Csepregi Lajos

Csepregi Lajos (Lápafő, 1818. november 1. (keresztelés)^[1] – Gödöllő, 1890. február 14.) énekes-színész, színházi titkár, színházvezető, drámafordító.

Református szülőktől származott, apja Csepregi Sámuel iskola rektor, anyja Rózsás Eszter. Gazdasági pályára készült, hajlamai azonban a színészetre terelték. Előbb vidéki, de nem szereplő színész lett, majd egyre inkább a színügy munkása. 1938–1839-ben került a Nemzeti Színházhoz, hol mint kardalnok, színész, énekes, ügyelő, gondnok működött. 1843–1846 között a gróf Károlyiaknál gazdasági írnok volt, utána azonban ismét visszatért a színházhoz és régi szenvedélyének élt. 1860-ban Szigligeti Edétől vette át a titkári munkakört. Mikor Zichy Antal 1871-ben intendánsi állásáról leköszönt, a félesztendei interregnum alatt rábízták a színház adminisztratív igazgatását.

Igen kiművelte magát és sok idegen nyelvet jól megtanult. A Nemzeti Színház három első évtizedében ő fordított le legtöbb színdarabot (francia, angol, olasz, német nyelvekről) a játékrend számára. Prózáját a színészek véleménye szerint jól lehetett beszélni a színpadon. A Nemzeti Színház első félszázadának krónikása volt.

Pontos, szorgalmas, érdes modorú ember volt. 1889. január 1.-én nyugdíjaztatott, ekkor koronás arany érdemkeresztet kapott és Gödöllőre költözött, ahol 1890. február 14-én agyonlőtte magát. A Radnótfáy-alapból, melyet ő kezelt, 13 000 aranyforint hiányzott és midőn e miatt a királyi ügyész elé idézték, maga vetett véget életének, mire Podmaniczky Frigyes báró, a Nemzeti Színház volt intendánsa, a hiányt rögtön kifizette.

Csepregi utolsó levelében, melyet 1890. február 12.-én nejéhez írt, ártatlannak vallotta magát és szerencsétlenségének okát a pénztárkezelésben való teljes járatlanságának tulajdonította. A levél még abban az évben a Színészek Lapjában (8. szám) megjelent.

• A vindsori vig nők, vig opera 3 felv. Shakespeare után irta Mosenthal, zenéje Nicolai Ottótól. Pest, 1859.
• Dinorah, vagy a ploermeli búcsu, vig opera 3 felv. Carré Mih. és Barbier után, zenéje Meyerbeertől. Uo. 1860.
• Lalla Roukh, vig opera 2 felv. Carré és Battu után. Uo. 1863.
• A pártbaj, dr. 5 felv. Ferrari Pál után, olaszból ford. Uo. 1872. (Nemz. Szinh. Könyvt. 33.)
• II. Károly Anglia királya, tört. vigj. 5 felv. Giacometti Pál után. Bpest, 1873. (Nemz. Szinház Könyvtára 46.)
• A mentor, vigj. 3 felv. Fredro J. S. után. Uo. 1875. (Nemz. Szinház Könyvtára 56. és Arad, 1877.)

Perthes Karolina életrajzát írta a Család Könyvébe (III. 1857.)

Fordított 65 színművet és 7 opera- és operettszöveg-könyvet. Ezek betűrendben a következők:

Apát keres, Scribe és Vanderbuch után;

Antverpi árvák, Bouchardy (Egressy Bénivel);

Attila, opera, zenéje Verditől;

Benoiton család, Sardou;

Bohó Misi de Hájas, Goldschmidt (Aszalaival);

Családi dráma, Carré és Barbier (Egressivel);

Diogenes, Pyat Bódog;

Edda, Weilen;

Egy napi dicsőség, Deligni;

Egy szinésznő élete, Bourgeois;

Elizondói leány, operette, zenéje Offenbachtól;

Evangelium és családélet, Souvestre (Egressyvel);

Fehér és piros rózsa, Shakespeare (Tóth Józseffel);

Férjem kószál, Carmon;

Fiammina, Uchard Mario;

Fortunio dala, operette, Cremieux és Halevy, zenéje Offenbachtól;

A Gyárnok, Souvestre Emil;

Hála Istennek terítve van, Gozlan;

Három mellény, Desnoier;

Házasság pénzért, Scribe;

Herman gróf, Dumas (Egressyvel);

Johanna és Jeanette, Scribe (Nemz. Szinház Zsebkönyve 1848.)

Jól őrzött leány, Labiche;

Kákán csomó, Bornier;

Kápolna, Gozlan;

Kedves, Girardin;

Két anya gyermeke, Soulié;

Két Philibert, Picard;

Királyi csók, Bayard;

Koldus nő, Bourgeois;

Kőműves, Bayard; Lakat, Aldridge;

Lavater, Dumanoir;

Lecouvreur Adrienne, Scribe (Egressyvel);

Londoni arszlánok, Bourcicault;

Marianna, Bourgeois (Egressyvel);

Marquisné vacsorája, Michel;

Marsan herczegnő, D'Ennery;

Márvány hölgyek, Borrier;

Megyek Amerikába, Bayard;

Narancsárusnő, Masson;

Nem mind arany a mi fénylik, Thomas;

Nép és aristokratia, Dumersan és Delaborde (Egressyvel);

Női harcz, Scribe;

Pénz, dicsőség és nők, Cogniard és Delaborde;

Saint-Georges lovag, Mellesville és Roger de Beauvoir;

Sheridan, Langlé Aylié;

Szamártej, Gabriel és Dupenty;

Szerelmes pap, Laurener;

Szökőév, Bukstone;

Titkos ügyvivő, Hackländer;

Tudtán kivül kém, Mellesville és Duveyrier;

Tücsök leánya…;

Válság, Feuillet;

Veronai két nemes, Shakespeare (Tóth Józseffel).

A színházi év-, zsebkönyvek és almanachok, általában egyszerűen az előadott darabok címének felsorolására szorítkoztak, a szerzők nevének megemlítése nélkül. A Nemzeti Színház zsebkönyvét azonban 1868-tól Csepregi a színház titkáraként adta ki 1875-ig.^[2][3]

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.