Bayer 04 Leverkusen

Bayer Leverkusen
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Bayer 04 Leverkusen Fußball GmbH
Becenév	Werkself, Gyógyszergyáriak
Székhely	Leverkusen, Németország
Alapítva	1904. július 1.
Klubszínek	vörös, fekete
Stadion	BayArena
Vezetőedző	Xabi Alonso
Elnök	Fernando Carro[1]
Bajnokság	Bundesliga
Nemzeti sikerek
Bajnok	1 alkalommal
Kupagyőztes	2 alkalommal
Szuperkupa-győztes	1 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA-kupa/EL	1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Rüdiger Vollborn (401)
Legtöbb gól	Ulf Kirsten (182)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli
Jelenlegi szezon
2023–2024 szezon
Hivatalos honlap
Bayer Leverkusen honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Bayer Leverkusen témájú médiaállományokat.

A Bayer 04 Leverkusen német labdarúgóklubot 1904. július 1-jén alapították Leverkusen városában a Bayer gyógyszergyár dolgozói. A Leverkusen 1979 óta tagja a Bundesligának. A csapat hazai mérkőzéseit a 30.210 férőhelyes BayArenában játssza.

Egyszeres német bajnok, és az első csapat mely veretlenül végzett a Bundesliga élén a 2023-24-es idényben. Bajnoki címe mellett a Leverkusen öt alkalommal végzett a német bajnokság második helyén. 1993-ban és 2024-ben Német Kupát nyert. 1988-ban megnyerték az UEFA-kupát, 2002-ben a Bajnokok Ligája döntőjébe jutottak.

A Bayer 04 második, ifjúsági csapata egészen a 2014 nyarán történt megszüntetéséig a német negyedosztályban szerepelt. A női csapat 2010 óta (a 2017-18-as idény kivételével) a német első osztályban szerepel.

A klub története 1903 februárjában kezdődött, amikor Wilhelm Hausschild – a Wuppertaler Turngau sportegyesület korábbi titkára – levelet küldött 170 dolgozó aláírásával a Friedrich Bayer & Co. vezetőségének, melyben egy sport/torna-egyesület felállítását kérte. A levél nem talált süket fülekre: 1904. július 1-jén az első németországi üzemi-sportklubok között megalakult a Turn- und Spielverein der Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co., röviden TuS 04 (Turn- und Spielverein der Farbenfabriken = Festékgyári Torna- és Játékegyesület). Már a klub megalakulásakor lehetett a futballt választani több más sport közül – nem csoda, hiszen már ekkor ez volt a fiatalok legkedveltebb játéka.^[2]

Azonban gyár vezetősége hagyományi okokból inkább a tornasportokat támogatta. A kocka 1907-ben fordult, amikor a TuS megszavazta egy futballcsapat felállítását. A focicsapat megalapítása 1907. március 31-én, a Wiesdorfer Hof étteremben történt 23 játékos és 4 szurkoló részvételével. Az első mérkőzését az újonnan alakult együttes 1907 augusztusában játszotta a Ballspielverein Manfort (Manforti Labdajáték Egyesület) ellen. Elhivatottságuk jeleként a játékosok engedélyt kértek a gyár címerének mezeikre varrására. Ez 1907 karácsonyán történt meg: az eredeti klubcímeren már megtalálható volt a „Bayer oroszlán”, mely egy földgolyót és egy caduceus-t (hírnökpálca) tartott a kezeiben.

Az alapítás után alig négy évvel, a TuS 04 már a kölni körzet másodosztályában játszott. Ekkor merült fel az első probléma, nevezetesen a saját pálya hiánya. Az első világháború átmenetileg megszakította a sporttevékenységeket, de mihelyst véget ért, a dolgozók visszatértek a gyárba és futballpályára: melyet a Dhünnaue mezőn alakítottak ki Wiesdorfban (Leverkusen városrésze). A konzervatív Deutsche Turnerschaft (Német Testnevelési Szervezet) miatt, akik ragaszkodtak a torna és a sport elválasztásához, a futballcsapat tagjai végül 1923-ban szakítottak a TuS 04-gyel.

A játékosok egy önálló futballklubot hoztak létre, Fußballverein 04 Leverkusen néven. A csapatszínek – vörös és fekete – és a címer megmaradtak. Az egyesület szinte azonnal szert tett közel 150 tagra – mind a Bayer gyár munkásai voltak. A következő öt évben megjelent a boksz, az atlétika és a kézilabda is sportszakok között, így megalakult a Sportvereinigung Bayer 04 Leverkusen sportegyesület.^[3][4]

1931 döntő fordulatot hozott a klub életében: a Langenfeld felett aratott 3:1-es győzelmüknek köszönhetően feljutottak a kölni körzet első osztályába. Az előrelépésnek köszönhetően a csapat átköltözött az Am Stadtparknak nevezett új létesítménybe, mely egészen 1958-ig adott otthont a Leverkusen mérkőzéseinek.

1936 májusától kezdték viselni a Bayer címert a mezeken, az oroszlán – átmenetileg – eltűnt. Már az új mezben játszottak a Solingen 95 ellen osztályozót az akkori német másodosztályba való felkerülésért. Teljes sikerrel!^[3][5]

A Leverkusen népszerűsége folyamatosan nőtt, egyre nagyobb tömegek jártak ki a mérkőzéseikre. 1941-ben az Am Stadtpark köré lelátót építettek. Azonban a második világháború kitörésével a Bayer 04 – ahogy már akkor nevezték – kénytelen volt felfüggeszteni futball-tevékenységét.

A háború után a gyógyszergyáriak visszatértek a tétmeccsek világába: a kölni körzet első osztályában domináltak. Ebben az időben indított a Közép-Rajnai Futballszövetség egy komolyabb amatőr ligát, melyet két részre bontottak. E két ág nyertese osztályozót játszhatott egymással az Oberliga Westbe (az egyik nyugatnémet első osztály, Nordrhein-Westfalen tartomány legjobb csapatai alkották) való felkerülésért. A Leverkusen azonban 5:1-es összesítéssel elvesztette az osztályozót az 1. FC Kölnnel szemben.^[3][6]

A Bayer 04 válaszút előtt állt: tovább folytatják az amatőr ligás szereplést, vagy csatlakoznak a profi futballhoz.

Mint az kitalálható volt, a második lehetőség mellett döntöttek és 1949-ben csatlakoztak az Oberliga West másodosztályához. Ez akkoriban a nyugatnémet labdarúgás másodosztályát jelentette (1949-1963-ig) négy másik Oberliga 2-vel egyetemben [„Nord” (ez valójában 5 külön liga volt, csak az első osztály volt egységes), Südwest, Süd, Amateur-Oberliga Berlin]. Első évükben az ötödik helyen zártak, majd az 1950-51-es szezont megnyerték és feljutottak az Oberliga West-be. 1951-től 1956-ig voltak tagjai az első osztálynak, legjobb eredményük egy harmadik hely volt az 54/55-ös szezonból. Ekkor mindössze három ponton múlott részvételük a Deutschen Meisterschaft végső fordulóiról.^[7] (Itt az 5 résztvevő Oberliga legjobbjai mérték össze tudásukat, a győztes lett a nyugatnémet bajnok.) A Leverkusen legfontosabb játékosai ekkoriban – a később edzőként is a csapatot szolgáló - Theo Kirchberg, Heinz Papenhoff, Freddy Mutz (kapus) és Emil Becks (csatár) voltak. A remek szereplés után azonban általános meglepetésre egy olyan gyenge szezon következett, mely nemcsak az edző, Hans-Josef „Sepp” Kretschmann állásába, hanem az Oberliga West első osztályában való szereplésbe került. A kieséstől azonban nem esett össze a csapat: 1958-tól már az újonnan épült 20 000 néző befogadására alkalmas Ulrich-Haberland-Stadion (most BayArena) gyepén rúghatták a bőrt. A stadion nevét a Bayer AG volt, majd 1961-ben elhunyt elnökéről, Ulrich Haberlandról kapta.^[3][8]

1962-ben a Bayer 04 ismét felkerült az Oberliga West első osztályába. Az 1962-63-as idény azonban nemcsak a gyógyszergyáriaknak, hanem az egész nyugatnémet labdarúgásnak fordulatot hozott. Az NSZK az 1962-es chilei labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjében elszenvedett veresége után újra felmerült a nyugatnémet profi-futballrendszer egységesítése. Az új szisztémát angol mintára építették ki: most már csak egy darab egész Nyugat-Németországra kiterjedő első osztály létezett: a Bundesliga. A 16 „alapító csapatot” a sikeresség, a gazdasági stabilitás és a volt Oberligák egyenlő arányú képviselete alapján válogatták össze.^[9] Ennek a szisztémának esett áldozatul (többek között) a Leverkusen, mely így az 1963-64-es idényt újra a másodosztályban kezdhette, melyet időközben Regionalliga West-re (1963-74) kereszteltek át. (1974-ig megmaradt az öt külön másodosztály területi alapon szétválasztva.)

A gyógyszergyáriak eleinte halovány teljesítményt nyújtottak, a középmezőny második feléhez tartoztak. Azonban az 1967-68-as szezonban – szinte a semmiből – az első helyen végeztek és így esélyük nyílt a Bundesligába feljutni. A Regionalliga Süd bajnoka, az Offenbacher Kickers azonban útjukat állta és szoros küzdelem után összesítésben 3:2-re felülmúlta őket.^[3]

Sikerekben és szerencsében szegény évek következtek. A másodosztály középmezőnyében játszottak, míg az 1972-73-as szezonban elért 17. helyük miatt lecsúsztak a Verbandsliga Mittelrheinbe (akkor az egyik harmadosztály volt több másik mellett). Ugyan a gyógyszergyári csapat kimagaslott a mezőnyből és első idényüket azonnal megnyerték, a futballszervezet újra közbeszólt: 1974-ben alakult meg a Bundesliga 2, az új másodosztály. Ezzel a nyugatnémetek újabb lépést tettek a racionalizálás felé: az öt külön másodosztályból kettőt alkottak, egy délit és egy északit. Ez a reform újonnan keresztbe tett a Leverkusennek, akik hiába nyerték meg a harmadosztályt, a helyhiány miatt ugyanott maradtak.

