Ugrás a tartalomhoz

Cserjés hanga

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cserjés hanga
Cserjés hanga (Madeira, a Ribeira da Janela völgyének felső szakaszán)
Cserjés hanga (Madeira, a Ribeira da Janela völgyének felső szakaszán)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Hangafélék (Ericaceae)
Alcsalád: Hangaformák (Ericoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Ericeae
Nemzetség: Hanga (Erica)
Tourn. ex L.
Alnemzetség: Erica subg. Erica
Fajcsoport: Erica sect. Arsace
Faj: E. arborea
Tudományos név
Erica arborea
L.
Szinonimák
  • Arsace arborea (L.) Fourr.
  • Erica acrophya Fresen.
  • Erica arborea subsp. riojana (Sennen & Elías) Romo
  • Erica elata Hoffmanns. & Link
  • Erica lazaroana Rivas Goday & Bellot
  • Erica riojana Sennen & Elías
  • Erica stylosa Rudolph
  • Ericoides arboreum (L.) Kuntze
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cserjés hanga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cserjés hanga témájú médiaállományokat és Cserjés hanga témájú kategóriát.

A hanga erikoid levelei
Virágzó hangabokor (La Palma, Barlovento)

A cserjés hanga vagy fás hanga (Erica arborea) a hangavirágúak (Ericales) rendjébe, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó egyik legismertebb faj.

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

Nyugat-Európa jó részén megtalálni: gyakorlatilag mindenhol, ahol télen sok a csapadék. Leginkább a mediterrán éghajlaton él: a macchia bozót egyik lényeges faja. Megtalálható Portugáliában, a Kanári-szigeteken, Madeirán, valamint elkülönülten Afrika egyes hegységeiben, az etióp magasföldön, a Rwenzori-hegységben és a kameruni hegyekben.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

A hanga örökzöld, fás szárú növény, de csak ritkán cseperedik 3–5 m magas fává: többnyire bokor marad. Örvesen álló levelei kicsik, zöldek, tűlevélszerűek – az ilyen típusú leveleket a hangáról „erikoid” típusúaknak nevezik.

Lombozata gyatra; levelei zöldek. Vékony, csenevésznek tűnő ágai a szelesebb, sovány talajú termőhelyeken össze-vissza tekerednek. Kedvezőbb klímában nagyobb lombot ereszt.

Legjellemzőbb sajátossága a híres „briar” (bruyer), a hanga sajátos gyökérgumója. Távolról sem minden cserje tövén találni ilyeneket – ez a fejlődési rendellenesség rendesen csak a macchiában növő tövek mintegy ötödén, a szár és a gyökér között, épp hogy csak a talajfelszín alatt fejlődik ki, és egyrészt nedvesség tárolására szolgál, másrészt támasztja a növényt, hogy az erős szelek ki ne forgassák a földből. Kedvezőbb termőhelyeken a gumó lényegesen kisebb, puhább, erezete pedig ritkásabb, kevésbé szép. A jó briargumó kialakulásának két feltétele:

  • a száraz, köves, silány minőségű termőtalaj,
  • a csapadék egyenlőtlen eloszlása (esős tél, száraz nyár).

Fehér, illatos virágai tél végétől késő tavaszig virítanak.

Életmódja, termesztése

[szerkesztés]

A cserjés hanga a kevés mésztűrő hangaféle egyike. A savanyú, sok szervesanyagot tartalmazó talajokat kedveli, de az ilyen termőhelyekről a gyorsabban és magasabbra növő fajok gyakran kiszorítják. A vegetációs időszakban sok vizet igényel, de miután elvirágzott, már nem kell öntözni. A macchia növényzet egyik karakterfaja.

Ha magról akarjuk szaporítani, a magokat télen tegyük ki a fagyra. A növény maga is fagytűrő, de a jeges szél kárt tehet benne. Vegetatívan dugványról vagy bujtással szaporítható.

Lassan növekszik, de több száz évig elél.

Felhasználása

[szerkesztés]

Már az ókori görögök, sőt, már az egyiptomiak is igen nagy becsben tartották finom méze miatt – az „erica” szó is a görög ereikéből származik.

Jelenleg főképp pipák alapanyagaként híres. A briar rendkívül kemény és szívós, így egyrészt a belőle faragott pipafej kiválóan tűri a benne izzó parazsat, másrészt a jól megmunkált fa erezete igen sűrű és szép mintájú. A pipának igazán megfelelő gyökerek az 50–70 esztendős növények alól kerülnek ki, de még ezeknél is különb az úgynevezett „Dead Briar” (holt gumó), ami a növény kiszáradása után még 80–100 esztendőt állt a földben. A hagyomány tudni véli, hogy a valaha felhasznált legjobb gyökérgumók mintegy 250 éves fák alól kerültek ki.

A gumókat télen, kézi erővel ássák ki a földből, és ugyancsak manuálisan tisztítják. Régebben – még a 20. század közepén is – a gyökér minőségét a termelők gyakran úgy javították, hogy miután nagyjából megtisztították a frissen kiásott gyökeret, visszatemették azt a földbe, hogy ott álljon, érjen, száradjon még pár évig – manapság az eljárás is, az ilyen, utóérlelt gumó is ritka.

A hanga ilyetén felhasználásának lehetőségét Korzikán fedezték fel, onnan terjedt át Észak-Algériába, majd a Mediterráneum egyéb országaiba.

Változatai

[szerkesztés]
  • Erica arborea var. alpina
  • Erica arborea var. rupestris Chabert (1882);
  • Erica arborea subsp. riojana (Sennen & Elías) Romo (1981)
  • Erica arborea var. grandiflora
  • Erica arborea var. perdurantifolia Sennen
  • Erica arborea f. albida Chodat (1924)
  • Erica arborea f. chlorantha Chodat (1924)
  • Erica arborea f. erythrostigma Chodat (1924)
  • Erica arborea f. saccata Chodat (1924)

A mitológiában

[szerkesztés]

A görögöknél a növény Aphrodité Erükina (a rómaiaknál Venus Erycina) méhistennő szent növénye volt (az istennő temploma Szicíliában, az Erüx hegyén állott). A rege szerint itt fogant Aphrodité Erüx nevű fi, akinek apja a méhész Butész volt. (Aphrodité másik fiának, Erósznak is méh volt az attribútuma; nyilát a költők a méh fullánkjához hasonlították.)

Egyiptomban és Föníciában Ízisz és Ozirisz legendájában kapott szerepet. Miután a nyári szárazságot megszemélyesítő Széth megölte fivérét, Oziriszt, a növényzet istenét, a Nílusba lökte annak koporsóját. Az végigúszott a folyón, majd a tenger, a föníciai Bübloszban vetette partra. Ezen a helyen egy hangafa nőtt ki a földből, és magába zárta Ozirisz tetemét – így talált rá gyászoló nővére-felesége, Ízisz.

Robert Graves a gall Uroica istennőjének nevét a kelta „ura” és a görög „ereiké” szavak összetételéből származtatta – mindkettő hangát jelent.

Források

[szerkesztés]