Biševo (település)

Ez a szócikk a Komiža községbeli Biševo településről szól. Hasonló címmel lásd még: Biševo (egyértelműsítő lap).

Biševo
Biševo szigete a levegőből
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Komiža
Jogállás	falu
Irányítószám	21485
Körzethívószám	(+385) 021
Népesség
Teljes népesség	23 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	113 m
Terület	5,92 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 58′ 32″, k. h. 16° 00′ 40″42.97543289, 16.0112069342.975433°N 16.011207°EKoordináták: é. sz. 42° 58′ 32″, k. h. 16° 00′ 40″42.97543289, 16.0112069342.975433°N 16.011207°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Biševo lakott település Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Biševo szigetén. Közigazgatásilag Komižához tartozik.

Splittől légvonalban 68 km-re délnyugatra, Komiža városától légvonalban 9 km-re délnyugatra, az azonos nevű szigeten fekszik. A szigeten több kis település található, melyeknek a múltban állandó lakossága is volt, ma viszont az egész szigeten csak 15 fő él. Partmenti települései Porat, Mezoporat és Salbunora. A sziget belsejében Polje, Gornja Salbunora, Potok, Velo Gora és Nevaja települések találhatók. A sziget központja Polje.

Biševo szigete már az ókorban is lakott volt, ezt bizonyítja a Szent Szilveszter templom alatt talált ókori mozaik maradványa. A sziget ősi neve Busi, illetve Buzi volt. Mai nevét a szláv „biser” (gyöngy) főnévből származtatják, de valószínűbb a latin „bis” (kén) főnévből való eredeztetése, mivel kén lelőhelyek ma is találhatók itt.^[2] Ókori történetéről nem sokat tudunk, valószínűleg a görögök és a rómaiak is ismerték, de számottevő települést nem hoztak itt létre. A sziget legősibb épülete a bencések temploma és kolostora volt, melyet 850. körül ^[3](mások szerint 1050 körül)^[4] alapítottak és amely több mint háromszáz évig működött. A 13. század második felében az atyáknak a megújuló kalóztámadások miatt el kellett hagyniuk és a komižai Szent Miklós kolostorba települtek át. Ebben a templomban állt a Biševoi boldogasszony csodatevő képe, mely ma a hvari székesegyház Hektorović-oltárán található.

A 12. század első felében Biševot a korabeli források önálló apátságként említik. 1145-46-ban Péter zárai gróf birtokokat adományoz a komižai bencéseknek a sziget területén. 1181-ben III. Sándor pápa a Szent Szilveszter templomot felszabadítja a terhek alól és más birtokok mellett az apátságnak adja Biševo szigetét.^[4] A 13. század első felében több adományozást is feljegyeznek a kolostor javára, melynek adományozói a környező szigetek lakói. 1258-ban Manfred tarantói herceg Konrád nápolyi király oltalmába helyezi biševoi birtokát. Ez az első olyan dokumentum, mely a biševói apátságot a komižai Szent Miklós kolostor alárendeltségében említi.^[4] 1458-ban III. Callixtus pápa Biševót Tomaso Tomasini hvari püspöknek adományozza, ezt követően az apátság összes javait részben a hvari káptalan, részben a komižai plébánia kapta. 1606-ban a török kalózok betörtek a szigetre és az ottani erdőt felgyújtották.^[4] A sziget a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Lakossága szőlőtermesztéssel és a halászattal foglalkozott.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1805-ben a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de 1811-ben a tengeri fölényben levő angolok elvették a franciáktól. Napóleon végső veresége után újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 45, 1910-ben 243 lakosa volt. 1918-ban elfoglalták az olasz csapatok, az olasz uralom 1921-ig tartott. Ezután az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. Ezután azonban nagy kivándorlási hullám indult meg Észak-Amerika és Ausztrália felé, a lakosság száma töredékére esett vissza. 1991-től a független Horvátország része. Fellendült a turizmus és 1993-ban újra megalakult az önálló Komiža község, melynek Biševo is a része lett. 2011-ben a szigetnek 15 állandó lakosa volt.

(1869-ben lakosságát Komižához számították.)

• A sziget fő természeti látványossága a Kék-barlang (Modra špilja). A barlang a Balun-öbölben található és csak a tenger felől közelíthető meg. Napfényes napokon, amikor a tenger csendes, különösen 11 óra és dél között a napfény beszűrődik a víz alatti nyíláson át a barlang déli részébe és visszatükröződik a víz alól kékes, ezüstös fénnyel világítva be a barlangot. A barlangba csak egy 3 méter széles, másfél méter magas és 12 méter hosszú bejáraton át lehet bejutni. A barlang teljes hosszúsága 24 méter, szélessége 12 méter. 1884-ben Eugen Ransonnet-Villez osztrák diplomata és természettudós fedezte fel a nagyvilágnak és kezdte népszerűsíteni. Ezután egy 2 méter szélességű másik bejáratot is nyitottak rajta, amelyen át evező nélküli kis hajókkal lehet bejutni. A barlang 1951 óta védelem alatt áll.

• A sziget másik barlangja a sziget déli partján, a Trešjavac-öbölben található Medvedina, mely 150 méter hosszú és 14 méter széles. Bejárata 14 méter széles és 20 méter magas, a bejárattól befelé méretei egyre szűkülnek. Nevét a mediterrán barátfókáról (horvátul: sredozemna medvjedica) kapta, melynek kedvelt élőhelye volt. Endemikus élőlények élőhelyeként természetvédelmi terület.

• A poljei Szent Szilveszter templomot^[7] a 11. században építették. A 13. század második felében kalóztámadás következtében elpusztult, de a 14. században újjáépítették. A II. világháború idején brit parancsnoki harcálláspontként működött. A legújabb feltárások során az egykori padozat alatt ókori mozaikot találtak a szakemberek, mely azt bizonyítja, hogy ezen a helyen már az ókorban is épület állt. A templomtól délkeletre a hegyoldalban egy kis kápolna is található, melyet egy kis barlang kibővítésével építettek.

• A 9. századi (vagy 11. századi) bencés kolostor romjai a templom közelében. A 13. század második felében neretván kalóztámadás miatt hagyták el a szerzetesek, azóta rom.

A sziget lakói hagyományosan szőlőtermesztésből és halászatból éltek. A többi növényi kultúrából az olajbogyó és a füge termesztése volt még jelentős. Ma a legfőbb bevételi forrás már a turizmus és a vendéglátás.

A sziget alapiskolája 1961-ig Poljén működött, de a fiatalok elvándorlása miatt be kellett zárni.

• Komiža város hivatalos oldala (horvátul)
• Komiža város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Hrvatska enciklopedija – Biševo (horvátul)
• David Felando: Komiža története (angolul)