Ennél a pontnál két dolgot is meg lehet jegyezni. Egyrészt a Bayer 04-et hagyományosan üldöző balszerencsét, de ami fontosabb, a hihetetlen tartást és küzdeni akarást, melynek rögtön meg is lett az eredménye. Második szezonjukat is megnyerték és végre visszakerültek a másodosztályba, pontosabban a Bundesliga 2 Nordba. Magabiztos, egyre jobb teljesítménnyel négy év alatt felküzdötték magukat az élmezőnybe, ahol a sors iróniájából egy másik Bayer-szponzorált csapattal, az FC Bayer 05 Uerdingennel lejátszott 3:3-as döntetlennek köszönhetően május 12-én bebiztosították győzelmüket a bajnokságban. Várt rájuk a Bundesliga.^[3][10]

A korszak meghatározó játékosai között említhetjük Norbert Zieglert (középpályás), a nyugat-német válogatottban is később bemutatkozó Thomas Hörstert (védő), aki a 90-es évektől edzőként segítette a fiatal leverkuseni játékosok fejlődését, és nem utolsósorban a klub másik alapemberét, Jürgen Gelsdorfot (védő), aki mára már szintén hosszú edzői múlttal rendelkezik. Nem feledkezhetünk meg a sikeredzőről, Willibert Kremerről sem, aki 1976-ban vette át a csapatot és átcsábította a szomszédos Frechen 20 csapatának menedzserét, Reiner „Calli“ Calmundot aki egészen 2004-ig a Leverkusent segítette. Kremer 1981-ig maradt a gy��gyszergyáriaknál, ezzel ő a második legtovább itt dolgozó edző Theo Kirchberg mögött.

A Bayer 04 első Bundesliga mérkőzése ma már rangadónak számítana. Nem véletlen, hiszen első meccsüket a Rummenigge nevével fémjelzett Bayern München ellen játszották. Kikaptak 3:1-re, de ez megbocsátható a Bayern év végi bajnoki címét látva. A Leverkusen első Bundesligában esett gólját Dietmar Demuth (védekező középpályás) szerezte, egy tizenegyest értékesített. Az idényt a 12. helyen zárták.^[11]

A nyolcvanas években folyamatos előrelépés volt tapasztalható, leszámítva az 1981/82-es idényt, amikor a 16. helyen végezve osztályozót kellett játszaniuk a bennmaradásért. (A Bundesliga ekkor már 18 csapatot számlált.) Az ellenfél az a Kickers Offenbach volt, aki már egyszer elhalászta előlük a Bundesligás szereplést, 1968-ban. Most az offenbach-iak nem okoztak hasonló rémületet. Az 1982. június 4-én és 9-én vívott meccseken 3:1-es összesített eredmény született. A gyógyszergyáriak maradtak a top-ligában.

Igazi örömre is volt ok: a Bayer 04 Leverkusen II 1981-ben feljutott az Oberliga Nordrheinbe, mely akkoriban az egyik negyedosztályt jelentette (9 közül).^[12]

Az 1983-84-es szezon már majdnem meghozta az áhított nemzetközi kupaszereplést, de végül a 7. hellyel, 4 pont lemaradással lecsúsztak a lehetőségről. 1984 volt továbbá a tulajdonosváltás éve: a Sportvereinigung (SV) Bayer 04 Leverkusen újra egyesült a Turn- und Spielvereinnel (TuS 04), így létrehozva a TSV Bayer 04 Leverkusen e. V.-t. Az egyesület alapszínei a vörös és fehér lettek.

Az 1984-85-ös felejthető szezon után az 1985-86-os idény végül meghozta az áttörést: 6. helyezésével a TSV Bayer 04 Leverkusen indulhatott a második számú európai kupában, az UEFA kupában. (Cha Bum-Kun a negyedik legeredményesebb játékosa volt a Bundesligának, 17 találattal.) Az UEFA kupa első fordulóját simán vették, 7-1-es eredménnyel búcsúztatták a svéd Kalmar FF együttesét, ám a cseh Dukla Praha megálljt parancsolt nekik idegenben szerzett több góllal (1-1).^[13]

Az 1986-87-es szezonzáró ismét a hatodik helyen találta a csapatot, így megint nekifuthattak az UEFA kupának. A gyógyszergyáriak szinte a semmiből jöttek… és mindent vittek!

Az első fordulóban az FK Austria Wient búcsúztatták (5-1), majd szerényebb különbséggel (2-1) a Toulouse FC-t is. A harmadik fordulóban igencsak megizzadtak a Feyenoord Rotterdam ellen, de végül sikerrel vették az akadályt (3-2). A legkomolyabb ellenfél azonban a negyed-döntőben várt rájuk: az FC Barcelona. A hazai 0:0 után már mindenki biztos volt a gránátvörös-kékek továbbjutásában, de óriási meglepetésre a Barca hazai pályáján, a Camp Nouban a brazil válogatott Tita góljával 1:0-ra nyert a Leverkusen és továbbjutott az elődöntőbe. A parádés meccseket játszó Werder Bremen sem tudta megakadályozni a Bayert abban, hogy döntőt játszhassanak (1:0).

Az RCD Español elleni kétfordulós döntő első meccse nagyon sima spanyol győzelmet hozott, Losada és Soler tíz perc alatt lerendezték a találkozót (3:0). Úgy tűnt, nincs is értelme a visszavágónak, azonban a Leverkusen másképp gondolta: Tita, Falko Götz és Cha találataival (és Herbert Waas remek játékával) már egálban állt a két csapat. Még a tizenegyesek is jobban kezdődtek az Español szempontjából: Ralf Falkenmayer (középpályás) kihagyta. Santiago Urquiaga azonban megtette azt a szívességet, hogy a felső kapufára tüzel, Manuel Zúñiga a kapus lábát választotta, míg az utolsó rugóként nyomás alatt lévő Losada a kapu fölé bikázta a labdát. A TSV Bayer 04 Leverkusen UEFA kupa győztes 1988. május 18-án!^[14]

Még ugyanebben az évben az 1976 óta a csapatnál igazgatóként dolgozó Reiner Calmund átvette a vezérigazgatói posztot. Az ő kinevezése indított el egy olyan folyamatot, melynek hatására rövid időn belül a Bayer 04 középcsapatból élcsapattá vált. Ugyan a gyógyszergyáriak még mindig inkább a Bundesliga középmezőnyéhez tartoztak, de címvédőként részt vehettek a következő UEFA kupán is, ahol meglepetésre már az első fordulóban alulmaradtak a portugál C.F. Os Belenenses-szel szemben (0:2).^[3][15][16]

A Bayer 04 számára remekül indult az ezred utolsó évtizede. A 89/90-es szezont addigi legjobb eredményükkel, egy ötödik hellyel zárták, így újra UEFA kupa résztvevők lehettek. Ez alkalommal a harmadik fordulóig jutottak el, ahol az egészen az elődöntőig menetelő dán Brøndby IF ejtette ki őket (0:3).^[17]

A kilencvenes évek eleje egész Németország számára fontos változást hozott. 1990 az újraegyesítés éve, az NSZK és az NDK összekapcsolása ebben az évben történt meg. Az egységes Németország a német futballra is hatással volt: egy fél ország csapatait kellett beintegrálni a Bundesliga rendszerébe. A Leverkusen vezérigazgatója ebben az időszakban kamatoztatta üzleti és csapatépítő tehetségét és szinte az elsők között szerződtetett le (volt) keletnémet sztárokat. Ekkor került a csapathoz a német válogatott támadó, Ulf Kirsten, aki az itt töltött 13 év alatt 181 gólt szerzett, ezzel a Bundesliga örökranglistájának ötödik helyét foglalja el. Az az Andreas Thom is ekkor érkezett, aki Kirstenhez hasonlóan korábban elnyerte a Legjobb Keletnémet Labdarúgó (Fußballer des Jahres) díjat a Berliner FC Dynamo támadójaként. De nem feledkezhetünk meg a cottbus-i Jens Melzigről sem, aki 1993-ban került a csapathoz védőposztra.

Reiner Calmund az elsők között nyitott Brazília felé: kapcsolata Juan Figerrel, az egyik legfontosabb brazil játékosügynökkel olyan játékosok leigazolását tette lehetővé, mint a válogatott Jorginho, vagy Paulo Sérgio. Ekkor érkezett továbbá a csehszlovák válogatott középpályás Pavel Hapal, és a kilencvenes években a gyógyszergyári védelem tengelyét alkotó Markus Happe és Christian Wörns is. Fontos megemlékeznünk a csapat egyik ikonjának, Thomas Hörsternek távozásáról. A védő 1977 óta 332 alkalommal ölthette magára a Leverkusen mezét, visszavonulása után a Bayer 04 korosztályos csapatait irányította.

A Bayer 04 célja most már nemcsak az élmezőnyre tapadás, hanem kupák nyerése volt. Az 1992-93-as idény meg is hozta a várt eredményeket. Egyrészt úgy végeztek a bajnokság ötödik helyén, hogy Kirsten az első, Thom pedig a negyedik helyet foglalta el a góllövőlistán. A német kupa (DFB-Pokal) 92/93-as kiírásán a Leverkusen egészen a döntőig menetelt, olyan csapatokat búcsúztatva, mint az ASV Bergedorf 85, az 1. FC Kaiserslautern, a VfR Heilbronn, a Hertha BSC, az FC Carl Zeiss Jena és az Eintracht Frankfurt. A döntőben hatalmas meglepetésre a Verbands-pokalban (akkor ötödosztály) játszó Hertha BSC II-vel kerültek össze. A kiscsapat hősiesen küzdött, de Kirsten 77. percben szerzett góljával a Bayer 04 nyert. 1993. június 12-én a TSV Bayer 04 Leverkusen megszerez-te első német kupáját!^[18]

Győzelmével a Leverkusen két sorozatban is bemutatkozhatott. Elsőként a DFL-Supercupon, melyet a Bundesliga és a DFB-Pokal győztese játszott. Sajnos a kupa hihetetlenül szoros mérkőzésen (2:2, 6-7 bünt.) a Werder Bremen csapatához került. Fél évvel később a gyógyszergyáriak debütáltak az 1999-ig fennálló KEK-ben (UEFA Cup Winners' Cup), ahol egészen a negyeddöntőig jutottak: itt 5:5-ös összesítéssel, idegenben szerzett több találattal az S.L. Benfica jutott tovább. A Leverkusen első KEK-találata Pavel Hapal nevéhez fűződik, aki a FC Zbrojovka Brno ellen talált be. Kirsten 5 góljával a torna (megosztott) gólkirálya lett.^[19]

A győzelmek hatására Calmund a klubhoz tudta édesgetni a nagy nemzetközi hírnévnek örvendő Bernd Schustert és Rudi Völlert is. A tapasztalt középpályás, Hans-Peter Lehnhoff is ekkor érkezett.

