Alfred Jodl

Alfred Jodl
Született	1890. május 10.[1][2][3][4][5] Würzburg[6][7]
Elhunyt	1946. október 16. (56 évesen)[8][9][1][2][3] Nürnbergi katonai börtön[10]
Állampolgársága	Bajor Királyság weimari köztársaság nemzetiszocialista Németország
Házastársa	Luise Jodl
Foglalkozása	politikus fegyveres erők tagja
Kitüntetései	A Vaskereszt Lovagkeresztje NSDAP arany párt jelvénye Clasp to the Iron Cross Anschluss Medal Az 1914/1918-as világháború jutalomkeresztje Wound Badge (1918) in Black[11] Wound Badge of 20 July 1944 in Black
Halál oka	akasztás
Alfred Jodl aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Jodl témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alfred Josef Ferdinand Jodl (Németország, Würzburg, 1890. május 10. – Nürnberg, 1946. október 16.), eredeti nevén Alfred Baumgärtler német tábornok, a Wehrmacht vezérkari főnöke, a nürnbergi per háborús bűnösként ítélte el.

Bajor katonatiszt sarja. Édesapja, id. Alfred Jodl főhadnagy volt a bajor tüzéreknél. Édesanyja, Therese Baumgärtler, egyszerű bajor parasztlány. Szülei nem házasodtak össze, mert egy tiszt számára egy parasztlány feleségül vétele rangon aluli frigynek számított. Alfred akkor kapta meg a Jodl családnevet, amikor édesapja 1899-ben kilépett a hadseregből és feleségül vette Therese Baumgärtlert. Alfred Jodlnek egy fiútestvére volt, három nővére még gyermekkorában meghalt.

Alfred Jodl 13 éves koráig a müncheni Terézia gimnáziumban tanult, majd 1903-ban belépett a bajor királyi katonai iskolába. Változó teljesítménye következtében csak 20 éves korában tehetett katonai érettségit, ám akkor évfolyamának legjobb eredményével. Vizsga után belépett a 4. bajor tüzérségi ezredbe. Egy rövid időre visszatért a müncheni főiskolára, hogy ott 1912-ben hadnagyi rangot szerezzen. 1913-ban megnősült. Jodl 1944-ig, felesége haláláig maradt házas. Bár párjával szeretetben éltek együtt, a kapcsolatból nem született gyermek.

Az első világháború kezdete Jodlt tüzérségi hadnagyként érte. A háború elején részt vett a Saar-vidéki harcokban. 1914. augusztus 24-én egy francia ágyúgolyótól a combján súlyosan megsebesült. Sérüléséért megkapta a vaskereszt II. fokozatát, de csak 1915 márciusára gyógyult fel annyira, hogy visszatérhetett a frontra. 1916-ban főhadnagyi rangra lépett és átvezényelték a keleti frontra. 1917-ben a 72. magyar tüzérezred parancsnoka lett. Az 1918-as nagy német támadás idejére visszatért a nyugati frontra. Május 3-án a vaskereszt I. fokozatával tüntették ki és a nyugati front parancsnoki törzskara mellé osztották be szolgálatra.

A háborús vereség után egy könnyű tüzérezred ütegparancsnoka lett. A formálódó Reichswehr tüzérségi parancsnokaként a bajorországi Landsbergbe helyezték és katonai főiskolára küldték, ahol évfolyamának legjobbjai között volt. 1923-ban századosként Berlinbe helyezték, ahol megismerte Adolf Hitler náci pártvezetőt és gondolatait.

1928 és 1932 között a müncheni katonai főiskolán taktika és hadtörténet tárgyakat oktatott. 1932-ben őrnagyi rangot kapott. Alfred Jodl 1935-ben az alakuló Wehrmacht ezredesévé lépett elő és a bajor tartomány védelmi parancsnoka lett. Azok közé a főtisztek közé tartozott, akik az alakuló Wehrmacht főtiszti posztjáért vetélkedő Fritsch és Blomberg tábornokok közötti viszály miatt nevető harmadikként kerültek a Wehrmacht élére. Egyszerű vezérkari ezredesként lépett a parancsnoki törzskarba. 1939. április 1-jén vezérőrnagyi rangra lépett és a 4. hegyivadász hadosztály irányításával bízták meg.

