Ugrás a tartalomhoz

Önmegtagadás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az önmegtagadás elsősorban vallási kifejezés, amely annyit jelent, hogy az ember tudatosan lemond vágyai és kívánságai kielégítéséről, azért hogy életét egy magasabb rendű cél megvalósításának szentelje.

A kereszténységben az önmegtagadás szó olyan döntésszituációra utal, amely a Jézus követésére szólító hívás meghallásából következik. Ebben a helyzetben az ember választás előtt áll: a hívás ellenére kitartson-e saját szubjektív boldogságigénye mellett, vagy Isten szavának engedelmeskedjen (kinyilatkoztatás, lelkiismeret).[1]

A Bibliában

[szerkesztés]
Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem... Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében elkárhozik ? [2]

Jézus követése önmegtagadással jár: az önző kívánságok elhagyásával és Isten akaratának cselekedetével. A Jézust követő ember elveti önző vágyait és a nagyra törést és ha kell, két kézzel adja oda mindenét önként. A saját kívánságainak kielégítése helyett Isten országát építi és életét az emberek szolgálatára és megmentésére teszi fel. Jézust azt várja a követőitől, hogy váljanak teljesen szabaddá emberi egójuktól, hasonlóan ahhoz az emberhez, aki kész meghalni, mert már minden világi dologtól elszakadt.[3] A hívőnek magába kell fogadnia Jézus Krisztust, vele együtt át kell élnie a lemondást, részt kell vállalnia az ő munkájában, hogy Pál apostollal együtt elmondhassa:

„Élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él énbennem”.[4]

Az első keresztények egész élete az önmegtagadás volt. Önként lemondtak a vagyonukról, a házaséletről, a kívánságaikról. Életüket az egyszerűség, az áhítat, a rendszeres böjt és imádkozások, az önzetlen szolgálat; Jézus életének követése és önfeláldozó halálának megváltásként való hirdetése jellemezte.

Hinduizmus

[szerkesztés]

A hinduizmusban a tapasz önmegtagadást, önfegyelmet jelent, amely a létforgatagból való megszabadulás (móksa) eléréséhez segít hozzá. A nijama és jama etikai előírásainak további, az önmegtagadást érintő részei pedig a következők: aparigraha (az anyagiakról való lemondás), szantósa (megelégedettség a külső körülményekkel), szvádhjája (öntanulmányozás és önnevelés a szent iratok tanulmányozása által) és Iśvara-praṇidhāna (Isten iránti teljes odaadás).

Dzsainizmus

[szerkesztés]

A dzsainizmusban az öt fogadalom az önmegtagadás törvényével egyenlő:

  • ahinszá (nem-ártás),
  • aszatja-tjága (igazmondás, ld. még szatja),
  • asztéja (a tulajdon tisztelete, az egyéni érdekek érvényre juttatásának kiiktatása),
  • aparigraha (nincstelenség; nem-kötődés sem emberekhez, sem tárgyakhoz),
  • brahmacsarja (önmegtartóztatás).

Források

[szerkesztés]
  1. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  2. Máté 16, 24-26
  3. Biblia kommentár - Márk 8. rész, Magyar Bibliatársulat,1996
  4. Gal. 2, 20
  • Illés Immánuel: Mini-Biblia, 1995
  • Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006