1993-94. A Leverkusen javított eddigi csúcsán, a harmadik helyet szerezték meg a Bundesligában. Paulo Sérgio szintén harmadik, ő a legeredményesebbek között. A rutinos német támadókkal kiegészülve újra nekivágtak az UEFA kupának (1994/95): egészen káprázatos meccseket (pl. 5:0 a Honvéd ellen) és gólkülönbséget (25:6) produkálva jutottak az elődöntőig, ahol meglepően simán, 1:5-re maradtak alul a Parma FC-vel szemben. Szépségtapasz Kirsten újabb gólkirályi címe 10 találattal.^[20]

Az 1994-95-ös szezonra rányomta bélyegét az elképesztő UEFA kupa szereplés, a csapat csupán a hetedik helyen végzett, igaz Völler és Kirsten hozzátette a magáét a gólátlaghoz 16 és 15 találattal. Sőt, Schuster az Eintracht Frankfurt ellen lőtt elképesztő, 45 méteres találatát megválasztották az év góljának (Tor des Jahres). Ebben az évben mutatkozott be továbbá harmadik mezként a klasszikus vörös-fekete színösszeállítás, mely olyan népszerű lett a rajongók között, hogy hamarosan felváltotta a hazai vörös-fehér mezt. A hetedik helyért nem járt volna kupaszereplés, azonban ebben az évben vette át az UEFA az Intertotó-kupát (UEFA Intertoto Cup), mely az európai kupaporondról lemaradt jelentősebb csapatoknak biztosított „nyári elfoglaltságot”. A jutalom, az első 2, majd 3 csapat számára az UEFA kupa szereplés volt. Érdekes módon a most már sztárokkal megpakolt Leverkusen a negyeddöntőben tizenegyesekkel kikapott a mindössze két éve létező FC Tirol Innsbrucktól.

Az 1995-96-os szezon így nemzetközi kupaszereplés nélkül indult, de nemsokára kiderült, hogy nem csak emiatt kell aggódni. A Bayer 04 olyan gyenge évet zárt, hogy csak az 1. FC Kaiserslautern ellen játszott szezonzáró meccsen elért 1:1-nek köszönhetően nem estek ki a Bundesligából. Ez az eredmény az edző, Erich Ribbeck állásába és több fontos játékos elvesztésébe került. A támadók közül Bernd Schuster és a visszavonuló Rudi Völler, a középpályáról Ioan Lupescu ment el. Ekkor már nem volt a csapatnál Pavel Hapal és Andreas Thom sem.

Az új idényre vérfrissítés kellett. Az új edző, Christoph Daum vezetésével egy igazi sikercsapat épült: megérkezett a védelembe a most már Leverkusen-legendának tekinthető védő, Jens Nowotny, aki ezután tíz éven keresztül az alapcsapatban kapott helyet. A későbbi német válogatott – és 2008-ban innen visszavonuló – Carsten Ramelow is elfoglalta helyét a középpályán. A horvát válogatottból sokáig kihagyhatatlan Kovač-testvérek, Robert és Niko is ekkor léptek a Bayer 04 gyepére. 1996-ban került vissza a Bayer-oroszlán a mezekre. Az új címeren két vörös oroszlán tartotta a Bayer emblémát, fölöttük az alapítás éve (1904), alattuk Leverkusen város neve volt olvasható.

Az 1996-97-es szezon egészen elképesztő eredményt hozott. Az igencsak átalakult csapat a 2. helyen végzett, mindössze 2 ponttal lemaradva a Bayern München mögött. Ulf Kirsten 22 góljával újra felülhetett a szezon legjobb gólvágójának trónjára. 1997-ben fejeződött be az Ulrich-Haberland-Stadion felújítása. A modern létesítményt 1998-ban BayArena-ra keresztelték át.

Az 1997-es év végén a csapat ugyan búcsút mondhatott Paulo Sérgionak, de érkezett helyette egy másik futball-legenda, a brazil Emerson.

Második helyüknek köszönhetően a gyógyszergyáriak debütálhattak a Bajnokok Ligájában (UEFA Champions League). Az F csoportba kerültek az AS Monaco FC, a Sporting CP és a belga Lierse SK mellé, mely csoportot az Henry és Trezeguet nevével fémjelezett Monaco nyerte (egymás elleni eredmény miatt), ám legjobb másodikként a Leverkusen is továbbjuthatott a negyeddöntőbe. Itt a későbbi győztes Real Madrid állította meg őket 1:4-es összesítéssel. A Bayer 04 Leverkusen első BL-ben szerzett gólját egy ’97-es igazolás, Stefan Beinlich lőtte, egy büntetőt értékesített a Lierse ellen.^[21]

A BL szerepléssel párhuzamosan a Bayer 04 a Bundesligában is jól szerepelt, 3.-ként zárták az idényt, Kirsten mintha csak magát akarta volna másolni: ismét 22 góllal elnyerte a gólkirályi címet. Az egyesület fejlesztése végett 1998-ban megalakult a Bayer 04 Leverkusen Fußball GmbH (kft), melynek vezetői Wolfgang Holzhäuser és Reiner Calmund lettek. Eközben a csapathoz került Zé Roberto is. A 97/98-as évad nemcsak a nagycsapatnak hozott örömöket: a Bayer 04 Leverkusen II feljutott a Regionalliga West/Südwest-be, mely akkor az egyik harmadosztályt jelentette.

Az 1998-1999-es év újra Bundesliga sikert hozott, a Leverkusen 1997 után ismét második helyen végzett. A megszokottól eltérően Kirsten 19 találatával „csak” a második legjobb gólvágó lett. Az ezzel párhuzamos UEFA kupa szereplés a második körben, a Rangers F.C. ellen fejeződött be (2:3).^[22] Igaz, az év végén Niko Kovač elhagyta a klubot, de helyére érkezett az FC Hansa Rostock sztárja, Oliver Neuville. Ekkor csatlakozott a klubhoz a később igazi világsztárrá váló Michael Ballack, aki addig az 1. FC Kaiserslautern színeiben rúgta a bőrt és Bernd Schneider, a német válogatott középpályás is.

Külön kell említeni a leverkuseni kapuslegenda, Rüdiger Vollborn visszavonulását. A berlini születésű hálóőr egész profi pályafutása alatt a Leverkusenben játszott, ő tekinthető a hűség mintaképének és egyben ő a Leverkusen legtöbbet foglalkoztatott játékosa. 1982 és 1999 között 401 alkalommal ölthette magára a Leverkusen mezét.

Az ezredforduló idényében már rengetegen várták a Bayer 04 első hazai bajnoki címét. A Bundesliga-győzelem szinte az utolsó meccsig biztos volt, de a cím végül egészen elképesztő módon a Bayern Münchenhez került! Az utolsó forduló előtt a Leverkusen előnye 3 pont volt a Münchennel szemben, tehát akár egy döntetlen is elég lett volna a bajnoki címhez. Az ellenfél az újonc SpVgg Unterhaching volt, nekik tét nélküli volt a mérkőzés, hiszen távol voltak a kieső helyektől, de az európai kupainduláshoz szükséges pozícióktól is. A mérkőzést viszont egészen érthetetlen módon az Unterhaching nyerte Ballack ön- és Markus Oberleitner normál góljával. A Werder Brement 3:1-re felülmúló Bayernnek összejött az az egyetlen helyzet, mely alapján jobb gólkülönbségüknek köszönhetően átvehették a „salátástálat”. (A Bundesliga bajnoka egy tálhoz hasonló díjat vehet át.)^[23]

A gyógyszergyáriaknak a BL-ben sem volt szerencséjük: csoportjuk harmadik helyén végeztek az FC Dynamo Kijevvel megegyező pontszámmal, de kevesebb győzelmük miatt ők kerültek át az UEFA kupába ahol idegenben lőtt több góllal az Udinese Calcio búcsúztatta őket (2:2).^[24] Emerson az év végén búcsúzott a csapattól.

Az elképesztő pechsorozat ellenére Kirsten tartotta formáját: második hely a Bundesliga legeredményesebb játékosai közt.

Habár a 2000–2001-es szezonra rányomta bélyegét az előző év „sikertelensége”, a 4. helyet azért elcsípte a Bayer 04, ezzel kvalifikálva magát a következő BL szezonra. Az idény közben futó BL szezon most sem hozott áttörést: csoportjukból újra az UEFA kupába estek vissza, ahol az AEK Athens F.C.-vel játszott gólzáporos meccseken ők húzták a rövidebbet (4:6).^[25] A 2001-es nyári átigazolási szezonban több manapság ismerősen csengő nevű játékos érkezett. A brazil válogatott Lúcio itt mutatkozott be először Európában (klubcsapatszinten). A fiatal Dimitar Berbatovot ugyan még a második csapathoz igazolták, de a 7 meccsen elért 6 góljának köszönhetően szinte azonnal felkerült az első csapathoz. Végül a ’99-ben távozó Vollborn után keletkezett űrt érkezett betölteni Hans-Jörg Butt.

