincékben is. Szórványosan előforduló, veszélyeztetett faj.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Myotis emarginatus emarginatus
  • Myotis emarginatus desertorum
  • Myotis emarginatus turcomanicus

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 4,4-5 centiméter, farokhossza 3,9-4,4 centiméter, magassága 0,85-0,9 centiméter, alkarhossza 3,6-4,2 centiméter és testtömege 7,5-10 gramm. Hasonlít a bajuszos denevérre, de nagyobb és sötétebb színű. A horgasszőrű denevértől annak kevésbé erőteljes vörös színezete, valamint a farkvitorla szabad szegélyén lévő kampós szőrszálak alapján különíthető el. Füle külső szegélyén félmagasságban szögletes kimetszés található, amely nagyjából a fülfedő végződésénél kezdődik, és a fülhossz felére terjed ki. Innen ered a neve. Csak a farokcsúcs legvége ér túl a farokvitorlán. Lába viszonylag kicsi.

Életmódja

[szerkesztés]

Kora estétől késő reggelig vadászik. Mezők és vizek fölött, alacsonyan vagy közepes magasságban repül. Mint a legtöbb más denevér is, előnyben részesíti a ritkás erdőket, parkokat, a bokrokkal és facsoportokkal tarkított, művelt területeket. Tápláléka rovarok. A csonkafülű denevér leginkább magányosan, néha kis csoportokban, barlangok mélyén telel át.

Szaporodása

[szerkesztés]

Szaporodása hasonlít a többi denevéréhez. Nagyobb kölykezőkolóniái meleg barlangokból és tágas, régi csűrökből ismertek. A nőstények a szaporodás idején épületeken vagy barlangokban, más fajok társaságában érkeznek, de kisebb-nagyobb elkülönülő csoportokban gyülekeznek, majd júniusban kölykeznek.[2]

Védelme

[szerkesztés]

Csak néhány olyan telep ismert Magyarországon, ahol szaporodik is, állományának nagyságát nem ismerjük. Bükk hegységi állománya az egyes barlangrészletek idegenforgalmi hasznosításával jelentős károkat szenvedett, így Miskolc-Tapolcán a barlangfürdő kiépítésével e fajnak is a legjelentősebb ismert hazai telepe pusztult el. Védelme érdekében a téli időszakban szüneteltetik a feltáró munkát azokban a barlangszakaszokban ahol a mikroklimatikus viszonyok miatt telelnek az állatok. Nyári költőhelyein a teljes zavartalanságát próbálják biztosítani.[2]

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
  2. a b c Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 53. oldal, kép: 3-as. ISBN 963-05-5819-X.
  3. Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52-53. oldal, kép: 3-as. ISBN 963-05-5819-X.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]