A hét bölcs

A hét bölcs az i. e. 7–6. században élt görög gondolkodók csoportja. Hírnevük okán mind több életbölcsességet tartalmazó levelet és mondást tulajdonítottak nekik; az ezeket egyesítő gyűjteményekből a Ióannész Sztobaiosz és Diogenész Laertiosz műveiben fennmaradó részletek a leginkább ismertek. Plutarkhosz a Tón hepta szophón szümposzion (A hét bölcs lakomája), valamint Ausonius Ludus septem sapientum (A hét bölcs vetélkedése) című művei a legendák irodalmi feldolgozásai.

A hét bölcs motívuma valószínűleg a sumer hagyományból ered, ahol az apkalluk tisztelete igen ősi múltra tekint vissza.

A hét görög bölcs felsorolása minden egyes szerzőnél más és más. A hetek közé mindenki beemelt egyéni ízlése vagy egyéb okok miatt néhány, más listákon nem szereplő alakot (Peiszisztratosz athéni türannosz feltűnése is ilyen egyéb oknak tudható be). Így a hét bölcs kapcsán huszonegy név merül fel. Ezek közül csak négy az állandó tag: (milétoszi) Thalész, (priénéi) Biasz, (mütilénéi) Pittakosz és (athéni) Szolón.

További lehetséges nevek: Akuszilaosz, Anakharszisz, Anaxagorasz, Arisztodémosz, Epikharmosz, Epimenidész, (spártai) Khilón (Kheilón), (lindoszi) Kleobulosz, Laszosz, (lebedoszi) Leophantosz, (khénéi) Müszón, Orpheusz, Pamphülosz, Peiszisztratosz, Periandrosz, Phereküdész és Püthagorasz.

Platón listája^[1]

• Milétoszi Thalész,
• mütilénéi Pittakosz,
• priénéi Biasz,
• athéni Szolón,
• lindoszi Kleobulosz,
• khénéi Müszón,
• spártai Khilón.

Diogenész Laertiosz listája ^[2]

• Thalész, Szolón, Periandrosz, Kleobulosz, Khilón, Biasz, Pittakosz, szkíta Anakharszisz, kheni Müszon, szíroszi Phereküdész, krétai Epimenidész.

Pauszaniasz listája^[3]

• Athéni Szolón, spártai Khilón, milétoszi Thalész, priénéi Biasz, lindoszi Kleobulosz, mütilénei Pittakosz, korintoszi Periandrosz.

Szmürnai Hermipposz listája^[4]

Hermipposz A bölcsekről című művében tizenhét nevet sorol fel. Elmondása szerint ezekből a nevekből választják ki mások és mások – hogy kik, azt nem említi – hét nevet.

• Szolón, Thalész, Pittakosz, Biasz, Khilón, Müszón, Kleobulosz, Periandrosz, Anakharszisz, Akuszilaosz, Epimenidész, Leophantosz, Phereküdész, Arisztodémosz, Püthagorasz, Laszosz, Anaxagorasz.

E filozófusoknál gyakorlatilag az egyetlen közös jellemző a „lakonikus” stílus. Legtöbbjüktől csak jelmondatok, felszólítások maradtak fenn, néhány ma már gyakorlatilag értelmezhetetlen, mint Pittakosz egyik mondata: „Fizesd vissza a betétet.”

• „Jobb egy sokat érő barátot bírni, mint sok semmire valót.” (Anakharszisz)
• „Gyűlöld az elhamarkodott beszédet!” „Az emberek többsége rossz.” (Biasz)
• „Ne járjon a nyelved előbb az eszednél!” „Ismerd meg tenmagad!” „A kő az arany próbája, az arany az emberé.” (Khilón)
• „A hallgatásra sóvárogj, ne a beszédre!” „Tarts mértéket!” (Kleobulosz)
• „A fél több, mint az egész.” „Ne beszélj arról, amit tenni készülsz!” „Nehéz jónak lenni.” „A föld biztos, a tenger bizonytalan.” „Viseld el, ha a szomszédod némi kárt okoz!” (Pittakosz)
• „A legszebb dolog a világon a nyugalom.” (Periandrosz)
• „Ha tudsz valamit, hallgass!” „Ha megtanultál engedelmeskedni, akkor tudsz uralkodni.” (Szolón)
• „Emlékezz meg barátaidról!” „Minden víz.” (Thalész)

Néhányan közülük önálló munkákkal is ismertek, és a preszókratika jelentős alakjai, mint például a milétoszi Thalész, vagy Püthagorasz, vagy a már kortársai által is Núsz (az Ész) néven tisztelt Anaxagorasz.

A legismertebb történet Diogenész Laertiosz nevéhez fűződik, aki szerint a hét bölcs (nála Khilón, Kleobulosz, Periandrosz, Thalész, Pittakosz, Biasz és Szolón) a delphoi Apollón-templomban vésték fel egy-egy elmés mondatukat.

• ↑ Crescenzo 1995: Crescenzo, Luciano de. A görög filozófia rendhagyó története. Tericum (1995). ISBN 963-8453-117 
• ↑ Diószegi 1979: Diószegi, György. A bölcselet eredete. Gondolat (1979). ISBN 963-280-807-x 
• ↑ Pecz: Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
• ↑ VIL: Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 434. o.  
• ↑ Störig 2008: Störig, Hans Joachim. A filozófia világtörténete. Helicon (2008). ISBN 978-963-227-063-0 
• ↑ Steiger: Steiger K.: Lappangó örökség
• ↑ Pauszaniasz: Pauszaniasz: Görögország leírása
• ↑ Diogenész Laertiosz: Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők
• ↑ Platón: Platón: Protagorasz

• hét bölcs (Magyar Katolikus Lexikon)

• Ókori görög irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz A hét bölcs témájú médiaállományokat.