Elérkeztünk a 2001–02-es idényhez, mely a Bayer 04 Leverkusen történetének legszebb szezonja lehetett … volna. Sajnálatos módon ezt a szezont emlegetik legtöbbet a Bayer 04-gyel kapcsolatban győzelemképtelennek titulálva csapatot, és ezzel elfeledkezve a ’88-as UEFA kupa és a ’93-as DFB-Pokal szereplésükről. Ám igaz, ami igaz, a 2001-2002-es év elképesztő végjátékot hozott. Először is a Bundesliga-győzelmet engedték ki a kezükből egy a 2000-es blamához egészen hasonló szituációban. Három fordulóval a szezon vége előtt a Leverkusen előnye 5 pont volt a Borussia Dortmunddal szemben, de míg a Dortmund háromszor győzött, addig a két vereség utáni 2:1-es győzelem a Hertha BSC-vel szemben a gyógyszergyáriak számára elégtelen volt a Bundesliga-győzelemhez.^[26]

Ezután a DFB-Pokal döntőjében a címvédő FC Schalke 04 várta a Leverkusent. A 2002. május 11-én lejátszott meccs 2:4-es gelsenkircheni győzelmet hozott. A Bayer 04 két találatát Berbatov és Kirsten szerezte.^[27]

A Leverkusen ekkor még a BL-ben is állt. A harmadik fordulóban az FK Crvena Zvezda-t búcsúztatták 3:0-val. Az első csoportkört is sikerrel vették, a Barcelona mögött másodikként jutottak tovább a második csoportkörbe, ahol nagyon erős ellenfeleket maguk mögé utasítva (Deportivo La Coruña, Arsenal FC és Juventus FC ) első helyen jutottak tovább! A negyeddöntőben a Liverpool FC várt rájuk. Az Anfield Roadon a „vörösök” szerény, egygólos győzelmet arattak a későbbi Leverkusen játékos, Sami Hyypiä találatával. A BayArenában azonban kinyílt a gólzsák: Ballack (2), Berbatov és Lúcio góljaira csupán két válasz érkezett, így a gyógyszergyáriak kerültek az elődöntőbe. Itt újra egy angol csapat, a szintén vörös Manchester United állta útjukat. A Manchesterben elért 2:2-es döntetlen után a Bayer 04-nek otthont elég volt kihúznia egy 1:1-es döntetlennel. Ballack és Neuville (2) szállították a gólokat.^[28]

Elérkeztünk a döntőhöz. 2002. május 15-én a glasgow-i Hampden Park stadionban a Leverkusen és a valaha volt egyik legerősebb Real Madrid nézett szembe egymással. Roberto Carlos da Silva, Makélélé, Solari, Figo, Raúl, Morientes és Zidane. Pár név az ellenfél soraiból. A meccs az esélyesebb Madridnak indult jobban: Raúl már a 8. percben gólt szerzett, ám 5 perc múlva Lúcio válaszolt. Egy beívelt labdát fejelt César kapujába. A mérkőzés nagyon kiegyenlítetten folyt egészen Zidane a 45. percben szerzett egészen elképesztő találatáig. A francia támadó Roberto Carlos középre ívelt labdáját pattanás nélkül, bal lábbal a rövid sarokba bombázta. Ezután szinte felborult a pálya. A Leverkusen összes erejével rohamozott és csak César, majd a helyére beálló fiatal Iker Casillas bravúrjai mentették meg a Realt a góltól. A királyi gárda végül győzött, a Bayer 04 pedig átvehette idei harmadik ezüstérmét.^[29]

A szezont távolabbról vizsgálva kijelenthető, hogy a Leverkusen igazi blamája a Bundesliga elvesztése volt. A Schalke 04 igazi kupaspecialista volt akkor is, a Real Madrid legyőzését pedig senki sem várta a csapattól. A 2001–02-es BL szereplés igazi sikertörténetnek nevezhető, a gyógyszergyáriak nagy pechje az időzítés, hiszen ilyen formában „csak” egy második helynek tűnik remek szereplésük.

Ballack (aki a 2002-es vb-n megkapta negyedik ezüstérmét) és Zé Roberto azonban kupákat akart nyerni, ezért átigazoltak a Bayern Münchenhez. Pótlásként a brazil válogatott Juan érkezett a Flamengóból. Érdemes megemlíteni a vb-vel kapcsolatban a klub játékosainak eddig példátlan számú szereplését. Lúcio a győztes brazil válogatottat, Oliver Neuville, Bernd Schneider, Jörg Butt, Carsten Ramelow és a már említett Michael Ballack a második német válogatottat, míg Yildiray Bastürk a harmadik helyen végző törököket erősítette.

A 2002–03-as idény a két kulcsjátékos elvesztése és az előző idény emlékei miatt pokoli nehézre sikerült. A motiválatlan csapat a 15. helyet megszerezve épphogy bent tudott maradni. A BL-ben ugyan túlélték az első csoportkört, de a Barcelona, Internazionale, Newcastle United trió lenullázta őket a második csoportkörben.^[30] E szereplés az eddigi sikeredző, Klaus Toppmöller állásába került, helyére 2003 májusában Klaus Augenthaler került az 1. FC Nürnbergtől. A helyzet iróniája, hogy az utolsó fordulók egyikében Augenthalernak volt csapatától kellett életmentő pontokat elvennie a Leverkusen bennmaradásához. 2003-ban a csapat újabb legendától vált meg. Ulf Kirsten is szögre akasztotta cipőit, de a csapatot nem hagyta el. Edzőként több éven át segítette a fiatal leverkuseni játékosok fejlődését.

Augenthaler a következő, 2003-04-es idényre összerakta a csapatot: a Bayer 04 újra felült a dobogóra, annak a harmadik fokára. Berbatov 16 góljával negyedik lett a góllövőlistán. 2004 nyarán érkezett az ukrán válogatott, Andrij Woronin a gyógyszergyáriakhoz, de a svájci Tranquillo Barnetta is ekkor kezdte szereplését (egy évig csak a Hannover 96-nál kölcsönben). Lúciót azonban átcsábították a bajorok Münchenbe, Neuville-t pedig a Borussia Mönchengladbach vitte el.

2004. június 30-án egészségügyi okokra hivatkozva lemondott posztjáról Reiner Calmund, aki 1988 óta folyamatosan menedzselte a klubot. Személyében az az ember mondott le, aki elindította a klubot az élcsapattá válás útján, és aki a sikerek legfőbb kovácsa volt. Helyére Wolfgang Holzhäuser került.

2004 különösen fontos volt a klubnak: ebben az évben volt a csapat fennállásának 100. évfordulója.

A 2004–05-ös szezon első felét meghatározta több alapjátékos lesérülése, ennek okán sok fiatal leverkuseni játékos debütálhatott a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában is. A BL csoportkörében (most már csak egy volt) az első helyen végeztek, de ami lélektanilag fontosabbnak tűnt, revansot vettek a Real Madridon egy hazai 3:0-s győzelemmel. A gólszerzők Roque Júnior (korábbi brazil válogatott védő), Jacek Krzynówek (lengyel válogatott középpályás) és França (brazil támadó) voltak. A nyolcaddöntőben azonban a Liverpool megálljt parancsolt nekik, Luis García Sanz vezetésével 2:6-os összesítéssel kiütötték a Leverkusent.^[31]

A csapat a Bundesligában sem villogott túlságosan, a 6. helyet szerezték meg. Berbatov ismét a 3. legeredményesebb gólvágója lett a szezonnak. 2005 nyarán érkezett a klubhoz a középpályás, Simon Rolfes, aki mentalitásával és megbízható játékával később kiérdemelte a csapatkapitányi karszalagot, emellett hamar a szurkolók kedvencévé vált.

2005–2006. Az igen gyenge szezonkezdet megpecsételte az addig sikeresnek mondható Augenthaler sorsát. Holzhäuser pár meccs után leváltotta, majd átmenetileg Rudi Völlerre bízta a csapat irányítását. A korai UEFA kupa búcsú (0:2 a PFC CSKA Sofiával szemben) miatt Völlernek is fel kellett állnia a kispadról, helyére jobbkeze, Michael Skibbe érkezett, akivel 2000-től 2004-ig együtt irányították a német futballválogatottat. Völler azonban nem maradt állás nélkül. Holzhäuser kihasználta a futballista töretlen népszerűségét és kinevezte őt sportigazgatónak. Michael Skibbének eközben sikerült összeszednie a csapatot, sőt, a 04/05-ös szezonhoz képest egy helyet javítva az 5. helyen végeztek. Berbatov 21 találattal a második lett a góllövőlistán. A tíz éven keresztül a gyógyszergyáriakat segítő Jens Nowotny végül 2006 nyarán átszerződött Zágrábba (GNK Dinamo Zagreb) levezetni, Dimitar Berbatovot pedig az angol Tottenham Hotspur FC vásárolta meg. A bolgár támadó helyére a fiatal Stefan Kießling érkezett a Nürnbergtől. A hórihorgas szőke csatár – Rolfeshez hasonlóan – gyorsan közönségkedvenc lett. A középpályára érkezett még a rutinos bosnyák Sergej Barbarez is, emellett a 2010-es évek kihagyhatatlan jobbhátvédje, Gonzalo Castro is felkerült a Leverkusen II-ből.

2006 VB-év volt, a rendező pedig nem más volt, mint Németország. Ennek megfelelően a leverkuseni stadion, a BayArena is ki lett választva meccsek rendezésére, ám a város végül a lehetőséget nem használta ki. Inkább megegyeztek a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel a stadion kibővítéséről 22 500-ról 40 000 férőhelyre. A megállapodás szerint a német válogatottnak a VB alatt a Bayer 04 stadionjában kellett edzenie. Ez végül Jürgen Klinsmann „jóvoltából” nem történt meg. Leverkusen így kimaradt a 2006-os VB-őrületből.

