Bozita
Bozita (Buzitka) | |
Római katolikus temploma | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Losonci |
Rang | község |
Polgármester | Helena Ševčíková |
Irányítószám | 985 41 (pošta Šávoľ) |
Körzethívószám | 047 |
Forgalmi rendszám | LC |
Népesség | |
Teljes népesség | 478 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 38 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 205 m |
Terület | 13,81 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 18′ 28″, k. h. 19° 48′ 04″48.307778°N 19.801111°EKoordináták: é. sz. 48° 18′ 28″, k. h. 19° 48′ 04″48.307778°N 19.801111°E | |
Bozita weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bozita témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Bozita (vagy Bozitapuszta, szlovákul: Buzitka) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Losonctól 10 km-re keletre, Fülektől 3 km-re északra, a Szuha jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]Első írásos említése 1350-ben „Bozyta” alakban történt. A füleki váruradalom része volt. 1554 és 1594 között török megszállás alatt állt. Ezután a Serényi család birtoka, de 1625-ben újra a töröknek fizetett adót. A 17. század közepén a hadi események következtében elpusztult, és csak száz év múlva telepítették újra. 1828-ban hat házát 52-en lakták, akik mezőgazdaságból éltek. Később a Coburg-család birtoka.
Vályi András szerint „BOZITA. Szabad puszta Nógrád Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, fekszik Losontzhoz egy mértföldnyire, határja jó, legelője, ’s fája is elég van.”[2]
A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. A csehszlovák megszállás után szlovákokat telepítettek ide a Coburg-birtokra. 1938-ban szlovák lakossága a magyar csapatok elől elmenekült és csak a háború után tértek vissza.
Csak 1957 óta önálló község, addig Perse része volt.
Népessége
[szerkesztés]1970-ben 620 lakosából 92 magyar és 481 szlovák volt.
2001-ben 529 lakosából 473 szlovák és 45 magyar volt.
2011-ben 526 lakosából 450 szlovák és 42 magyar volt.
2021-ben 478 lakosából 413 (+10) szlovák, 46 (+4) magyar, 10 (+2) egyéb és 9 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]
Megújuló energiaforrás
[szerkesztés]Egy megawatt teljesítményű naperőművet állítottak próbaüzembe Bozitán, 2009 novemberében. A létesítmény – előre láthatólag – Szlovákia legnagyobb napelemes naperőműve lesz, eddig 3,5 millió euróba került (kb. egymilliárd forint). Jelenleg az áram EU által támogatott termelői ára 0,431 euró (kb. 135 Ft)/kilowattóra, amely a gőz-gáz ciklusban megtermelt villamosenergia árának ötszöröse. Az erőmű a cseh légió volt tagjainak kb. 20 hektáros földjén épült, amelyet a társaság felvásárolt az örökösöktől.[4][5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ ma7.sk
- ↑ [1] Bumm.sk, 2009. 10. 22.
- ↑ [2] ÚjSzó.sk, 2010. január