Bókay Zoltán

Bókay Zoltán
Született	Bókay Zoltán Károly Lajos 1885. szeptember 9.[1] Budapest[2]
Elhunyt	1955. április 1. (69 évesen) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Varga Irma Jozefa (h. 1920–1929) Bydeskuthy Terézia Laura (h. 1930–1955)
Szülei	Bókay Árpád
Foglalkozása	gyermekgyógyász
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1908, orvostudomány)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (Falsírboltok jobb: 490)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bókay Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bókay Zoltán (Budapest, 1885. szeptember 9. – Budapest, Ferencváros, 1955. április 1.)^[4] gyermekgyógyász, egyetemi tanár.

Apai nagyapja Bókai János (1822–1884) orvos, gyermekgyógyász; anyai nagyapja Herrich Károly (1818–1888) vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos. Szülei Bókay Árpád (1856–1919) orvos, belgyógyász, farmakológus és Herrich Szidónia (1863–1946). Első felesége Varga Irma volt, akit 1920. május 4-én vett nőül. Második házastársa Bydeskuty Terézia volt, akivel 1930-ban kötött házasságot Budapesten.

A Budapesti Tudományegyetemen szerezte orvosi diplomáját 1908-ban, valamint Berlinben és Párizsban is képezte magát. 1907-től gyakornok volt a kórbonctani intézetben, később ugyanott tanársegéd. 1909-től a Stefánia-gyermekkórházban dolgozott, 1916-tól magántanár volt, majd 1918-ban az egyetemi gyermekklinika munkatársa lett. Az első világháború alatt negyven hónapos frontszolgálatot teljesített, mint ezredorvosfőnök, a délnémet hadsereg higiénikusa, 1914 és 1917 között egy mozgó tábori kórház parancsnoka volt, majd az Isonzó-hadsereg egyik maláriaállomásának vezetője, 1917–18-ban pedig a budapesti honvéd helyőrségi kórház laboratóriumának orvosa. 1926-ban egyetemi címzetes rendkívüli tanár, 1930 és 1947 között a debreceni egyetemen nyilvános rendes tanár, valamint a gyermekklinika vezetője. 1951-től egészen haláláig a budapesti IX. kerületi Poliklinikán mint főorvos teljesített szolgálatot. A meningitis tuberculosa liquor-diagnosztikájával foglalkozott. Az agyhártyagyulladások megkülönböztető kórisméjével kapcsolatos dolgozatai magyarul és idegen nyelven is napvilágot láttak. Halálát koszorúér-elzáródás okozta.

• A gyermekorvoslás tankönyve (Bókay Jánossal és Flesch Árminnal, Budapest, 1912; 4., bővített kiadás: 1925)
• A veleszületett szívbajok monographiája esetek kapcsán (Budapest, 1913)
• A gyermekkori pyelocystitisek kezelése autovaccinával. (Budapest, 1925)
• Alkalimegoszlás csecsemők vérserumában. (Magyar Orvosi Archívum, 1927)
• A csecsemőkori bronchopneumonia therapiájának mai állása. (Orvosképzés, 1929)
• A gyermekkori tuberculosisról. (Orvosképzés, 1930)
• Vesegyulladások cukortherapiájáról. Kostyál Lászlóval. – A gyermekkori pyelocystitisek pathológiája és therápiája. (Orvosképzés, 1933)
• A vérzéses vesegyulladások gyógykezelése. (Orvosok és Gyógyszerészek Lapja, 1936)
• Az extraanthaema szerepe a chorea minor gyógykezelésében. (Orvosképzés, 1936)
• A gyermekkori vesegyulladások és azok kezelése. (Orvosképzés, 1937)
• A varicella és herpes zoster összefüggéséről: erythema subitum. (Gyógyászat, 1938)
• A csecsemőhalandóság elleni küzdelem Magyarországon. (Debreceni Szemle, 1939)
• A kifáradás szerepe a táplálkozási zavarok létrejöttében. (Debrecen, 1940)
• Gyermekklinikai előadások. B. Z. előadásai alapján összeáll. Szűcs Sándor. (Debrecen, 1943)
• A kisgyermekek mesterséges táplálása a mai viszonyok között, tekintettel a tehéntejhiányra. (Egészség, 1943)
• A gyermekkori tetanus therapiája. (Budapest, 1943)

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Névpont