A 2006–07-es szezon újra remek UEFA kupa szereplést hozott. A Bayer 04 az első körben az FC. Siont múlta felül (3:1), majd csoportjának harmadik helyezettjeként továbbjutott a 32 közé. Itt a Blackburn Rovers FC-t búcsúztatta 3:2-es összesítéssel. A nyolcaddöntőben a francia RC Lens várt rájuk, végül 4:2-vel a Leverkusen jutott a negyeddöntőbe, ahol a CA Osasuna ejtette őket ki (0:4).^[32]
A Bundesligát a 05/06-os szezonnal megegyező eredménnyel, az 5. hellyel zárták. Berbatovot hatékonyságban azonban még nem sikerült pótolni, ezért érkezett a görögökkel 2004-ben EB-t nyerő Theofánisz Gékasz. Az ebben az évben magát első számú kapusnak felküzdő René Adler végül távozásra késztette Hans-Jörg Buttot. Átszerződött továbbá Juan az A.S. Romába és Andrij Woronin a Liverpoolba. Juan helyére a tapasztalt Manuel Friedrich érkezett, emellett a 2006-os Copa Sudamericanán feltűnő fiatal Arturo Vidal is itt kezdte meg európai karrierjét.

2007-2008 felemás szezont hozott. Míg a Bundesligában nem remekelt a csapat (csupán a 7. helyet szerezték meg), addig az UEFA kupában ismét eljutottak a negyeddöntőig. Az első körben a portugál U.D. Leiriát búcsúztatták (5:4), majd csoportjukat megnyerve (a Szpartak Moszkva, a Zürich, a Sparta Praha és a Toulouse előtt) bejutottak a 32 közé. Itt a Galatasarayt búcsúztatták 5:1-gyel, majd a ligatárs Hamburgot ütötték el a továbbjutástól idegenben szerzett több góllal (3:3). A végső győztes Zenit Szentpétervár azonban már meglepetésre Leverkusenben eldöntötte a negyeddöntő kimenetelét. 1:4 hazai pályán, így az idegenbeli 1:0-s győzelem elégtelen volt a továbbjutáshoz. Öröm azonban Stefan Kießling szereplése. A szőke támadó 7 találattal a harmadik legeredményesebb játékosa lett a kupának.^[33]

2008 nyarán a klub elbúcsúzott a 12 évig itt futballozó Carsten Ramelow-tól, aki 333 meccsével kitörölhetetlen nyomot hagyott a klub történetében. Sergej Barbarez szintén visszavonult. Érkezett viszont a fiatal brazil tehetség, Renato Augusto a CR Flamengóból a jobb szélre, emellett a Sparta Praha rutinos cseh válogatott védője, Michal Kadlec a bal szélre. Továbbá Kießling és Gekas mellé az ősi rivális Köln csatára, Patrick Helmes érkezett erősítésnek.

Michael Skibbe viszont ekkor már nem állt a csapat szolgálatában. A szurkolók a szezon folyamán egyre elégedetlenebbek lettek az edző folyamatos – eredménytelen – változtatásaival, ez odaáig fajult, hogy pár ultra a szezon utolsó meccseinek egyikén égő mezeket dobott a pályára. A 80-as, 90-es évek gólzsákja, Bruno Labbadia érkezett a megüresedett edzőposztra.
A 2008–09-es szezon nemzetközi kupaszereplés nélkül indult, így a gyógyszergyáriak a hazai szereplésre koncentrálhattak. Ez csak félig sikerült. A Bundesligát rég nem látott gyenge teljesítménnyel, mindössze a 9. pozícióban zárták, igaz Patrick Helmes 4. lett a legjobb góllövők között. A nemzetközi kupaszereplés kiharcolása így csak a német kupán (DFB-Pokal) keresztül történhetett volna meg - ez végül majdnem összejött. A Bayer 04 az első körben a Rot-Weiß Oberhausent búcsúztatta hosszabbítás után (3:2). Ezután az FC Augsburg 2:0-s, majd az Energie Cottbus 3:1-es legyőzése következett. A negyeddöntőben minden német csapat ősi riválisával, a Bayern Münchennel kerültek össze. A mérkőzés gólzáporos hazai győzelmet hozott (4:2) és előléptette a Bayer 04-et a kupa egyik elsőszámú esélyesévé. Ugyan az 1. FSV Mainz 05 elleni elődöntőben 1:1 után hosszabbítás következett, de a gyógyszergyáriak a fél óra ráadás alatt nem kevesebb, mint 3 gólt termeltek be. A döntőben a Werder Bremen együttesével találkoztak, akik 1993-ban már egyszer elütötték őket egy kupától, nevezetesen a német szuperkupától. A brémaiak a 2009. május 30-án, Berlinben rendezett kupadöntőben sajnos ezt ismét megtették. Özil az 58. perben szerzett találata döntött, a Leverkusen nem tudta megszerezni második német kupáját.^[34]

Ramelow után a veterán Bernd Schneider is szögre akasztotta cipőit. A német válogatott középpályás 10 évig viselte a leverkuseni mezt, ezzel előkelő helyen áll az örökranglistán. Schneider visszavonult, de a klub kötelékét nem hagyta el, a gyógyszergyáriak felderítőjeként kezdett dolgozni. Gekas az FC Portsmouth-hoz igazolt kölcsönbe és érdemben már nem is tért vissza. Helyére az FC Basel ifjú támadója, Eren Derdiyok érkezett. A középpályára a későbbi német válogatott, Lars Bender került fel a második csapatból. A védelem megtámogatására egy igazi nagyágyú jött: Sami Hyypiä, a Liverpool és a finn válogatott legendásan hidegfejű és csupaszív védője Leverkusenbe jött lejátszani utolsó két szezonját.

A 2007 óta (át)épülő BayArena 2009 nyarára készült el. A játékosok a munkálatok miatt a 08/09-es szezon második felének hazai mérkőzéseit a düsseldorfi LTU Arenában (Esprit Arena) játszották, emellett a téli szünet előtti 9 hazai meccset a tetőtlen BayArenában tartották. Az időjárás a szurkolókkal volt: a 9 meccs egyikén sem esett, vagy havazott. Az ultramodern, 30 000 férőhelyes stadionban 2009. augusztus 15-én játszottak először, a Bayer 04 az 1899 Hoffenheimet múlta felül 1:0-val.

2009–2010. Az európai kupaporondról lemaradt Bayer 04 ismét edzőt váltott. Az új tréner, a játékosként és edzőként is kiváló Jupp Heynckes újra elindította a csapatot a sikerek útján. Heynckes valami egészen elképesztő őszi szezont produkált a csapattal: veretlenül nyerték az idény első felét. A tavaszi szezonra azonban elfáradt a zömmel fiatalokból álló csapat és indokolatlanul sok döntetlenüknek köszönhetően beérték őket riválisaik, de veretlenségüket még egészen a 25. fordulóig megőrizték. Ekkor a Nürnbergtől kaptak ki 3:2-re, igaz majdnem sikerült felállniuk 3:0-ról. A hátralévő 9 meccs során csupán kétszer győztek, viszont négyszer is kikaptak, így a csodálatos őszi szezon eredménye „csak” a 4. helyre lett elég. Stefan Kießling a góllövő- és a kanadai táblázaton is a 2. helyet érte el.

A 2010-es, Dél–Afrikában megrendezett VB-n több leverkuseni játékos is képviselte magát. Stefan Kießling és az erre a szezonra kölcsönkapott Toni Kroos a hatékonyan és közönségszórakoztatóan játszó német válogatottat erősítette, igaz, sok játéklehetőséget nem kaptak. Adler sokáig a német válogatott első számú kapusának számított, ám egy súlyos bordasérülés következtében ki kellett hagynia a VB-t, a szintúgy sérült Simon Rolfes-hez hasonlóan. A másik közönségkedvenc, Ghána labdarúgó csapatában játszott Hans Sarpei, igaz Kroos-hoz hasonlóan nyáron ő is klubot váltott. Tranquillo Barnetta és Eren Derdiyok a svájci válogatott kihagyhatatlan tagjai voltak, Arturo Vidal pedig Chilét erősítette.

2010 nyarán egy nagy visszatérést ünnepelhettek a szurkolók: Michael Ballack érkezett a Chelsea-től. A német futball csillaga 2 éves szerződést kötött a Bayer 04-gyel. A Hamburg tehetsége, Sidney Sam is ekkor érkezett a klubhoz.

2010–2011. A Bayer 04 a Bundesligában elért 4. helyezésének köszönhetően újabb sorozatban mutatkozhatott be, méghozzá az UEFA kupa örökösében, az Európa Ligában (UEFA Europa League). A play-off körben kezdtek, ahol magabiztosan, 6:1-es összesítéssel búcsúztatták az ukrán SC Tavriya Simferopolt. A Leverkusen első Európa Ligában esett gólját Michal Kadlec szerezte, aki az első meccs első percében talált be. A csoportkörben az első EL-kiírás győztesével, az Atlético de Madriddal, valamint a hazai pályán félelmetes szaloniki-i Aris F.C.-vel és a Rosenborg BK-val kerültek egy csoportba. Három győzelemmel és három döntetlennel a gyógyszergyáriak simán továbbjutottak, meglepetésre mögöttük az Aris lépett tovább. A nyolcaddöntőben az ukrán (-brazil) FC Metalist Kharkivot búcsúztatták könnyedén (6:0), ám a negyeddöntőben a Villarreal CF két igen izgalmas és a látványos meccsen felülmúlta őket (3:5).^[35]
A jó kupaszerepléshez remek Bundesliga-szereplés párosult. Ugyan a későbbi bajnok Dortmundnak az egész mezőny csak a hátát látta, de azt a Leverkusen a legközelebbről, és magabiztos játékkal a második helyen zártak. Tették ezt úgy, hogy az utolsó meccseken már biztos volt Jupp Heynckes távozása. Az edzőt a Bayern csábította magához, utóda a Freiburg mestere, Robin Dutt lett. (A szezonzárón pont Dutt Freiburgja ellen játszott a Leverkusen. A jövő évi szereplés miatt igazából mindkét edzőnek a vereség jött volna jobban, végül 1:0-s Bayer 04 siker született.) Érdekesség, hogy a csapat legtöbb gólját Arturo Vidal, a védekező középpályás szerezte 10 találattal. Ennek magyarázata, hogy a szezonban a Leverkusen csapatának volt a legtöbb gólszerzője, így a találatok megoszlottak.

