Amalthea (hold)
| Amalthea | |
 | |
| A Galileo űrszonda által készített kép a holdról | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Edward Emerson Barnard |
| Felfedezés ideje | 1892. szeptember 9. |
| Felfedezés helye | Lick Observatory |
| Névadó | Amaltheia |
| Alternatív név | Jupiter V |
| Pályaadatok | |
| Periapszis | 181 150 km (0,00121 CSE) |
| Apoapszis | 182 840 km (0,00122 CSE) |
| Fél nagytengely | 181 400 km |
| Pálya kerülete | 1 144 000 km (0,008 CSE) |
| Pálya sugara | 181 995 km (0,001217 CSE) |
| Pálya excentricitása | 0,0046637841 |
| Orbitális periódus | 0,49817943 nap |
| Keringési periódus | 0,49817905 nap (11 óra 57 perc 23 másodperc) |
| Min. pályamenti sebesség | 26,443 km/s |
| Átl. pályamenti sebesség | 26,567 km/s |
| Max. pályamenti sebesség | 26,691 km/s |
| Inklináció | 2,45° (az ekliptikához képest) 0,36° (a Jupiter egyenlítőjéhez képest) |
| Anyabolygó | Jupiter |
| Központi égitest | Jupiter |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 172 km (262×146×134 km) |
| Felszín területe | 397 600 km² |
| Térfogat | ~2 430 000 km³ |
| Tömeg | 2,1·1018 kg |
| Átlagos sűrűség | 0,862 g/cm³ |
| Felszíni gravitáció | ~0,025 m/s² (~0.0025 g) |
| Szökési sebesség | ~0,061 km/s |
| Forgási periódus | szinkronforgás |
| Forgási sebesség | 69 km/h |
| Tengelyferdeség | nincs |
| Albedó | 0,09 |
| Felszíni hőmérséklet | |
| Min. | Kelvin |
| Átl. | ~122 K Kelvin |
| Max. | Kelvin |
| Látszólagos fényesség | 14,1 |
| Atmoszféra | |
| Légköri nyomás | 0 kPa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Amalthea témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Amalthea (görögül Αμάλθεια) a Jupiter harmadik ismert természetes holdja (a bolygótól távolodva), és ötödikként felfedezték fel, innen a római számmal jelzett neve, a Jupiter V.
1892. szeptember 9-én fedezte fel Edward Emerson Barnard a Lick obszervatóriumban. Az Amalthea volt az utolsó hold, melyet közvetlen megfigyeléssel fedeztek fel, és ez volt az első a Galileo Galilei által 1610-ben felfedezett Galilei-holdak óta. Nevét a görög mitológiában található nimfa után kapta, aki a csecsemő Zeuszt (Jupiter) kecsketejjel nevelte.[1]
A Jupiter belső holdjai közül a legnagyobb.[2]
Az Amalthea nevet a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalosan csak 1975-ben vette át,[3] habár nem hivatalosan már évtizedekkel előtte használták Camille Flammarion ajánlására.[4] 1975 előtt egyszerűen csak Jupiter V-ként ismerték, Barnard azon javaslata ellenére, hogy hívják Kolumbiának Amerika felfedezésének 400. évfordulójának alkalmából.
A holdat nem szabad összetéveszteni a 113 Amalthea nevű aszteroidával.
Fizikai jellemzők
[szerkesztés]Az Amalthea a legvörösebb objektum a Naprendszerben, vörösebb a Marsnál is. A színt az a kén adja, amely az Ióról származik. Világoszöld foltok is feltűntek a hold lejtőin, de annak természete eddig ismeretlen.[2]
Az Amalthea szabálytalan alakú, kiterjedése 270 × 168 × 150 km; hossztengelyével a Jupiter felé irányul.[5] A felszín kráterekkel tarkított, néhány olyannal is, amely meglehetősen nagy a hold méretéhez képest. Pan, a legnagyobb kráter, 100 kilométeren át húzódik, és legalább 8 km mély. Egy másik, a Gaea, 80 km széles és valószínűleg kétszer olyan mély, mint a Pan. Az Amaltheának két ismert hegye van, a Mons Lyctas és a Mons Ida, melyek 20 kilométerre emelkednek ki az ottani környezetből.[2]
A Jupiter összes többi belső holdjához hasonlóan az Amalthea is kötött tengelyforgású, és mindig a hosszú tengelye néz a bolygó felé. Az Ióhoz hasonlóan az Amalthea is több hőt sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap. Ezt valószínűleg az az elektromos áram okozza, mely akkor keletkezik, mikor a hold keresztülhalad a Jupiter mágneses mezőjén.[6]
Amalthea a szépirodalomban
[szerkesztés]- Arthur C. Clarke Jupiter V című novellája (1951) az Amaltheán játszódik; cselekménye a hold gyenge gravitációján alapszik, és azt kutatja, mi történne, ha egy űrhajóst kihajítanának a felszínéről.
- Az Út az Amaltheára egy sci-fi történet, melyet Arkagyij és Borisz Sztrugackij írt 1959-ben.
- A 2001: Űrodüsszeia című regény korai változataiban az óriás monolit az Amalthea felszínén volt, ezt Arthur C. Clarke írta le The Lost Worlds of 2001 (2001 elveszett világa) című könyvében (1972).
Források
[szerkesztés]- ↑ Barnard, E. E. (1892). „Discovery and Observation of a Fifth Satellite to Jupiter”. Astronomical Journal 12, 81–85. o. DOI:10.1086/101715.
- ↑ a b c Thomas, P. C.; Burns, J. A.; Rossier, L.; Simonelli, D.; Veverka, J.; Chapman, C. R.; Klaasen, K.; Johnson, T. V. et al; Galileo Solid State Imaging Team (September 1998). "The Small Inner Satellites of Jupiter". Icarus 135 (1): 360–371. doi:10.1006/icar.1998.5976
- ↑ IAUC 2846: Satellites of Jupiter', 1975. október 7.
- ↑ Flammarion, C. (1893). „Le Nouveau Satellite de Jupiter”. L'Astronomie 12, 91–94. o.
- ↑ Burns, J.A., Simonelli, D. P.;Showalter, M.R. et.al..szerk.: Bagenal, F.; Dowling, T.E.; McKinnon, W.B.: Jupiter’s Ring-Moon System, Jupiter: The Planet, Satellites and Magnetosphere (pdf), Cambridge University Press (2004)
- ↑ Simonelli, D.P. (1982). "Amalthea: Implications of the temperature observed by Voyager". Icarus 54 (3): 524–538. doi:10.1016/0019-1035(83)90244-0
