Aszfodélosz

Aszfodélosz
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Rend: Spárgavirágúak (Asparagales) Család: Fűfafélék (Asphodelaceae) Alcsalád: Aszfodéloszformák (Asphodeloideae) Nemzetség: Aszfodélosz (Asphodelus) L.
Fajok
Asphodelus aestivus fehér aszfodélosz (Asphodelus albus) Asphodelus cerasifer Asphodelus fistulosus Asphodelus lusitanicus Asphodelus ramosus Asphodelus tenuifolius
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Aszfodélosz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Aszfodélosz témájú médiaállományokat és Aszfodélosz témájú kategóriát.

Az aszfodélosz (Asphodelus) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjében a fűfafélék (Asphodelaceae) családjának egy nemzetsége.

Kevéssé ismert és ritkán használt neve genyőte, amelyet néha tévesen Kitaibel Pálnak tulajdonítanak.^[1]

Főképp a Mediterráneumban nő; Magyarországon csak néhány, reliktum jellegű faja honos.

100–120 cm magasra növő, koloncos gyökerű, levélrózsás növény. Sötétzöld levelei háromszögletűek, sötétzöldek. Gyertyára emlékeztető szárán vannak fehér virágai. Termése rekeszekre hasadó, tojásdad tok.

A mészkerülő lomberdőket kedveli.

Gyökérgumóját az ókortól ették; a középkorban királyi eledelnek nevezték. A Balkán-félszigeten sírokra ültetik.

A görög mitológiában az emberek lelke haláluk után aszfodéloszba költözik. A görögök halotti virága ezért az Asphodelus ramosus volt. Homérosz azt írta, hogy a holtak birodalmában, az alvilági Sztüx folyó partján aszfodélosz nő, és a halottak aszfodéloszmezőkön vándorolnak.

J. K. Rowling Harry Potter-regényeiben az aszfodélosz a bűbájos növények egyike. Az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannyira, hogy az élő halál eszenciájának is nevezik. Valójában ez egyáltalán nem így van: az aszfodélosz gyökere izzasztó és vízhajtó szer.

• Surányi Dezső: Az Iliász és az Odüsszeia növényvilága Archiválva 2010. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Harry Potter mágikus növényei
• A kegyeleti díszítés története
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 10. o. ISBN 963-9257-04-4