Patrick Helmes a Wolsburgba, Vidal pedig a Juventusba igazolt, távozásuk a következő évi BL-szereplést tekintve igen fájó. Hyypiä visszavonult, de a Bayer 04 kötelékében maradt és az edzősködéssel kezdett foglalkozni. Érkezett viszont a Mainz gólzsákja, André Schürrle, aki már 20 évesen debütált a német válogatottban.

2011 nyarán Németországban került sor a női VB megrendezésére, a felújított BayArena így végre otthont adhatott egy nemzetközi válogatott-tornának. 4 meccset játszottak a stadionban, 3 csoportmeccset (Japán-Mexikó, Kolumbia-Svédország, Ausztrália-Norvégia) és egy negyeddöntőt (Anglia-Franciaország).

2011–2012. Robin Dutt irányítása alatt nem kezdett túl meggyőzően a Leverkusen. Az őszi szezon végén mindössze a 6. helyen álltak, a legnagyobb probléma a „gólképtelenség” volt. A márciusban, egymás után 4 hozható meccsen elszenvedett vereség után a klub vezetősége menesztette Robin Duttot, helyét a kispadon a csapat korábbi játékosa, Sami Hyypiä és az U19-eseket irányító Sascha Lewandowski vették át. A duó visszaterelte a Bayer 04-et a helyes útra: a gyógyszergyáriak az 5. helyen zártak. Stefan Kießling 16 góllal a szezon legeredményesebb leverkuseni játékosa lett.
A BL-ben a Bayer 04 nagyon erős ellenfeleket kapott: csoportjának tagjai a Valencia, a Chelsea és a Genk voltak. Meglepetésre a gyógyszergyáriak nemhogy továbbjutottak, de csak az utolsó meccsen elért döntetlennek „köszönhetően” nem nyerték meg négyesüket. A második pozíciónak azonban ára volt, a világ legjobb csapatát, a Messi, Xavi és Iniesta nevével fémjelezett Barcelonát sorsolták ki ellenfelüknek. Míg az otthoni meccsen a gyógyszergyáriak szépen helyt álltak és "csupán" 1:3-ra kaptak ki, addig a Camp Nou-ban beindult a katalán gépezet és elképesztő, 7:1-es vereséget mértek a Leverkusenre. Kétes dicsőség a Bayer 04-nek, hogy a Barca argentin zsenije, Lionel Messi a BL fennállása során elsőként szerzett egy meccsen öt gólt.

2012-2013. A Lewandowski-Hyypiä duó átmentette a csapat remek formáját a következő évre is, mely a Bundesliga - kereken - 50. idénye volt. A Leverkusen a rekordokat döntögető Bayern és a Dortmund mögött a harmadik helyet csípte el, kiegyensúlyozott és néhol (főként a tavaszi szezon elején) parádés játékkal. A csapat sikerének kulcsa a Schürrle-Kießling-Castro támadóhármas volt, akik 42 gólt vállaltak a Bayer 65 találatából. Kießling a szezon végén elnyerte a gólkirályi címet, méghozzá az utolsó mérkőzés utolsó percében szerzett találatának köszönhetően! 25 gólt előtte senki, még a legendás Ulf Kirsten sem szerzett a gyógyszergyáriak színeiben.
Az Európa Ligában a csapat már a legjobb 32 között búcsúzni kényszerült, a későbbi döntős Benfica ejtette ki őket egy igen kiélezett párharcban. (A csoportkörben a második helyen zárt a Leverkusen, ellenfelei a Metaliszt Harkiv, a Rosenborg és Rapid Wien voltak.)

2013 májusában több fontos személyi változás történt a csapat vezetőségében. Sascha Lewandowskit a Bayer 04 utánpótlás-vezetőjévé nevezték ki, így a csapat egyedüli edzője Sami Hyypiä lett. Emellett bejelentette visszavonulását a Leverkusen elnöke, Wolfgang Holzhäuser, aki 1998 óta igazgatta a Bayer 04 Leverkusen Fußball GmbH-t. Utóda Michael Schade lett.

Az UEFA-kupa győztes csapat

Vollborn Rolff Seckler A. Reinhardt K. Reinhardt Schreier Buncol Falkenmayer Csha Götz Tita

A döntő második meccsének felállása

Bundesliga

• 1-szeres német bajnok: 2023–24
• 5-szörös második helyezett: 1996–97, 1998–99, 1999–2000, 2001–02, 2010–11

DFB-Pokal

• 2-szeres német kupagyőztes: 1992–93, 2023–24
• 3-szoros német kupa-döntős: 2001–02, 2008–09, 2019–20

Német Szuperkupa

• 1-szeres német szuperkupa-győztes: 2024
• 1-szeres német szuperkupa-döntős: 1993

UEFA-kupa/Európa-liga

• 1-szeres UEFA-kupa-győztes: 1987–88
• 1-szeres Európa-liga-döntős: 2023–24
• 1-szeres UEFA-kupa-elődöntős: 1994–95

Bajnokok Ligája

• 1-szeres Bajnokok Ligája-döntős: 2001–02

Szezon	Hely	GK[36]	Pont[36]	Gólkirály[37]	Edző	Német Kupa	Nemzetközi kupaszereplés
1979/80	12.	45:61	32−36	Peter Szech (9)	Willibert Kremer	2. forduló	Nem indult
1980/81	11.	52:53	30−38	Arne Larsen Økland (16)	Willibert Kremer	2. forduló	Nem indult
1981/82	16.	45:72	25−43	Arne Larsen Økland (14)	Willibert Kremer Gerd Kentschke	3. forduló	Nem indult
1982/83	11.	43:66	29−39	Arne Larsen Økland (13)	Dettmar Cramer	2. forduló	Nem indult
1983/84	7.	50:50	34−34	Herbert Waas (15)	Dettmar Cramer	1. forduló	Nem indult
1984/85	13.	52:54	31−37	Herbert Waas (11)	Dettmar Cramer	Negyeddöntő	Nem indult
1985/86	6.	63:51	40−28	Csha Bomgun (17)	Erich Ribbeck	Negyeddöntő	Nem indult
1986/87	6.	56:38	39−29	Herbert Waas (15)	Erich Ribbeck	2. forduló	UEFA-kupa, 2. kör
1987/88	8.	53:60	32−36	Christian Schreier (11)	Erich Ribbeck	1. forduló	UEFA-kupa, győztes
1988/89	8.	45:44	34−34	Christian Schreier (8)	Rinus Michels Jürgen Gelsdorf	Elődöntő	UEFA-kupa, 1. kör
1989/90	5.	40:32	39−29	Marek Leśniak (8)	Jürgen Gelsdorf	2. forduló	Nem indult
1990/91	8.	47:46	35−33	Ulf Kirsten (11)	Jürgen Gelsdorf Peter Hermann	2. forduló	UEFA-kupa, 3. kör
1991/92	6.	53:49	43−33	Ulf Kirsten (12)	Reinhard Saftig	Elődöntő	Nem indult
1992/93	5.	64:45	40−28	Ulf Kirsten (20)	Reinhard Saftig Dragoslav Stepanović	Győztes	Nem indult
1993/94	3.	60:47	39−29	Paulo Sérgio (17)	Dragoslav Stepanović	Negyeddöntő	KEK, negyeddöntő
1994/95	7.	62:51	36−32	Rudi Völler (16)	Dragoslav Stepanović Erich Ribbeck	2. forduló	UEFA-kupa, elődöntő
1995/96	14.	37:38	38	Rudi Völler (10)	Erich Ribbeck Peter Hermann	Elődöntő	Nem indult
1996/97	2.	69:41	69	Ulf Kirsten (22)	Christoph Daum	1. forduló	Nem indult
1997/98	3.	66:39	55	Ulf Kirsten (22)	Christoph Daum	Negyeddöntő	BL, negyeddöntő
1998/99	2.	61:30	63	Ulf Kirsten (19)	Christoph Daum	2. forduló	UEFA-kupa, 2. kör
1999/00	2.	74:38	73	Ulf Kirsten (17)	Christoph Daum	3. forduló	BL, első csoportkör UEFA-kupa, 3. kör
2000/01	4.	54:40	57	Oliver Neuville (15)	Christoph Daum Rudi Völler Berti Vogts	Nyolcaddöntő	BL, első csoportkör UEFA-kupa, 3. kör
2001/02	2.	77:38	69	Michael Ballack (17)	Klaus Toppmöller	Döntő	BL, döntő
2002/03	15.	47:56	40	Daniel Bierofka (7)	Klaus Toppmöller Thomas Hörster Klaus Augenthaler	Elődöntő	BL, 2. csoportkör
2003/04	3.	73:39	65	Dimitar Berbatov (16)	Klaus Augenthaler	Nyolcaddöntő	Nem indult
2004/05	6.	65:44	57	Dimitar Berbatov (20)	Klaus Augenthaler	2. forduló	BL, nyolcaddöntő
2005/06	5.	64:49	52	Dimitar Berbatov (21)	Klaus Augenthaler Rudi Völler Michael Skibbe	2. forduló	UEFA-kupa, 1. kör
2006/07	5.	54:49	51	Andrij Voronyin (10)	Michael Skibbe	2. forduló	UEFA-kupa, negyeddöntő
2007/08	7.	57:40	51	Theofánisz Gékasz (11)	Michael Skibbe	1. forduló	UEFA-kupa, negyeddöntő
2008/09	9.	59:46	49	Patrick Helmes (21)	Bruno Labbadia	Döntő	Nem indult
2009/10	4.	65:38	59	Stefan Kießling (21)	Jupp Heynckes	2. forduló	Nem indult
2010/11	2.	64:44	68	Arturo Vidal (10)	Jupp Heynckes	2. forduló	EL, nyolcaddöntő
2011/12	5.	52:44	54	Stefan Kießling (16)	Robin Dutt Sami Hyypiä és S. Lewandowski	1. forduló	BL, nyolcaddöntő
2012/13	3.	65:39	65	Stefan Kießling (25)	Sami Hyypiä és Sascha Lewandowski	Nyolcaddöntő	EL, a legjobb 32
2013/14	4.	60:41	61	Stefan Kießling (15)	Sami Hyypiä Sascha Lewandowski	Negyeddöntő	BL, nyolcaddöntő
2014/15	4.	62:37	61	Karim Bellarabi (12)	Roger Schmidt	Negyeddöntő	BL, nyolcaddöntő
2015/16	3.	56:40	60	Chicharito (17)	Roger Schmidt	Negyeddöntő	BL, csoportkör EL, nyolcaddöntő
2016/17	12.	53:55	41	Chicharito (11)	Roger Schmidt Tayfun Korkut	Nyolcaddöntő	BL, nyolcaddöntő
2017/18	5.	58:44	55	Kevin Volland (14)	Heiko Herrlich	Elődöntő	Nem indult
2018/19	4.	69:52	58	Kai Havertz (17)	Heiko Herrlich Peter Bosz	Nyolcaddöntő	EL, a legjobb 32
2019/20	5.	61:44	63	Kai Havertz (12)	Peter Bosz	Döntő	BL, csoportkör EL, negyeddöntő
2020/21	6.	53:39	52	Lucas Alario (11)	Peter Bosz Hannes Wolf	Nyolcaddöntő	EL, a legjobb 32
2021/22	3.	80:47	64	Patrik Schick (24)	Gerardo Seoane	2. forduló	EL, nyolcaddöntő
2022/23	6.	57:49	50	Moussa Diaby (9)	Gerardo Seoane Xabi Alonso	1. forduló	BL, csoportkör EL, elődöntő
2023/24	1.	89:24	90	Victor Boniface (14)	Xabi Alonso	Győztes	EL, döntő
2024/25					Xabi Alonso		BL