Alfred Jodl szeptember 3-án a frontra utazván találkozott először Hitlerrel. Törzskari tisztként vett részt a Dánia és Norvégia lerohanását jelentő Weserübung haditerv kidolgozásában. A nyugati hatalmakat elsöprő 1940-es hadjáratban nem játszott jelentős szerepet. 1940. július 19-én az altábornagyi rendfokozatot átugorva, tüzérségi tábornokká (General der Artillerie) nevezték ki. Jodlnek meghatározó szerepe volt a Szovjetunió elleni Barbarossa hadművelet kidolgozásában. Jodl három támadóéket tervezett, melyeknek 1941 végére be kellett venniük Leningrádot, Moszkvát és a Krím-félszigetet. Terve nagyszerűnek bizonyult, bár a támadás kései időpontja miatt csapatai nem érhettek célt. (Brit hadtörténészek szerint ha Hitler nem módosítja a tervet akkor 1941. július-augusztusában esély lett volna a terv sikerére. Utána már nem.)

1942-ben az Ukrajnán át a kaukázusi olajmezők felé támadó DÉL hadseregcsoport parancsnoka volt. Súlyos konfliktusba keveredett Hitlerrel, amikor a Führer parancsa ellenére csapatai felhagytak az előretöréssel és védelemre rendezkedtek be a Kaukázus északi oldalán. Hitler azt tervezte, hogy a DÉL hadseregcsoport új parancsnokává Paulus tábornokot nevezi ki, de annak súlyos sztálingrádi veresége után lemondott a tervéről.

1944. január 30-án, Hitler hatalomra lépésének évfordulóján léptették elő vezérezredessé (Generaloberst). Röviddel ezután áprilisban elhunyt felesége, Irma, Jodl egyetlen hozzátartozója. Július 20-án együtt tartózkodott a vezérkari szobában a Führerrel, amikor a merénylők bombája felrobbant. Jodl könnyebben megsérült a robbanásban.

A háború hátralevő időszakában háttérbe szorult. A Wehrmacht totális vereségét nagyrészt a berlini bunkerből nézte végig. Itt ismerkedett meg azzal a Luise Katharina von Benda nevű titkárnővel, aki korábban felesége barátnője volt. A viszonyból szerelem szövődött, 1945. március 7-én másodszor is megnősült.

1945. május 7-én Reimsben a nyugati szövetséges haderők előtt aláírta a német szárazföldi csapatok feltétel nélküli megadását. Ezek után az északi Flensburgba ment, hogy Karl Dönitzet a szovjetek elleni háború folytatásában támogassa. Május 13-án, Keitel tábornagy szövetséges fogságba esése után Jodl lett a Wehrmacht maradványainak vezérkari főnöke (Chef des Generalstabes). Dönitz mögé állva arra számított, hogy a szovjetek és az amerikaiak szövetsége hamarosan felbomlik, és az újjászerveződő német haderő harcba szállhat a keleti német területek visszaszerzése érdekében. Május 23-án Jodlt és a Dönitz-csoport többi tagját brit katonai rendőrök elfogták és hadifogságba vitték.

Jodlt a nürnbergi fogházba szállították. A vádiratban foglaltak alapján valamennyi vádpontban vizsgálatot folytattak ellene (emberiesség ellen elkövetett bűnök, háborúban elkövetett bűncselekmények, béke elleni bűncselekmények, összeesküvés mások ellen), a bíróság minden vádpontban bűnösnek találta és halálra ítélte. (Angol, amerikai és szovjet egyetértéssel; a francia bíró a halálbüntetést rossz ítéletnek tartotta.) Valójában egyetlen bizonyítékot sem hoztak fel arra, hogy Jodl tudott volna a tervszerű zsidómegsemmisítésről. Az ítélet részletes indoklása egyetlen szóval sem említi a zsidókérdést. A háborús bűnösséget és az emberiesség elleni bűntetteket kizárólag általában, egyetlen konkrét eset nélkül rótták fel neki. Amiért tehát konkrétan halálra ítélték: nem ismerték el a „parancsra cselekedett” védekezést, felelősnek találták a „komisszár-” és „kommandóparancs” továbbításában.^[12]

Jodl kérvényt nyújtott be, hogy kötél helyett a katonákat megillető golyóval végezzenek vele, kérvényét elutasították. 1946. október 16-án a nürnbergi fogházban felakasztották.

Halála után felesége megpróbálta rehabilitáltatni, de kísérlete kudarcot vallott.

• Burton C. Andrus: A nürnbergi huszonkettő; Kossuth, Budapest, 1981
• Guido Knopp: Hitler menedzserei; közreműködött: Stefan Brauburger és Mario Sporn; fordította: Farkas Tünde; Mérték, Budapest, 2008