A próféta

A próféta (Le prophète)
opera
Eredeti nyelv	francia
Alapmű	Essai sur les mœurs et l'esprit des nations
Zene	Giacomo Meyerbeer
Librettó	Eugène Scribe Émile Deschamps
Felvonások száma	5 felvonás
Főbb bemutatók	1849. április 16.
A Wikimédia Commons tartalmaz A próféta témájú médiaállományokat.

A próféta Giacomo Meyerbeer 1849-ben Párizsban bemutatott ötfelvonásos nagyoperája. A darab az anabaptisták XVI. századi történetének egy fejezetét dolgozta fel. A darab magyarországi ősbemutatója 1850. június 12-én volt. Később több felújítást is megért. Legutóbb 1981-ben vették elő az egykori Erkel Színházban.

Történik Münsterben és környékén a XVI. században.

Fidès, János anyja elvitte fia jegygyűrűjét Bertának. A házassághoz már csak a gróf beleegyezése szükséges. Három anabaptista jön latin éneket dalolva, majd prédikációjukban fegyverbe szólítják a parasztokat. Oberthal gróf fegyveresei kíséretében érkezik meg, és az egyik anabaptistában felismeri Jónás Mathisent, egykori kasznárját. Megparancsolja, hogy hajtsák végre rajta elmaradt büntetését. Ezután Fidès és Berta járul a gróf elé, és mint jobbágyai kérik a tervezett házasság engedélyezését. A grófnak azonban nincs ínyére a dolog, mert megtetszett neki a fiatal menyasszony. Fidèst és Bertát elfogatja és a várába hurcoltatja. A nép felháborodik, haragját az anabaptista prédikátorok tovább szítják. A gróf csak nagy nehézségek árán tud visszavonulni.

János kocsmájában a három anabaptista üldögél egy asztalnál. A három férfi megdöbbenve fedezi fel, hogy János mennyire hasonlít a münsteri katedrális Dávid szobrához. Ezt égi jelnek tekintik, úgy gondolják, ő a kiválasztott, akire már olyan régóta várnak. János eközben egyre csak menyasszonyát és anyját várja haza. Közben elmeséli álmát: egy fenséges dóm csarnokában járt. Ezt a prédikátorok úgy értelmezik: a trón vár rá. A jelenetet Berta szakítja meg. Sikerült megszöknie a gróftól, de az a nyomában van. Azzal fenyegeti, hogy megöli János anyját, ha Berta nem tesz a kedvére. János végül átadja Bertát. Fidès megáldja fiát, majd nyugovóra tér. Az anabaptisták elkezdik győzködni Jánost, hogy mondjon le mindenről és tartson velük. A férfiben felébred a bosszúvágy és csatlakozik a lázadókhoz.

Az anabaptisták egy Münster melletti erdőben táboroznak, foglyaikat vezetik fel. Zakariás kórus kísérte dalt ad elő, majd balett következik. Ezután Matthiesen sátorában találjuk magunkat. Az anabaptisták hiába követelték Oberthal gróf apjától, a város parancsnokától Münster átadását. A gróf kastélyát már felgyújtották, Zakariás harca buzdítja híveit. Közben Oberthal gróf álruhában bekerül a táborba, és felesküszik anabaptistának, de leleplezik és halálra ítélik. Ekkor lép színre János. Elege van már az erőszakból, a vérengzésből. Ekkor találja magát szemben a gróffal, aki bevallja neki, hogy Berta tisztességét védve a folyóba vetette magát, de szerencsére nem esett komoly baja. Most a városban van, a gróf hozzá igyekezett, hogy elnyerje bocsánatát. János is a városba készülne, amikor Matthiesen meghozza a híreket a lázadásról. Körbevették a tábort, de János imájával térdre kényszeríti az ellenséget, az imát átveszi a tömeg is, és diadalénekké bontja ki.

Münsterben vagyunk, a városháza előtti téren. János sikeresen bevette a várost. Berta Fidèst, aki fiát rég holtnak hiszi, koldulva látja viszont; zarándokruhába öltözve lép színre. A két nő bosszút esküszik a próféta ellen, aki szerintük megölte Jánost. Jön a diadalmenet, közepén Jánossal, akit királynak kiáltanak ki. Fidès felismeri őt, de János megtagadja anyját.