2024. augusztus 20. szerint

Keret
Szám	Nemz.	Név	Születési idő (kor)	Poszt	A csapatnál (óta)
Kapusok
01		Lukáš Hrádecký	1989. november 24. (34 éves)	Kapus	2018
17		Matěj Kovář	2000. május 17. (24 éves)	Kapus	2023
36		Niklas Lomb	1993. július 28. (31 éves)	Kapus	2008
Hátvédek
03		Piero Hincapié	2002. január 9. (22 éves)	Középhátvéd	2021
04		Jonathan Tah	1996. február 11. (28 éves)	Középhátvéd	2015
06		Odilon Kossounou	2001. január 4. (23 éves)	Középhátvéd	2021
12		Edmond Tapsoba	1999. február 2. (25 éves)	Középhátvéd	2020
13		Arthur	2003. március 17. (21 éves)	Jobb hátvéd	2023
20		Alejandro Grimaldo	1995. szeptember 20. (29 éves)	Bal hátvéd / szélső	2023
30		Jeremie Frimpong	2000. december 10. (23 éves)	Jobb hátvéd / szélső	2021
44		Jeanuël Belocian	2005. február 17. (19 éves)	Középhátvéd	2024
Középpályások
07		Jonas Hofmann	1992. július 14. (32 éves)	Szélső / támadó középpályás	2023
08		Robert Andrich	1994. szeptember 22. (30 éves)	Védekező középpályás	2021
10		Florian Wirtz	2003. május 3. (21 éves)	Támadó középpályás	2020
24		Aleix García	1997. június 28. (27 éves)	Középső / védekező középpályás	2024
25		Exequiel Palacios	1998. október 5. (26 éves)	Középső középpályás	2020
32		Gustavo Puerta	2003. július 23. (21 éves)	Középső középpályás	2023
34		Granit Xhaka	1992. szeptember 27. (32 éves)	Középső / védekező középpályás	2023
47		Ayman Aourir	2004. október 6. (20 éves)	Középső / támadó középpályás	2018
Támadók
11		Martin Terrier	1997. március 4. (27 éves)	Szélső	2024
14		Patrik Schick	1996. január 24. (28 éves)	Csatár	2020
19		Nathan Tella	1999. július 5. (25 éves)	Szélső	2023
21		Amine Adli	2000. május 10. (24 éves)	Szélső	2021
22		Victor Boniface	2000. december 23. (23 éves)	Csatár	2023

Nemz.	Név	Poszt	Csapat	Bajnokság	Visszatér
	Noah Mbamba	Középpályás	Fortuna Düsseldorf	2. Bundesliga	2025. június

2004-ben – a klub alapításának 100. évfordulóján – a szurkolók szavazatai alapján állították össze az évszázad csapatát.

Kapus: R��diger Vollborn – Csere: Hans-Jörg Butt

Védők: Lúcio, Jens Nowotny, Juan, Jorginho – Csere: Christian Wörns, Thomas Hörster, Jan Heintze

Középpályások: Emerson, Michael Ballack, Zé Roberto, Bernd Schneider – Csere: Paulo Sérgio, Carsten Ramelow, Bernd Schuster

Csatárok: Ulf Kirsten, Rudi Völler – Csere: Csha Bomgun

Bővebben: A Bayer 04 Leverkusen labdarúgóinak listája

Német labdarúgók

René Adler Michael Ballack Bubi Becks Stefan Beinlich Hans-Jörg Butt Holger Fach

Franco Foda Jürgen Gelsdorf Falko Götz André Gumprecht Kai Havertz Thomas Hörster

Richard Job Stefan Kießling Ulf Kirsten Toni Kroos Hans-Peter Lehnhoff Freddy Mutz

Oliver Neuville Jens Nowotny Carsten Ramelow Simon Rolfes Wolfgang Rolff Bernd Schneider

Christian Schreier Bernd Schuster André Schürrle Andreas Thom Rüdiger Vollborn Rudi Völler

Herbert Waas Christian Wörns Norbert Ziegler

Külföldi labdarúgók

Brazília Emerson França Jorginho Juan Roque Júnior Lúcio Robson Ponte Zé Roberto Tita Bosznia-Hercegovina Sergej Barbarez Emir Spahić Bulgária Dimitar Berbatov Chile Arturo Vidal

Dánia Jan Heintze Dél-Korea Csha Bomgun Szon Hungmin Egyesült Államok Landon Donovan Thomas Dooley Frankie Hejduk Claudio Reyna John Thorrington Finnország Sami Hyypiä Lukáš Hrádecký Görögország Theofánisz Gékasz

Hollandia Erik Meijer Horvátország Marko Babić Niko Kovač Robert Kovač Lengyelország Andrzej Buncol Jacek Krzynówek Adam Matysek Mexikó Chicharito Norvégia Arne Larsen Økland Románia Ioan Lupescu

Spanyolország Daniel Carvajal Svájc Tranquillo Barnetta Eren Derdiyok Granit Xhaka Pascal Zuberbühler Törökország Yıldıray Baştürk Hakan Çalhanoğlu Ukrajna Andrij Voronyin

A Bayer 04 Leverkusen edzői 1950-től sorolva. Labda-ikon jelzi (), amennyiben az edző játékos pályafutása során a Leverkusen futballistája volt.

Lori Polster (1950.) Raimond Schwab (1950.–1951.) Franz Strehle (1951.–1953.) Sepp Kretschmann (1953.–1956.) Emil Melcher (1956.–1957.) Edmund Conen (1957.–1959.) Theo Kirchberg (1959.–1960.) Erich Garske (1960.–1962.) Fritz Pliska (1962.–1965.) Theo Kirchberg (1965.–1971.) Gero Bisanz (1971.–1973.) Friedhelm Renno (1973.–1974.) Manfred Rummel (1974.–1976. 02.) Radoslav Momirski (1976. 02.–1976. 03.) Willibert Kremer (1976. 04.–1981. 11.) Gerd Kentschke (1981. 11.–1982. 06.)

Dettmar Cramer (1982. 07.–1985. 06.) Erich Ribbeck (1985. 07.–1988. 06.) Rinus Michels (1988. 07.–1989. 04.) Jürgen Gelsdorf (1989. 04.–1991. 05.) Peter Hermann (1991. 05.–06.) Reinhard Saftig (1991. 07.–1993. 04.) Dragoslav Stepanović (1993. 04.–1995. 04.) Erich Ribbeck (1995. 04.–1996. 04.) Peter Hermann (1996. 04.–06.) Christoph Daum (1996. 07.–2000. 10.) Rudi Völler (2000. 10.–11.) Berti Vogts (2000. 11.–2001. 05.) Klaus Toppmöller (2001. 07.–2003. 02.) Thomas Hörster (2003. 02.–05.) Klaus Augenthaler (2003. 05.–2005. 09.) Rudi Völler (2005. 09.–10.)

Michael Skibbe (2005. 10.–2008. 05.) Bruno Labbadia (2008. 07.–2009. 06.) Jupp Heynckes (2009. 06.–2011. 07.) Robin Dutt (2011. 07.–2012. 04.) S. Hyypiä és S. Lewandowski (2012. 04.–2013. 06.) Sami Hyypiä (2013. 07.–2014. 04.) Sascha Lewandowski (2014. 04.–06.) Roger Schmidt (2014. 06.–2017. 03.) Tayfun Korkut (2017. 03.–05.) Heiko Herrlich (2017. 06.–2018. 12.) Peter Bosz (2018. 12.–2021. 03.) Hannes Wolf (2021. 03.–06.) Gerardo Seoane (2021. 07.–2022. 10.) Xabi Alonso (2022. 10.– )

A csapat tagjai 1923-ban két futballpályát építettek fel. A Bayer Platz-nak nevezett komplexum 9 évig adott otthont a Leverkusen hazai mérkőzéseinek. Miután a csapat feljutott a kölni körzet első osztályába, a Dhünnaue mezős területén új sportlétesítmény építésébe fogtak. Az Am Stadtparkra keresztelt stadion 1932. szeptember 4-én nyitotta meg kapuit. 1941-ben az Am Stadtpark köré fából lelátókat emeltek, így akár 15 ezren is láthatták a Bayer 04 egy-egy mérkőzését.

1954-ben, a saját régiója másodosztályában játszó csapat vezetősége egy modern sportlétesítmény létrehozása mellett döntött. 1956. április 23-án a klub elnökének, Dr. Fritz Jacobinak ásónyomaival indult el az új stadion építése, melyet az Am Stadtpartól nem messze, attól északra helyeztek el. Az épületegyüttest 1958. augusztus 2-án adták át, a 20 ezer férőhelyes stadiont a Bayer AG korábbi elnökéről, Ulrich Haberlandról nevezték el. 1963-ban reflektorokkal szerelték fel a pályát.

