Ancus Martius

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ancus Martius
Született	i. e. 675 nem ismert
Elhunyt	i. e. 616 (58-59 évesen)[1] Róma
Állampolgársága	római
Szülei	Pompilia Numa Marcius
Foglalkozása	ókori római politikus
Tisztsége	római király (i. e. 640 – i. e. 616)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ancus Martius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ancus Martius (néha Marcius alakban), (a hagyomány szerint élt Kr. e. 677 – Kr. e. 616, uralkodott Kr. e. 642 – Kr. e. 616) az ókori Róma negyedik uralkodója, egyben utolsó latin királya volt. Léte és tettei történelmileg nem igazolhatóak, elődeihez hasonlóan inkább mitikus szerepe van.

A harcias Tullus Hostilius halála után a nép Numa Pompilius unokáját, a békés természetű Ancus Martiust ültette Róma trónjára. Ancus Martius a diplomáciát használta fegyveréül, sok kisebb települést győzött meg, hogy csatlakozzanak Rómához. A csatlakozókból jött létre a plebeiusok társadalmi csoportja a hivatalos római történelemfelfogás szerint. A legenda szerint ő alapította Ostiát kikötővárosnak. A latinokat legyőzte több csatában, több városukat is legyőzte, és lakóikat az Aventinusra telepítette.

Dumézil elmélete szerint Ancus Martius tölti be a termelő indoeurópai mitológiai funkcióját. A módosított Köves-Zulauf/Németh elmélet szerint a római királyok uralkodási idejét grafikonra vetve tökéletes szinuszgörbét kapunk. Az elmélet alapján Ancus Martius a görbe tükröződési középpontja.