Az anabaptisták helyzete rosszra fordult. Megegyeznek a császárral, hogy kegyelem fejében kiszolgáltatják neki a prófétát. Fidèst katonák hozzák, majd János jöttét jelentik. Fidès megbocsát fiának, a színe lépő Berta felismeri kedvesét a prófétában. János bocsánatért esedezik, de minden hiába. Szerelme elmondja, hogy tudomása szerint nagy mennyiségű lőszert őriznek a városi palotában. Egykori szerelmét gyűlöli és retteg tőle. Ennél még a halál is jobb, szíven szúrja magát. János számára nincs megállás, közben az ellenség is betört a városba. A palota egy termébe menekül, ahol vad orgia folyik. A gróf csapatai élén, az anabaptisták segítségével betör a terembe. János nem adja meg magát. Felrobbantja a puskaport és az egész palota az égbe repül.

A próféta szövegkönyvét Eugéne Scribe írta, aki meglehetősen szabadon kezelte a történelmi tényeket. A címszereplő Jan van Leyden (Jan Beuckels) 1509-ben Leyden városában született. 1534-ben, miután az alapvetően békés mozgalomnak indult újrakeresztelők megelégelték az ellenük tanúsított erőszakot, és megostromolták, illetve elfoglalták Münster városát, az Új Cion birodalmának királyává koronáztatta magát. Uralkodását az önkény és a vad kicsapongások jellemezték. Aztán 1535-ben a császári csapatok, élükön a város püspökével, visszavették a várost, és Jan van Leydent kivégeztették.

A történelmi valósággal szemben Scribe Jánosa nem fenevad, hanem egy megtévedt ember. Botladozásait a tökéletesen megformált Fidès alakjával ellenpontozta a szerző. A szövegkönyv egyébként nem sikerült rosszul. A történet a tények figyelmen kívül hagyása ellenére hihető, csak a nyílt színen felrobbanó vár okoz egy kis zavart ez ügyben. A túlvilági elemek lényegesen kevesebbek, mint az Ördög Róbert esetében, hiányoznak a rémromantika kellékei is.

Az opera seria hagyományos formáival szemben A prófétában a teátrális tömegjelenetek dominálnak, Meyerbeer keresi az arioso és a recitativo közti új kifejezésformákat is. A hangszerelés kifinomult, de a korban szokatlan kontrasztokat alkalmaz: a koronázási jelenet kemény zenekari részét közvetlenül követi egy bensőséges klarinétszóló, szokatlan az is, hogy a női főszerepet a szerző altra komponálta. A párizsi ősbemutató sikerét elősegítette a látványos színpadi hatások és a villanyvilágítás első alkalmazása is.

A zene összességében letisztult és kiegyensúlyozott. Nincs benne olyan sok kilengés, stíluszagyvalék, mint a szerző több más darabjában. Amit fel lehet ellene hozni, az a hosszúság. A nagykórusrészletek, a finálék elég hosszadalmasak, de ezen egy jó rendező könnyen tud segíteni. A darabot érdemes meghallgatni, rendkívül sok szép részlete van. A mű rendkívüli népszerűségének a hatására írta meg Richard Wagner antiszemita röpiratát, A zsidóság a zenében címmel, amelyet 1850 körül K. Freigedank néven publikált.

• "Ah! Mon fils" – Fidès második felvonásbeli áriája
• "Roi du ciel" – Jónás diadalhimnusza, III. felvonás
• "Donnez, donnez pour une pauvre âme" – Fidès románca, IV. felvonás
• Koronázási induló – IV. felvonás
• "O pretres de Baal" – Fidès áriája, V. felvonás

Marilyn Horne (Fidès), James McCracken (Leydeni János), Renata Scotto (Berthe), Jules Bastin (Oberthal grófja) stb., Ambrosian Operakórus, Haberdashers' Aske's School Fiúkara, Royal Filharmonikus Zenekar, vez.: Henry Lewis (1976) CBS (SONY) M3K 79400

• Németh Amadé: Operaritkaságok, Zeneműkiadó, Bp., 1980, 466-469. o.
• Gerharsd Dietel: Zenetörténet évszámokban II. 1800-tól napjainkig, Springer, Bp., 1996, 575-576. o.
• Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta-Saxum, 1997, 227-228. o.