Miután 1979-ben a Leverkusen feljutott a Bundesligába, és a 80-as évek közepétől nemzetközi kupákon is részt vett, az Ulric-Haberland-Stadiont tetőszerkezettel látták el. 1988-ban már a kész - átlátszó - tető alatt hódították el az UEFA-kupát.1996 és '97 között az épület befogadóképességét 22500-ra növelték, majd egy évvel később talajfűtéssel látták el. 1998-ban a stadion új nevet kapott: BayArena. 1999-től az épület oldalában már helyet kaptak irodák, egy étterem és egy hotel is.

2007-ben alapvető átalakítási munkák kezdődtek meg, melynek során a BayArenát 30 ezer férőhelyesre bővítették. Az átépítés utáni első hivatalos mérkőzést 2009. augusztus 15-én játszotta a Leverkusen. 2013 nyara óta ismét vannak állóhelyek a stadionban.^[38][39]

Kezdetben a Bayer 04-nek igen szűk szurkolótábora volt. Ennek oka, hogy Leverkusen egy több kis településből szervezett ipari város, mely csupán rövid történelmi múlttal rendelkezik. Később, a Bundesligába jutás küszöbén, 1976-ban alakult meg az első "hivatalos" rajongói klub: az 1. Fan-Club 1976. Alapítói - Gerd Wölwer és Karl-Heinz Groß - 1976. november 25-én egy klubházat nyitottak, ahol a gyógyszergyáriak szurkolói mezeket és zászlókat kaphattak egy-egy hazai mérkőzés előtt. A klub ezen kívül rendezvényeket, versenyeket és játékos-szurkoló találkozókat szervezett. (A csoport ma is létezik, címerük azonos a város címerével - vörös oroszlán - csak az oroszlán keze alatt egy labda látható.) A 80-as évek végén, 90-es évek elején a sikeres nemzeti és nemzetközi szereplés újabb rajongói klubokat hívott életre. Németország-szerte megközelítőleg 350 kör alakult, ezeknek többsége még ma is működik. 1989-ben megjelentek az első Leverkusen-ultrák, akik Mad Boyz Leverkusen néven tömörültek csoportba. Őket követték az 1990-ben alakult Soccer Boys és a Madness fiataljai.
2005 óta a Bayer-04-Club szervezi a szurkolói tevékenységeket. A klub kedvezményes jegyeket, szervezett utazásokat, játékos-szurkoló találkozókat és egyéb közös programokat biztosít a tagoknak. Havilapjuk a tagok számára ingyenesen elérhető BayArena Magazin. Egy 2010 januárjában végzett felmérés alapján a klub közel 25 ezer tagot számlál.^[40][41]

A Leverkusen legfőbb riválisa az 1. FC Köln. Találkozóik igazi rangadónak számítanak és rendszerint heves, indulatokkal teli mérkőzéseket hoznak. A két csapat szembenállása elsősorban földrajzi okokkal magyarázható - csak pár kilométer választja el a két várost, emellett (ezért) mindkét csapat szurkolótábora magáénak tudja a "Rajna-vidék csapata" címet.
A Bayer 04 szurkolói a klubhoz több szállal kötődő KFC Uerdingen 05 együttesét sem kedvelik. A 80-as évek végén sikeres krefeldi kiscsapatnak (egészen 1995-ig) a Bayer volt a főszponzora. Mérsékelt rivalizálás tapasztalható a Fortuna Düsseldorf szurkolóival szemben. Ugyan Kölnhöz hasonlóan Düsseldorf is szomszédos település, ám a két csapat viszonylag rövid közös múltra tekinthet vissza.
A Leverkusen szurkolóit baráti kapcsolat fűzi a Kickers Offenbach drukkereihez. A két szurkolótábor közös múltja az 1980/81-es Bundesliga szezonban kezdődött. A harmadik játéknapon a Bayer 04 az Eintracht Frankfurt csapatát fogadta és a 16. percben a hazai Jürgen Gelsdorf rendkívül durva szabálytalansága után az (akkor még) frankfurti Cha Bum-Kunt kórházba kellett szállítani.^[42] A meccset - és legjobb játékosukat elvesztő - frankfurti drukkerek bosszút esküdtek a gyógyszergyáriaknak. A február elején megrendezett visszavágón azonban a Frankfurt helyi riválisának, a Kickers Offenbach csapatának szurkolói társultak a Leverkusen drukkereivel, megvédve őket a frankfurti atrocitásoktól. Ezt a gesztust a Bayer 04 szurkolói sosem felejtik el.
Érdekesség még, hogy egy évvel később, az 1981/82-es szezon végén a két csapat osztályozót játszott egymással a Bundesligában maradásért (ill. feljutásért), melyet a Leverkusen nyert 3:1-es összesítéssel.

Az alábbi táblázatok adatai az 1977 utáni Leverkusen-játékosok Bundesliga szereplésére vonatkoznak. A vastagon kiemelt játékosok jelenleg is a Bayer 04 játékosai, adataik utolsó frissítési ideje: 2024.05.29.

Legtöbbször pályára lépő játékosok   Név Évek Mérkőzések 1. Rüdiger Vollborn 1982–1999 401 2. Ulf Kirsten 1990–2003 350 3. Stefan Kießling 2006–2018 344 4. Carsten Ramelow 1996–2008 333 5. Thomas Hörster 1977–1991 332* 6. Simon Rolfes 2005–2015 288 7. Gonzalo Castro 2005–2015 286 8. Bernd Schneider 1999–2009 263 9. Jonathan Tah 2015– 258 10. Lars Bender 2009–2021 256

Legeredményesebb leverkuseni játékosok   Név Évek Gólok Gól/Meccs 1. Ulf Kirsten 1990–2003 182 0.52 2. Stefan Kießling 2006–2018 131 0.38 3. Herbert Waas 1982–1990 71 0.34 4. Dimitar Berbatov 2001–2006 69 0.45 5. Christian Schreier 1984–1991 63 0.31 6. Csha Bomgun 1983–1989 52 0.28 7. Paulo Sérgio 1993–1997 47 0.39 8. Kevin Volland 2016–2020 44 0.38 9. Patrik Schick 2020– 43 0.48 10. Arne Larsen Økland 1980–1983 43 0.43

.*Thomas Hörster 332 Bundesliga mérkőzésen és 72 Bundesliga II (Nord) mérkőzésen lépett pályára Leverkusen-játékosként

A Leverkusen rendkívül sokáig hűséges maradt sportszergyártó vállalatához, hiszen a 70-es évektől kezdve egészen 2016-ig Adidas márkát használtak. Azonban 2015-ben a német óriáscég bejelentette, hogy változtat üzleti stratégiáján, más piacokra teszi át a hangsúlyt és nem hosszabbítja meg szerződését a Bayerrel. Több nagy cég neve is felmerült ezután - pl. Nike, Under Armour - ám féléves egyezkedés után, végül 2016. február 5-én a klub meglepetésre bejelentette, hogy 2+1 éves szerződést köt a hazai Jako sportszergyártó (kis)céggel.^[60] A német céggel történő hat év együttműködés után a csapat a fiatal, start-up alapú angol Castore sportszergyártóval szerződött le. A gyorsan terjeszkedő cégnek a Newcastle, a Wolves és a Rangers után a Leverkusen lett a negyedik jelentős partnere a futballban és az első a Bundesligában. Az együttműködés a 2022-23-as idénnyel veszi kezdetét.^[61]

A Leverkusen alapszínei - az alapítástól kezdve - a vörös és a fekete voltak. A 30-as években jelent meg a mezeken a Bayer-logo, mely egészen a 90-es évekig uralta a pólók hasi oldalát. 1984-ben, amikor az SV Bayer 04 Leverkusen egyesült a TuS 04-lel, a csapat színei átmenetileg vörös-fehérre változtak. 1991-ben a Bayer-logo méretét lecsökkentették, és a mez hasi részen a gyógyszergyár különböző termékeit kezdték népszerűsíteni. 1994-ben a csapat harmadik mezeként újra feltűnt a klasszikus vörös-fekete szerelés, mely oly nagy sikert váltott ki a szurkolók között, hogy az 1995-ös szezonra (11 év után) ismét ez lett a hazai színösszeállítás. Az ezredforduló után a Bayer lemondott a mezszponzori jogáról, innentől kezdve különböző vállalatok hirdetnek a csapat trikóin.

A Bayer 04 Leverkusen hazai mezei 1979-től:

1979–1982

1982–1984

1984–1985

1985–1986

1986–1987

1987–1988

1988–1989

1989–1990

1990–1991

1991–1992

1992–1993

1993–1994

1994–1995

1995–1996

{{{title}}}

1998–2000

2000–2002

2002–2004

2004–2006

2006–2008

2008–2010

2010–2012

2012–2013

2013–2014

2014–2015

2015–2016

2016–2017

2017–2018

2018–2019

2019–2020

2020–2021

2021–2022

2022–2023

2023–2024

A Bayer 04 Leverkusen mezszponzorai az alapítástól napjainkig

• 1904-1992: Bayer (gyógyszergyártó vállalat)
• 1992-1995: Talcid (Bayer AG termék)
• 1995-1997: Alka-Seltzer (Bayer AG termék)
• 1997-2000: Aspirin (Bayer AG termék)
• 2000-2001: Avanza (RWE)
• 2001-2007: RWE (energiaszolgáltató vállalat)
• 2007-2011: TelDaFax ENERGY (energiaszolgáltató vállalat)
• 2011-2013: SunPower (napenergiával foglalkozó vállalat)
• 2013-2016: LG Electronics (elektronikai vállalat)
• 2016-0000: Barmenia Versicherungen (biztosító társaság)

A Bayer 04 Leverkusen női csapata 2008-ban alakult a TuS Köln rrh. csapatának megvásárlásával/megmentésével. 2010 és 2017 között a női első osztályban szerepelt, 2017-től a másodosztály tagja.
edző: Verena Hagedorn